Skyrim (Játékkritika)

Sziasztok!
Gondolom a gamerek világában senki számára sem ismeretlen az a név, hogy Elder Scrolls, vagy az hogy Skyrim. Viszont biztosan vannak laikusok, akik számára nem mond semmit sem, szóval egy összefoglalót tartok, ezt követően, kitérek a technikai, grafikai, hanganyagi, és tartalmi elemekre is, lehetőség szerint minden témát a tudásom maximumához mérten fogom elétek tárni.
Mivel nem akarom, hogy az életeteket töltsétek a monitor előtt, míg elolvassátok az összes Elder Scrolls összefoglalót ( mind az 5-öt + még ha belevesszük az Elder Scrolls online-t, vagy a 6-ot ( ami vagy készülőben van, vagy csak kamu hír )... ), ezért erre való tekintettel CSAK a Skyrimot fogom gyorsan összegezni. Így is hosszúra fog nyúlni, készüljetek fel!
(Dovahkiin... Dragonborn!)

Egy Skyrim nevű birodalomban játszódik, ahol az őslakos Nord-ok, nem nézik jó szemmel a hódító Imperial-ek jelenlétét ( mindenki eldöntheti a későbbiekben, hogy melyik frakcióhoz csatlakozik, bár megjegyezném, hogy ez amolyan daily quest- gyanús, szóval történeti szempontból nem affektálja a végkimenetelt ). Egy rab- lovaskocsin csöppenünk bele, ebbe az amúgy is feszült légkörbe. Minek után beértünk az első faluba, ahol meggeneráljuk a karakterünket, ki akarnak végezni minket, ami természetesen meghiúsul ( mondjuk érdekes is volna, hogy ha 5 perc gameplay után egyből véget is érne a "kalandozásunk" ). Egy sárkánynak ( Alduin- későbbi boss ) a jelenléte miatt. Hihetetlen epikus képkocka, és effekekt tömkelege közt kell átrohannunk, hogy el tudjunk menekülni a gyilkos bestia elől. E közben találkozunk pókokkal, csontvázakkal, egy medvével, ellenállókkal... stb. Mikor kikecmeregtünk ebből az igencsak kellemetlen helyzetből, megkapjuk hosszú küldetésező életünknek első nagy feladatát. El kell jutnunk a közelben  elterülő kis halász-vadász faluba, ahol  rengeteg  mellékküldetés és új kaland fogad bennünket. Hip-hip-Hurray!

(Jarl Ulfric.)

Ennyi lett volna a bevezetés, a kezdőknek, hogy tudják a kis háttértörténetet, illetve egy kis ízelítőt kapjanak ennek a hatalmas világnak a tortájából. Most pedig jöjjön a real-deal. Szóval, aki nem szeretne lelőni semmilyen poént, akkor itt álljon meg az olvasásban, és vegye meg a Skyrimot, mindegyik kiegészítőjével együtt, és ölje bele az életének a jelentős részét, utána öregen, és fáradtan térjen vissza ide, és rageljen egy kicsit a kritikámat illetően ;)
(SPOILER ALERT!)
Innentől kezdve a kis szösszenetemet három részre bontanám:
1.: Alapjáték 2.: Dawnguard 3.: Dragonborn.
 

Kezdjük az alapjátéknál:

1.: ALAPJÁTÉK:

A történet egyszerűen TRAGIKUS (!!!). Felháborítóan kiszámítható, és bugyuta. Ki gondolta volna, hogy Dragonborn-ok leszünk? Ki gondolta volna, hogy a világnak szüksége lesz Ránk? Ki hitte volna, hogy a Necromancerek rosszak, a Thief- guildben tolvajok vannak, és nem szabad Bennük megbízni, + az a város ahol Ők tanyáznak korrupt ( Riften )? Estig sorolhatnám, hogy miért kiszámítható a történet, de a lelketek mélyére néztek... 1001 hasonló lineáris ( igen... nem tűnik annak, de mégis az ! ), egyhangú történettel találkoztunk már. Mielőtt sziklákat vágnátok hozzám, Skyrim-logóra akarnátok húzni, várjatok. Hiszen ettől eltekintve sikeres. Hogy miért? Hogy lehet egy ilyen történettel bíró játéknak ekkora rajongó tábora? Nos a grafikát, effekthangokat, hagyjuk most békén. Az egyedüli tettes az atmoszféra ( hogy miért nem veszem ide a grafikát? Mert ha nem a 12 éveseket nézzük, akkor ez igazából elhanyagolandó tényező ). A zene magával ragadó, az "univerzum" amit megteremtettek, az azt érzés kölcsönzi, mintha egy valós világnak a részét képeznénk, mint ikonikus hős, a rengeteg mellékküldetésről, választási lehetőségről nem is beszélve. A fő szál azonban kritikán aluli, a főellenség a kiegészítőeket követően ( ahol berakták a legendary fokozatot ), is gyenge és egyhangú. A vezér vonal monoton. Viszont még az alapjátéknak a története is elfogadhatóbb annál, mint amit Dawnguard esetében összehoztak nekünk a Bethesda-s készítők. Fájdalom és szenvedés warning...

(Throat of the World + Riverwood.)

2.: DAWNGUARD:

Nos ez egy hatalmas csalódás volt a számomra. Nem csak azért, mert szeretem a vámpír létet ( nem... itt nem a romantikus nyálcsorgatós tini történetekről beszélek, hanem az egész mögött meghúzódó drámaiságról ), hanem azért is, mert Nekem ajánlották, hogy ilyen jó- olyan jó.. A főbb problémák ezzel a kiegészítővel (DLC), hogy felkeltették az érdeklődést, jól beharangozták, és az ember tényleg úgy érezte, hogy valami komoly storyval találja szembe magát, mint a végén kiderült, mind tévedtünk... :-/ A DLC-nek a nagyobb változásai: esténként megtámadhatnak vámpírok, a városokat is "ostromolják" ( technikailag az árusokat ölik meg, ami eléggé kellemetlen tud lenni ), 2-3 órás küldetés sorozatot kapunk, a végén még egy kastélyra is rátehetjük a kis mancsunkat. Viszont, hogy ne csak negatív dolgokat említsek, gyönyörű... gyönyörűen ki van dolgozva helyenként a kiegészítő ( gondolok itt pl. a : Soul Cairn- nevezetű helyre ). Azért az sem elhanyagolható dolog, hogy Serena, aki köré fonódik a történet, szerethető, és érdekes karakter, mégis a játék vége felé sajnos kidolgozatlanná degradálódott, és szívfájdítóan elsikkadt.

(Soul Cairn.)

A Vámpír Úrságról: őszintén? CSAK akkor változtam át, amikor A- pontból B- pontba akartam gyorsan utazni, zárt területeken belül ( bats képesség miatt ). Gyenge... nagyon gyenge, és semmi értelme sincsen. Értem Én, hogy AoE-ba Drainel, de a base DmG-je akkor sem üti meg azt a szintet, hogy érdemes legyen használni. Arról nem beszélve, hogy TpS nézetbe látjuk magunkat, így célozni szinte lehetetlen ( bár nem is nagyon kell, azért tegyük hozzá...) és lootolásról ne is álmodjunk. Vissza kell változni emberi formába, hogy ki tudjuk szedni a halottakból az értékeiket. Persze, személyre szabásra kapunk lehetőséget, és a vámpír erőnk is egyre- egyre nő ( és a végén egy rákot is le fogunk tudni nyomni egy órán belül ), annak függvényében, hogy milyen gyakorta táplálkozunk emberekből, és hány ellenséget öltünk meg a képességeinkkel. Még itt felrónék egy negatívumot, és összegzek. Sajnálatra méltó módon, mikor megöljük a fővámpírt, és mi leszünk az "uralkodó" (-annak a 10 darab vámpírnak, akiket még ököllel is meg lehet ölni ), még mindig úgy szólítanak bennünket mint az elején. A kastéllyal meg annyit kezdhetünk, hogy felújítjuk az átjárót a két kastély szárny között. Serena meg örök némaságot fogadott, így nem lehet semmi értelmeset beszélni Vele.
Meg sem kérdezhetjük, hogy mi legyen az anyjával ( akinek EGYÉBKÉNT megmondtuk, hogy vissza jövünk érte, miután megöltük Serena apuciját... ), sem azt, hogy a történés hogy érintette Őt, vagy hogy van-e bármi hozzáfűznivalója az egészhez.
Csak örül a magának, hogy új és új területeket láthat, és fél a fénytől (AZTA, MICSODA KARAKTERFEJLŐDÉS, és KIDOLGOZÁS 5+).
(Gyönyörű, nem? :D)

Összegezve, az atmoszféra jó, a grafika jó ( bár helyenként figyelhettek volna a részletességre is, mondjuk... ), a karakterek érthető kereteken belül mozognak, de a végét összecsapták, így egy nagy csalódásként élhetjük meg. Sajnálom, hogy elsiették, pedig ikonikusnak tűnt a fővámpír, az a csendes, meglehetősen bölcs, úri, pszichopata állat volt. Mindenesetre, ajánlom azoknak, akik szeretik a vámpírsággal kapcsolatos dolgokat, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy végigszenvedjétek ezt a kiegészítőt.
Itt viszont álljunk meg egy kicsit. Idáig nem volt éppen pozitív az értékelésem, és mélységesen sajnálom, hogy negatívan kellett bemutatnom a játékot, hiszen még maradt egy kiegészítő. Szóval az alapjáték minden hibája ellenére, egyszeri végigjátszásra teljesen alkalmas, és még azt is lehet mondani, hogy élvezhető. A Dawnguard kínszenvedés a végjáték fényében, ellenben a Dragonborn-al. Térjünk is rá!

3.: DRAGONBORN:

Visszamegyünk a régi Morrowind területére 200(???) évvel később persze (nézzétek el Nekem, hogy ha nem pont ennyi, nem vagyok élő enciklopédia ;) ), ahol a történet eddigi legnyomasztóbb, és legbaljósabb környezetébe kerülünk bele. Ugyanis már érkezésünkkor tapintható a helyiek ellenszenve velünk szemben ( arról nem is beszélve, hogy a hajó kapitány nem akar idehozni bennünket, és az egész úgy kezdődik, hogy cultist-ek támadnak meg minket, mert állításuk szerint hamis Dragonborn-ok vagyunk ). Ahogy a történet előre halad, egyre mélyebbre és mélyebbre jutunk az Apokrifa-ba, és sok sok lehetőségünk nyílik arra, hogy erősítsük a karakterünket. A feszültség, és a kíváncsiság egyre fokozódik, és a végső párharc egyszerűen gyönyörű. Mind grafikailag, mind szimbolikailag. Igen, tudom... Sajnálom, de erről a kiegészítőről nem kívánok sokat szólni. Mindenki próbálja ki, csak ajánlani tudom. Viszont a kritika szempontjából, itt is fellelhető némi hiányosság. A végső harcnál, a sárkányon lovaglás szörnyen rosszul volt megoldva. Nem is értem. Alig lehetett irányítani, és ennek következtében teljesen védtelennek éreztem magamat, a pikkelyes szörnyeteg nyakán csücsülve. Kétlem, hogy ez volt a céljuk.
(Ravenrock- Itt kezdődik a kaland.)

Ettől eltekintve, nagyon tetszett, és külön álló játékként is megállta volna a helyét. Már csak azért is, mert hatalmas energiákat fektettek bele, hiszen teljesen más a területe, növényzete, élővilága, ellenségekei, textúrája, zenéje van ( mondjuk a régi Morrowind zenéjét ágyazták bele, kicsit felújítva, amit nagyon honoráltam ). Skyrim-ba úgy eleve nem volt normális főgonosz, Alduin egy sárkány... SÁRKÁNY (!!!), most komolyan? Ez ellen annyi ellenszenved volna? Nem hiszem... motiváció sem nagyon volt, a dialógusok meg csak rontottak a helyzeten. Viszont a Dragonborn-ban a bossnak a végső ( sajnos kis ) monológja nagyon jóra sikerült, és úgy érezheti a játékos, hogy van miért megküzdeni vele. Állást tud foglalni a nézetei, ideológiája ellen, hiszen volt terve, volt út amit megtett, és elveket vallott. A szimbolikáról annyit, hogy egy erős kritika a dolgoztatásról, eleve a totalitárius rendszerekről, és bemutatja a belső szellem/lélekjelenlét erejét. Azt, hogy az ember képes elérni amit kitűz, ha valóban, tisztán azt akarja. Dragonborn- olyan volt számomra mint éhezőnek egy pár falat romlott étel. Nem laktam jól vele, sőt, talán még többet is ettem volna (mondjuk, pont nem ebből), de örülök, hogy legalább ennyit kaptam.

(Miraak)

Skyrim egy olyan univerzum, ahova érdemes belecsöppenni, minden hiányosságával, és negatívumával együtt. Harcolhatunk sárkányok ellen, lehetünk az a hős, akikről anno még meséket hallottunk, részt vehetünk epikus csatákban ( amik egyébként teljesen bugosak ), a játékos pedig saját kedvére alakíthatja a cselekményt ( persze, csak annyira amennyire a Bethesda megengedi ). A technikai része, mint pl. az irányításról, és az optimalizálásról meg úgy érzem, hogy nem igen kell szólnom. A játékipar folyamatosan fejlődik, ez a játék sok szempontból nagy lépcső volt. Viszont irányítást tekintve már megvannak a bejáratott ( wasd ) elemek, amik jól működnek. A játék gépigénye viszonylag magas, viszont jól tud futni, kicsit gyengébb gépeken is ( ezt úgy oldották meg, hogy nagyobb felbontású textúrákat helyeztek el, kisebb felületeken ( lásd fa, bokor, hónak a fodrozódásánál vagy kisebb állatoknál ), ami bár a részletesség rovására ment, de tárhely takarékos, és nem kell egy nukleáris atomerőmű, hogy futtatni tudjuk.
Most pedig előveszem a jó öreg pontozást, és utána búcsúzom. ( 5 pont a maximum )

(Skyrim térképe.)

Alap játék:


Grafika ( képi világ, effektek ) : 4,5 pont
Zene: 5 pont
Velő ( történet, dialógus, mondanivaló, üzenet): 2 pont
Atmoszféra: 5 pont
Küldetések ( mennyiségek, kidolgozottság ): 4,5 pont
Főellenség- Alduin ( nehézség, kidolgozottság ): 2 pont
Elég sok bug található benne!

Dawnguard:

Grafika ( képi világ, effektek ) : 4,5 pont
Zene: 5 pont
Velő ( történet, dialógus, mondanivaló, üzenet): 1 pont
Atmoszféra: 3 pont
Küldetések ( mennyiségek, kidolgozottság ): 2 pont
Főellenség- Lord Harkon ( nehézség, kidolgozottság ): 3 pont
Közepes mennyiségű bug található benne!

Dragonborn:

Grafika ( képi világ, effektek ) : 5 pont
Zene: 5+ pont
Velő ( történet, dialógus, mondanivaló, üzenet): 4,5 pont
Atmoszféra: 5 pont
Küldetések ( mennyiségek, kidolgozottság ): 4,5 pont
Főellenség- Miraak ( nehézség, kidolgozottság ): 5 pont
1-2 bugtól eltekintve nem nagyon találtam semmit sem!

Köszönöm, hogy olvastatok, remélem tetszett, és egyetértettek. Ha bármi kérdésetek volna, vagy szeretnétek hozzászólni, kulturált komment formájában alul megtehetitek.

Baron Galdaros

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése