Álom.net (Filmkritika)

Előfordult már veletek az, hogy aludni próbáltatok, de a szomszéd idegbeteg kutyája rövid időintervallumonként ugat egyet? Valami borzalmas. Ez a rohadt dög már háromnegyed órája kakukkol óramű pontossággal 3 másodpercenként, és nem úgy tűnik, mintha a közeljövőben abba akarná hagyni. Ez kínzás. Ezzel embereket lehetne kínozni. Mint azzal a homlokra vízcseppeket csepegtető géppel a Terror házában. Az ugatás monotóniája, a tudat, hogy meg fog ismétlődni újra meg újra... lélekölő. Létezni is alig lehet mellette, nemhogy aludni. Így most kócosan, mint valami haldokló kisgyerek ülök a monitor előtt, és próbálok összeszedetten gondolkodni arról, hogy mit is kéne írnom a borzalomról, amit ki akartam aludni.

Mit kapunk, ha fogjuk az amerikai középiskolás tinifilmek világát, és megpróbáljuk átültetni magyar viszonylatba? Azon túl, hogy 8 év letöltendőt, sajnos az Álom.net-et. Sajnálatos módon mai filmünk annyira végtelenül igénytelen és amatőr alkotás, hogy a készítők arra se vették a fáradtságot, hogy normális méretű promóképeket közzétegyenek róla.Annyit meg nem ért, hogy rászánjam azt az 1 percet, hogy kiprint-screeneljek pár pillanatképet. Nézzétek el nekem ezt a lustaságot, én már csak ilyen léha alak vagyok...
(Rém-álom.net)

Annak ellenére, hogy rengeteg rosszabb filmet láttam már, mégis, talán ez volt mind közül a legirritálóbb. Nehéz higgadtan, és elfogulatlanul írni erről a lejárt szavatosságú kulturális vegyes felvágottról. Mégis megpróbálom.

Adott egy Regina, akit a hihetetlen színészi képességekkel és néhány milliónyi szilikonimplantátummal megáldott Labancz Lilla alakít. Csinos, gazdag, tehát nem baj, ha a koponyájában annyi a légüres tér, hogy le lehetne benne forgatni a JAG összes évadját. Karakterét természetesen a jó ízlést körömvágó ollóval legyilkoló stílus teszi teljessé, így megkapjuk a világ legunszimpatikusabb főszereplőjét. Az a fajta, akit Isten jobb lett volna, ha megtart .jpg formátumban. Mindenesetre az országnak nem volt ekkora szerencséje, így ez az undorító, sztereotip karikatúra elindul pusztító útjára a filmvásznon. Pomponlány, melyből kis hazánkban természetesen rengeteg van. Mivel régi iskolájából valami nyilvánvalóan teljesen infantilis okból távoznia kell, szigorú apja közbenjárására beíratják a rettentő uniformizált Virág Gimnáziumba (A VIRÁG GIMNÁZIUMBA!). Jajgatás, sírás, mi lesz most az életemmel...stb. A néző idegei megfeszülnek, majd sorban pattognak el, ahogy ez a színésznőnek csúfolt szilikonhalmaz végigripacskodja a perceket, de szerencsére semmi gond, mert elkezdődik az iskola, és most már több idiótát kapunk, hogy lelki világunk amúgy is gyenge alapon nyugvó kártyavárát megágyúzzák.

Meg hát legalább van hol 'pomponlánykodnia megint. Társai eleinte idegenkednek tőle (ami érthető is, mert még ezek a degeneráltak is látják, hogy a Silent Hill-ből szabadult be hozzájuk a szerencsétlen), de persze nagyon hamar összebarizik mindenkivel, mert olyan szerethető személyiség. A srácok (vásznon innen és túl...) többnyire beérik némi cici és fenékvillantással, a lányok meg szerencsére még ennél is felszínesebbek. Szerelmek szövődnek. Először Téglaagy Józsi veszi birtokba Reginát, majd a lány rájön, hogy igazából kissé kevésbé felszínes, mint eddig hitte, ezért átpártol Nagyon Érzékeny Péterhez, aki egyébként a blogoszféra királya, és mindig van valami frappáns beszólása a kínos helyzetekben. Aztán kapunk itt mindent, a vásárlós montázstól kezdve az ovis csoportdinamikán át a csapatépítő tréninggel egybekötött seggriszálásig. Sorsdöntő meccsen sorsdöntő szurkolást, hatalmas izgalmakat és olyan poénokat, melyektől a hasadat fogod (mert épp harakirit készülsz végezni az első kezed ügyébe kerülő kicsit is éles tárggyal...), aztán persze minden happy meg boldogság lesz, ahogy annak egy jó jenki magyar produktumban lennie kell.

A történet kiszámítható, és minden mozzanatában kiszámítottan mesterkélt, csillámporos műanyag. Színészi játékról nem beszélhetünk, mert nemzeti nagyjaink a földben pihennek, így a játékidőt olyan suhancok orozták el, akiknek az összeadott és 10-zel megszorzott IQ-ja sem haladja meg egy kiló kenyér árát. Barátok Közt veteránja és Reviczky Gábor annyi időre tűnik csak fel, hogy felvehesse a gázsiját, majd pedig menekülnek, nehogy bárkinek is feltűnjön a szereplésük. A zenék rosszak, a kamerázás amatőr, nincsenek poénok, és azok is fájnak. Az egész film fáj,  agyvérzést, skorbutot,  és  néha  cukorbetegséget  okoz...
(Vaczak Lilla és csapata)

Nem cifrázom, a film egyszerűen szörnyű.
Az élvezeti értékét tekintve a következő dolgokkal van egy szinten:
-LEGO-ra lépni a fürdőszobába menet.
-Foghúzás egy klórszagú gumikesztyűs, parkinson kóros fogász által.
-Szembe esett szempilla, amit órákig nem tudsz kipiszkálni és már nagyon, nagyon idegesít.
-Együtt utazni a tömött buszon egy hajléktalannal, üvöltő csecsemővel, mulatós zenét max hangerőn hallgató roma famíliával és egy szélgörcsös öreg hölggyel.
-Angolul elmagyarázni egy nemzeti büszkeségből csak németül "beszélő és értő" németnek, hogyan kell a Ferihegyi repülőtérről eljutni a Kaltenberg sörházba.
-Újra és újra végighallgatni a Mária rádió valamelyik ünnepi műsorát, melyben a tisztes templomba járó nyugdíjasok név szerint az összes élő és holt családtagjuknak és ismerősüknek küldik az Amazing Grace-t.

Van ez a fogyatékos Forgács Gábor, aki úgy gondolta, hogy ez jó ötlet. A középkorban ezért bezárták volna egy vasszűzbe, néhány évtizedig egy nagyon mély és sötét üregbe vetették volna, vagy esetleg szétverték volna a fejét egy köteg Blikk magazinnal, de sajnos ma már felvilágosult korban élünk, ezért az ilyen emberiség elleni bűntettekért moderált profit és egy önéletrajzi könyv a honorárium. A közönség meg fizesse évekig a pszichiátert, hogy kihipnotizálja belőle azt a sok salakanyagot, melyet sikerült vizuális eszközökkel letuszkolni a retináján.
Kollektív gyűlöletünk tárgya annyira igyekszik szuper 'kircsi májer trendi lenni, méghozzá a 2008-as divat szerint, hogy szinte remeg a nyál a bajszos szája tövén. Nincs egy mondat, amibe ne préseltek volna bele valami erőltetett, menőnek szánt kifejezést, persze úgy, hogy az még véletlenül se feleljen meg a magyar nyelvtani szabályoknak...

Az Álom.net alapkoncepciója egyszerűen életképtelen, idegen és bizarr. Nem kell árpádsávos AK47-est lobogtató bőrfejűnek lenni ahhoz, hogy lássuk, mennyire. Élen járunk a nyugat majmolásában, de mindig csak a külsőségeket vesszük át, a mögöttes tartalmat nem, mert nincsen meg a kellő háttér, hogy hiteles legyen. Így végeredményben mindig egy önmagával azonosulni képtelen, de folyamatos teljesítési kényszertől szenvedő torzszülöttet kapunk. Mert szép és jó, hogy van pompomcsapat, garázsbanda, francia akcentussal beszélő franciatanárnő, vannak tízmilliós BMV-t vezető középiskolások, de hol van ez a magyar valóságtól? Egy furcsa párhuzamos univerzumban esetleg, ahol a nagy Kárpát Medencei Unió gyarmatosította az amerikai kontinenst, de ha jól tudom egyenlőre nem számít unikumnak a rap zene és a Pizza Hut, szóval szálljunk le a földre. Csináljunk tinifilmet a tanárverések, fűtetlen tantermek, rozsdás kilincsek, lyukas medicinlabdák, a párizsis szendvicsek és a folyton késő és hányásszagú BKV járatok valóságáról, és akkor nagyjából megkapjuk az átlag középiskolás világát. Forgács Gábor szoftpornója minden, csak nem reális, és ott kellett volna maradnia, ahol megszületett: a készítője beteg agyában...

Ja, én kérek elnézést:

Költségvetés: $3,500,000
Bevétel: $9,800,000
IMDB: 2.3/10


Vox populi vox Dei!

1/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése