Midnight Death (Blogkritika)

Sziasztok!

Egy kis Walking Dead nézésért cserébe megint rávettek a blogkritika írásra, így besűrítettem a programomba és neki álltam Zajder Kinga blogjának. Mint minden történethez, ehhez is kissé vonakodva kezdtem hozzá, de nincs mese, ez van, meg kellett csinálni. Végül majd csak kialakul valami. Szóval jöjjön hát  a Midnight Death!

A kinézetről írtam egy szép kis (elmarasztaló) bekezdést, erre az írónő abban a pillanatban le cserélte. De tényleg, épp akkor változott meg a design. És egy fokkal jobb lett. Erről picit nehéz írni, mert nem tudom, hogy alakítás alatt van-e, vagy ez a kész állapot. Viszont az tény, hogy ez valamelyest mutatósabb, mint az előző, ami tragikus volt. Nem tökéletes munka, de értékelendő, hogy a szerkesztő próbálkozik. A színek nehezen illenek a történet hangulatához, a fejlécen a képek pixelesek és bár a két karakter jól van elhelyezve, mégis azt mondanám, hogy ez így meglehetősen kevés. A készítő lehetett volna diszkrétebb, mint hogy ilyen böszme nagy betűkkel kiírja a nevét . A piros színárnyalatot szerintem mindenképp tartani kellett volna, mert az az egész blogot sejtelmessé teszi, és megadja a történetnek azt a kezdő hangulat löketet.

A modulokról még  pár szó: én a helyedbe levenném a Ha könyv lenne modult, mert eléggé hanyag munka és rontja blog minőségét. Nem ízléses továbbá annyi animációt elhelyezni egy lapon, hogy még egy gamer PC is befagyjon tőle. Mert majdnem ez a helyzet a Szereplők menüpont esetében. Állóképeket is lehet használni, nem kíváncsi senki arra, hogy valaki a végtelenségig pörgeti a fején a Batman-es sapkáját, vagy enyhén pszichopata tekintettel belenéz a kamerába. Szokjon le erről mindenki, mert béna. A Díjaim még mindig felesleges, ne szórakoztassátok magatokat ilyesmivel. Arra ott a barátság füzet meg az ottalvós pizsama party. A prológus meg mehet az első évad menüpontba, kár foglalnia a helyet.

A történetről nehéz beszélnem... tündérek, szellemek, boszorkányok,varázslók, Varázstanács, dimenzióvándorlás, Niall Horan. Ezek a témák nekem mindig kicsit neccesek, mármint nem tudok nem úgy gondolni ezekre mintha egy meséről lenne szó, Niall-t használni meg alapjában véve sablonos. Nem szívesen mondom ezt, de ha már valamelyik One Direction tagot meglátom egy blogba bezárom az összes oldalt és kikapcsolom a gépem, egy kis túlzással persze. De az oldalt mindenképp bezárom. Értékelem, hogy a rajongók ezzel töltik ki a szabadidejüket, de a blogger már csak ezzel van tele, és már a legtöbb friss blog olvasó is megunta a 1D fanfictionokat, ezért nem is ajánlott ilyen nyitni. Dylan O'Brien-re viszont egy rossz szavam nem lehet, még akkor se, ha neki nem hagytad meg az eredeti nevét. Egyelőre nem sok blog szereplőjeként lehet látni, de a Teen Wolf és az Útvesztő után kezdik őt is felhypolni.

Visszatérve a sztorihoz. Van a főszereplőnk Sophie, akinek a nagymamája mindig természetfeletti lényekről mesélt. Nem is csoda, hogy idősebb fejjel is ebbe az álom világba ragadt szegény lány. Sophie álmában elkezd látni egy Niall Horan-t, bár ő még nem tudja, hogy ki az. Majd az első iskolai napon ő és legjobb barátja, Sam találkozik a szőke idegennel. Innentől a dolgok bonyolódni fognak, mert képbe jönnek zsebdimenziók, kiszakadt lapok, kifeszített emberek. A történet túlságosan gyorsan halad, nem is értem, hogy tudtál te ebből kihozni 2 évadot. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól írsz, mert elég sok szóismétlés van a szövegben (az elírásokról nem is beszélve), ezenkívül rengeteg értelmetlen kifejezés van benne, de azért az átlaghoz mérve elfogadható a stílusod. A karakterek is sablonosak, mindenki legalább százszor találkozott velük, ismered az előtörténetüket, ismered a cselekedeteiket, a jellemüket, a zoknijuk méretét és az alsógatyájuk márkáját. Nem érdekesek, nem mozgatnak meg, emiatt nem különösebben érdekel, hogy mi történik velük. Meghalni úgyse nagyon fognak, ha meg véletlenül elkaszálná őket egy tűzlabda, akkor sem kár értük, mert van helyettük nyolc másik, akikért izgulhatunk, ha netán erre vágyik a vastagbelünk. Bár a történetet olvasható kategória, mégsem köti le sok ideig az ember figyelmét, de egy kis esti-délutáni elfoglaltságnak megfelel. Engem személy szerint nem kötött le, az ilyen misztikusnak szánt, rétestészta módjára nyúló, terebélyesedő írások nem tartoznak a kedvenceim közé. Nem tudom meddig akarod folytatni, mert így is jó hosszúra sikeredett, de sok sikert.
Szép napot:

Yskirde

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése