Grezzo Due (Játékkritika)

Először azt hittem, ez csak valami vicc. Ráadásul egy rossz vicc. De a ki tudja hol megpillantott játékkép messzire űzött, le egészen az internet legmélyebb bugyraiba, ahol a fórumtrollok, pedofilok és feministák élik mindennapjaikat. Ott találtam rá egy linkre, mely elvezetett... egy vírushoz. Pár Nortonnal később újra alámerültem, és végül megtaláltam, amit kerestem: egy mára már elhagyatott játékkritikus oldalon írtak erről a programról. Ősi arámi nyelvű írásokban egy mára elfeledett próféta hivatkozott erre a játékra, talányos fejtörőibe rejtve el a hozzá vezető utat. Napokat, heteket töltöttem a rejtvény megoldásával, mely olyan mélyre vezetett a zsidó hitvilágba, hogy úgy éreztem, ha még mélyebbre ások, átlyukasztom a Korán hátsó borítóját. Aztán meguntam a hülyéskedést, és leszedtem torrenten keresztül.

Nehéz a Grezzo 2 nevű alkotásról tárgyilagosan beszélni. Valószínűleg (és szerencsére) csak keveseknek mond valamit ez a cím, és ez nem is csoda, mivel egy eldugott, spanyol nyelvű DoomMOD játékról van szó. Mai rövid kis kritikám alanya annyira offenzív, sértő, és inkorrekt, hogy azt nehéz szavakba önteni. Ugyanakkor viszont a maga szürreális és abszurd módján vicces és szórakoztató is. Nem tudom, hogy a kedves olvasót óva intsem-e, vagy inkább biztassam a kipróbálására, mert igazán egyedi élmény, még akkor is, ha közben úgy irtja az agysejteket, mint a 10 évadnyi Jersey Shore, és garantáltan a Pokolra kerülsz miatta. Mindegy, annak egyenlőre még nem jött el az  ideje,  szóval  nézzük:
(Ez tényleg egy...csodálatos utazás lesz.)

Az .exe fájl elindítása után egyből a borzalom fogad minket. Kedves kis képek a Crossed nevezetű képregénysorozatból (elkacérkodtam a gondolattal, hogy beillesztek ide egy szofisztikáltabb darabot mutatóba, de mivel mindegyik annyira groteszk és durva, így meghagyom az olvasónak, hogy a saját kárhozata fejében utánuk keressen...), melyek már önmagukban is képesek kiverni a biztosítékot a konzervatívabb játékosoknál, de én toleráns ember vagyok, annyira XXI. századi, hogy az már kis híján XXII. századinak mondható, és az élve feláldozott csecsemők, feldarabolt emberi testek, halomba rakott belsőségeken ücsörgő meztelen női alakok képe nem hat meg, így egyenlőre nem nyomtam ki a szemeimet. Élvezhetjük ezeket a lélekemelő grafikákat ítéletnapig is, de egy gombnyomással inkább ugorjunk a menüre, ahol egy sor (gondolom) olasz nyelvű opció fogad, melyek között egy hájas, pucér, vizelő férfit ábrázoló animációval válogathatunk. Itt jön be a sok éves tapasztalat, hogy a kellő nyelvtudás hiányában is el tudj navigálni a lehetőségek útvesztőjében. Hamar ráakadtam a történet módra, amit el is indítottam egy közepes erősségi szinten, mert azért annyira én sem vagyok hardcore, vagy mazochista, hogy nehéz fokozaton kínlódjam magam végig ezen a játékon...
(A bűnös lelkek elfordulnak Jézustól...vagy bemutatnak neki.)

Előrebocsátom, fogalmam sincs, miről szól a játék. Nem hinném, hogy olyan mélyenszántó és kidolgozott sztorival rendelkezne, de ezt a nagyon valószínűtlen lehetőséget sem vetem el teljesen. Mindenesetre némi átvezető olasz halandzsa után egy templomban találjuk magunkat, ahol épp valamiféle istentisztelet folyik. A pap fennhangon szónokol az összegyűlt híveknek, mikor is beront az ajtón egy sörétes puskával felfegyverkezett, alkoholista kamionsofőrnek kinéző pasas (a 3. pálya környékén rájöttem, hogy ezek vagyunk mi...), és szóváltásba keveredik az atyával. Innentől kezdve szabad kezet kapunk. Nem tudom, hogy a gyülekezet alapból ránk támad-e, vagy csak ha elkezdünk lövöldözni, de mivel én elég hamar lelőttem az amúgy némiképp gonosz akcentusú prédikátort, ez nem is derült ki. Az egész terem nekünk ront, a világító keresztet lövő Pio atyáktól kezdve a járókeretes nyugdíjasokon át az öltönyös úriemberekig. Mivel a templomokban általában van fegyver és lőszer, hamar feltankoltam, és amolyan jogos önvédelem gyanánt lemészároltam mindenkit a teremben. Ezután jöttek a járókelők, a rendőrök, a bolti vásárlók, majd vissza a templomba, ahová ismét rengeteg járókeretes öregasszony érkezett, így az időközben felszedett vasvillával ezeket is könnyűszerrel kiterítettem. Majd az épületbe belépve az elnagyolt fejű, keresztre feszített Krisztus is ránk támad, akit nagyjából negyed órányi folyamatos géppuskázás árán sikerült milliónyi sikoltó pixelre robbantanom. Mondjuk azt meg kell hagyni,  igazán  keményen  küzdött  a  hitéért, de ennyit azt hiszem el is várhatunk tőle.
(Ez nem Krisztus vére. Még...)

Következő pálya... érthetetlen átvezető szöveg, majd egy, nos... másik helyszínre kerülünk, ahol jobb híján egyből leülhetünk játszani a földön heverő Nintendo-val. Persze ha nagyon idegesít, megölhetjük a kanapén visítozó tyúkot is, de szerintem ez csak opcionális. Szóval Nintendo. Bekerülünk a 2D-s játékba, ahol pici Mario-kat, madarakat, és egy furcsa dinoszauruszt (?) kell ártalmatlanítani. Majd haladhatunk tovább. Szobáról szobára vándorolva megtudhatjuk, hányféleképpen lehet megcsonkítani az emberi testet, majd még több indokolatlan öldöklés után valamiért átkerülünk a Mennyországba (?), ahol retro fegyverekkel kell papokat, angyalokat, és átlag civileket gyilkolni. Innentől aztán nincs megállás, jönnek a démonok, élőhalottak, nácik, Bill Murray (?), politikusok, közéleti személyiségek, celebek, nyuszik, RPG-s tigrisek, kerekesszékes, kövér nagymamák, UFO-k, és még ki tudja hányféle ostobaság, egy a közös bennük, hogy mindet le kell gyilkolnunk. Annyiféle fegyver áll a rendelkezésünkre, hogy felsorolni sem lehet. Mindegyiknek van másodlagos tüzelési módja: a gépfegyverrel kaszáló sorozatot lőhetünk, a régi tranzisztoros rádióval mindenkit felrobbanthatunk magunk körül, a lángoló karddal kis lángcsóvákat szórhatunk, és még akár az alkarunkat is letéphetjük, hogy hozzávágjuk az ellenhez (becsapódáskor ki tudja miért, felrobban...), szóval nincs határa az idiótaságoknak.
És miközben százával daráljuk be a velünk szembejövőket, teljesen oda nem illő kedves olasz popzene szól, vagy épp valami vallási ének festi alá a vérfürdőt. A falakat díszítő képek sem oldják ezt a groteszk hangulatot, így ha valaki még nem látta, hogyan erőszakolja meg a kereszten lógó, épp mártírhalált haló Krisztust egy tucatnyi legionárius, vagy sosem találkozott fasiszta gyerekrajzokkal, akkor most bepótolhatja a lemaradását.
 (A platformer halála.)

Hat pálya után úgy éreztem, ennyi elég is volt. Meg kell hagyni, a maga nemében élvezetes játék, de annyira tömény idiótaság és betegség az egész, hogy nagyon rövid idő alatt leterheli az embert. A nehézségi fokozatok széles skálája miatt még azt se lehet mondani, hogy hamar végig lehet rajta szaladni, és még ha így is lenne, a főtörténet (?) mellett rengeteg más játékmód is a rendelkezésünkre áll: harcolhatunk hullámokban özönlő ellenfelek ellen, teljesíthetünk speciális kihívásokat, vagy akár online mérkőzésekben is kipróbálhatjuk a tudásunkat. Bár erősen kétlem, hogy valaki pont erre a multiplayer élményre vágyna.
Mindent összevetve igencsak különleges "alkotás" a Grezzo Duo. Teljes bizonyossággal borítékolható, hogy meg fog botránkoztatni, le fog sokkolni, még akkor is, ha történetesen nem vagy keresztény. Mert annyi síkon sértő, hogy az már igazából komikus. Az ilyen radikálisan polgárpukkasztó matériát egyszerűen nem lehet komolyan venni. Természetesen ettől még a játék vér gagyi és égetnivalóan gonosz marad. Kidolgozatlan, ronda, bugos, és még ráadásul olasz (?) is. Öncélúan erőszakos, őrült, provokatív, primitív, és rendkívül káros bármilyen korosztály lelki világára. Az meg már csak mellékes apróság, hogy miután lepucolod a gépedről a programot, úgy érezheted, hogy ha majd a túlvilágon forró ólmot fognak önteni minden testnyílásodba, a Grezzo 2 okán kissé meg is fogod érdemelni...

Duke Nukem 64/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése