Véres Valentin 3-D (Filmkritika)

Mostanában elég erős álmatlanságtól szenvedek. Csak bámulom a plafont, forgolódok, fészkelődök, de sehogy sem találom meg az elalváshoz ideális testhelyzetet. Hosszú órákig olvasok, írok, de hiába fárasztom le magam, folyton elkerül az álom. Mikor meg minden körülmény stimmelne, akkor elkezd viszketni az orrom, a könyököm, a fülem töve, és nekem ismét birtokba kell vennem a testem a tudatommal, hogy vakarózzak. Borzalmas állapot. Amikor pedig véletlenül sikerül elaludnom, nyugtalan álmok kerülgetnek. Igen, nyugtalan álmok... talán ez a legtalálóbb kifejezést. nem félelmetesek, nem depresszívek, inkább csak aggasztóak. Van egy visszatérő vízióm, tudatos álmom, amit egyre gyakrabban látok viszont. Freudi álomfejtők, figyelmezzetek! Ha látens Ödipusz-komplexust vagy rejtett homoszexualitást akartok rám vetíteni, itt a megfelelő alkalom!
Szóval... egy elhagyott irodaépületben térek magamhoz. Úgy rémlik, egy férfi felhívott telefonon, hogy még el kell intéznem valamit, ezért eljöttem. Nincs az épületben semmi keresnivalóm, mégis valamiért úgy érzem, hogy el kell jönnöm, mert vár rám itt valami. Vagy valaki. Nem emlékszem, hogyan kerültem az épületbe, vagy hogy honnan érkeztem oda. Egyszerűen csak ott vagyok. Maga az irodaház teljesen néptelen, már mindenki hazament. Odakint este van, de mind a házakban, mind az utcákon tökéletes a sötétség. Ha kinézek az ablakon, nem látok sem autókat, sem járókelőket. Egyedül az irodaházon belül égnek a lámpák erős, de nem vakító fénnyel. Nincsenek árnyékok, és teljes a csend. Ahogy sétálok a folyosókon, a lépteim visszhangja messzire elhallatszik. Az épület felépítése rettenetesen kaotikus: a szűk folyosókat hangár méretű üres termek váltják fel, melyeket irodák labirintusa követ, iratszekrények nyílnak a falakból, egyes szobákat úgy teletöltenek a nyomtatványok, hogy be sem lehet lépni. Nagyon sokáig járkálok erre-arra, gyakorlatilag céltalanul. Váratlanul megszólal valahol messze egy telefon. Elindulok megkeresni. Mindig egy focipálya méretű terem közepén találok rá, a földön heverve. Régi, kopott körtárcsás telefon, nagyon klasszikus a csengése. Mikor a fülemhez emelem a kagylót, leoltódnak a lámpák, és mély, sűrű sötétség vesz körül. Ekkor lépteket hallok magam mögül. Lassú, enyhén csoszogós lépteket, és egy linóleumpadlón végighúzódó zsinór zaját. Az illető irreálisan hosszú utat tesz meg, én pedig nem merek elfutni. Csak állok ott, mozdulatlanul, a kagylót még mindig a kezemben tartva. Mikor mögém ér, egészen közel hajol a fülemhez. Érzem a leheletét a fülcimpáimon. Ekkor elkezd suttogni valamit, és... felébredek. Mindenre pontosan emlékszek, de azt, hogy mit akart mondani, egyszerűen nem tudom felidézni...
Nos, ennyi lenne. Azt hiszem teljes bizonyossággal kimondhatjuk, hogy ez valami komoly, elfojtott gyermekkori traumára utal, szóval ne is beszéljünk róla többet. Nézzük meg inkább, mit jót tartogat nekünk a mai napra Hollywood!
(Ma a bányászok, holnap a könyvelők...)

Itt a Valentin nap, tehát mi sem természetesebb, hogy fogjuk kedvesünket, és beüljünk vele a legújabb 3D-s horrorfilmre. Régen ez másképp volt. Mikor a párok romantikázni akartak, egy romantikus filmet választottak aláfestésnek, és nem egy olyat, ahol csákányos bányászok beleznek ki ártatlan teenagereket. De mindegy, változnak az idők, ez már nem a retro '90-es évek. Bugyuta történet és vér kell a népnek, fröcsögő vér, hogy lekergesse azt az agyból a nemesebb szervekbe.  Persze mint minden jól szituált moziba járó tudja, a hentelésnek bealkonyodott, és ideje visszatérni a gyökerekhez: enyhén korhatáros szadomazó softpornó a menő manapság. Sajnos ezúttal nem a Szürke 50 árnyalatá-val foglalkozunk, de senki se féljen, mert az is sorra kerül. Menjünk inkább vissza 2009-ig, amikor még az erőszakpornó volt az úr, és az emberek szájtátva csodálták az IMAX-et, mely megnégyszerezte a csípőből oldalra hajolás egy főre jutó átlagértékét minden moziban. És mivel a testmozgás jó dolog (legalábbis úgy hallottam egy ismerősömtől...), egymást érték az IMAX adta lehetőségeket görcsösen kihasználni vágyó 3D-s filmek. A mai darab is ezek közé tartozik. Nem a legszebb alma az almafán, de ejtsünk pár kósza szót a Véres Valentin 3-D-ről!
(Rohannyá' ! Jön a gyíkos!)

Mint a címből is kitűnik, a Patric Lussier ("Drakula 2000", "Sikoly 1-2", "Apollo 18") rendezte kreátum nem kertel, és szemérmetlenül becélozza azt az egy napot, mikor van létjogosultsága. Mert az év többi napján, nyugvó állapotban lévő hormonokkal ez a film élvezhetetlen. Ami önmagában nem jelent semmit, mert teszem azt a Sorstalanság is élvezhetetlen minden ép érzelemvilággal rendelkező ember számára. Ki élvezkedne egy zsidó fiú kálváriáján? Na ugye. A Véres Valentin nem is akar szórakoztatni, inkább amolyan aláfestése a szolid ölelkezésnek, disztingvált pettingnek és a fojtogatós szerepjátéknak. Ha nem nézel oda 5-10 percig, akkor sem maradsz le semmiről, a haldoklók kiáltozása meg elnyomja az egyéb kellemetlen zajokat, így mindenki jól jár. Mindenki jól jár? Nyilván nem. Az olyan szerencsétlen filmnézők, akik függetlenítik magukat a fantáziálgatástól, fogdosástól és fellációktól, és emiatt kénytelenek a képernyőre koncentrálni,  eléggé  megszívják.  Nem  mintha  ők lennének  többségben, de azért emlékezzünk meg  róluk.
(Jaj, de 3D élmény van itt!)

Történetünk nagyvonalúan letudja a bevezetőt másfél percben. Megtudhatjuk, hogy a főszereplő, Tom Hanniger a.k.a "bányatulajdonos apuci szeme fénye" hibájából egy csapat szakmunkás bennreked a tárnákban, és egy kivételével mind meghalnak. Minden jel (véres csákány, lyukak a koponyákon...) arra utal, hogy ő, Harry Warden ölte meg a társait, hogy így ne kelljen osztoznia az értékes oxigénen. Érthető, nem? Ha mélyen magunkba nézünk, talán mi is így tettünk volna. Vagy nem. Mindenesetre Harry indoka érthető. Megmenekül, kómába esik, kórházba viszik, ahol felkel, majd szétken 20 embert, ápolót, orvost és beteget vegyesen. Ez már kevésbé érthető, nem igaz? Harry kezdi elveszíteni a szimpátiánkat. Már nem tudunk azonosulni vele. Azt kell hinnünk, megnyomta a légnyomás, vagy szénpor került a bal első homloklebenyére. Szóval feltrancsíroz egy csomó ártatlant, majd lelép. 2 nyugdíjas és teljesen inkompetens rendőr jön kivizsgálni a nagyon díszletnek kinéző helyszínt. Persze semmire sem jönnek rá, de legalább láthatunk egy emberi szívet egy bonbonos dobozban. Ne számítsunk itt olyan komoly nyomozásra, Colombo ezúttal nem száll ringbe. Ott is hagyjuk őket, új helyszín: buli! És hol máshol, mint a bányában, mert a diszkó és a sarki késdobáló túl mainstream. Mindenhol fiatalok, páran már szállingóznak is be a tárnákba. Megérkezik bányatulajdonosfiú Tom és a barátnője, Sarah, valamint Axel, és a barátnője. Ők is lemennek a föld alá, ahol már várja őket a gyilkos bányász (!), egyből elkezdődik a mészárlás, töltelékszereplők (2) hullanak, majd hőseink menekülőre fogják. Odakint már sehol senki (ez a party nem volt valami nagy szám), mindenki felszívódott. A srácok kocsiba pattannak, kivéve Tomot, akit otthagynak meghalni. Szerencsére a srác van olyan szemfüles, hogy visszafusson a bányába, ahol némi dulakodás után a semmiből előtűnő nyugdíjas rendőrök lelövik a bányászt (de elrohan), és megmentik Tomot. Ez akár önmagában elmehetne egy 3 perces rövidfilmnek, nem igaz? Bármelyik médiaszakos hallgató megkapná rá a kegyelemkettest a testnevelésvizsgán. Nade! Ennyi idő alatt még a  melltartót sem sikerült leoperálni szívünk hölgyélről, folytatódjon tehát a tortúra!
(Hol van Dexter, mikor szükség van rá?)

Ugrunk 10 évet. Mert miért ne. Senki nem öregszik egy napot se. Egyedül Axel-en látszik meg a kor, mivel növesztett egy fél centis szakállat, és rendőr lett. Ami nyilván elég csábító lehet, mert sikerült megszereznie magának Sarah-t, aki már szült is neki egy 12 éves gyereket. Boldog házasságban élnek. A férj idegbeteg és megcsalja a nejét, a nő Tomról ábrándozik, a kölyköt meg senki le se szarja, szóval tökéletes az idill. Egészen addig, amíg Tom vissza nem tér a városba, hogy eladja az apja bányáját! Mert Sarah és Tom látszólag újra egymásra talál, és felélednek a régi érzések. Brazil szappanopera warning? Igen is meg nem is. Ugyanis megint elkezdődnek a gyilkosságok, és visszatér a csákányos bányász. Axel nyomoz, de mivel féltékenykedik régi riválisára, az egyetlen gyanúsított Tom, aki saját szemével látta, hogy a gyilkos megöl egy embert, miután bezárta őt egy ketrecbe. De ez nem érdekel senkit, nyilván Tom a rossz fiú, bár ezt semmi nem támasztja alá, csak Axel irreális gyűlölete. Na nem mintha szerencsétlen olyan népszerű lenne, konkrétan mindenki utálja, mert el akarja adni a bányát, ami ugye rossz dolog, mert a befektető felújítja a korszerűtlen üzemet, és így is úgy is a helyieket foglalkoztatná, de ebbe úgy néz ki senki sem gondol bele, mert a szegény srácot ahol lehet leszólják és megverik. Mindenesetre egyre fogynak a szereplők, a csákányos rémbányász sorban szedi áldozatait, ami egy normális horrorfilmben érdekes lenne, de itt vér unalmas, mert egy rohadt csákánnyal nem lehet sokféleképp gyilkolni. Mindenkit fejbe csap, és ha van ideje, akkor művészkedik kicsit, mert bár nincs semmiféle vágásra alkalmas eszköze, azért mégis kioperálja a hullákból a szíveket, bonbonos dobozokba helyezve őket, melyeket ki tudja melyik zsebében tárol. Az egyik alkalommal képes volt 5 másodperc alatt kimenni egy boltból, megkerülni az épületet, hogy az ablakon rángassa ki a gyanútlan eladólányt. Máskor meg csak úgy ad hoc módon megjelenik az emberek mögött, hogy lesújtson ormótlan fegyverével. Szuperember, az biztos, de hát mégis ki lehet az? Mert ugye az eredeti gyilkos már egy jó ideje halott, valaki mégis széjjelcsákányozza azokat a szerencsétlen fiatalokat. Szóval itt valami gonosz kis misztikum  mocorog, az már biztos!
(Menekülés a szerelembe.)

Nos, (Spoiler), Tom az. A bánya jelenlegi tulajdonosa. Igaz, hogy semmi rá utaló jel nem volt, ami meg bizonyította volna, hogy nem ő az (látta a gyilkost ölni, aki aztán bezárta őt...) egyszerű hazugság volt a film részéről, és nem úgy történt, ahogy láttuk. Nem számít, hogy sokszor egyszerűen nem lehetett volna a helyszínen, vagy nem lehetett volna nála a felszerelése, De azért ő volt.
Ilyen alapon lehetett volna akárki. A törpi moteltulajdonos például. Nem baj, hogy fele akkora, mint a gyilkos, majd megmagyarázzuk azzal, hogy egy másik Frodó vállára állt. Az indítéka meg a zsigeri gyűlölet volt a normális méretű emberek felé. Megverték az oviban például. Vagy a néger rendőr. Folyton diszkriminálták és semmibe vették. Vagy Axel fia. Ő meg a törpe nőci vállára állt. Közösen tervelték ki. Egy önsegítő csoportban találkoztak. De a csapos is gyanús volt. Ha jól megnézted volna, láthattál volna egy csákány alakú anyajegyet a bal combján. Esetleg egy szellem. HúÚúÚúÚúú! Mondjuk indián? A bánya egy ősi maja temetkezési helyre épült. Tiszta sor, nem? Hogy lehet, hogy nem jöttél rá? Pedig a film minden utalást megadott, hogy ki tudd találni! Ja, nem. Mert ha semmi támpontot nem adtak volna, akkor is fairebb lett volna a helyzet. Valójában az van, hogy minden nyom a kísértete vagy a törpére utalt, de igazából a komornyik volt a tettes. Well done!
A film bevet azt az unalomig elcsépelt helyzetet, hogy a nőnél van a pisztoly, miközben a két férfi (Tom és Axel) érvel, hogy kit lőjön le. Itt derül ki, hogy Tom a pszichopata, mert egyszer csak elkezd felé közeledni a nemlétező bányász, ő meg begőzöl, és összezuhan. Axel, mint ilyenkor minden rendes rendőr, üvöltve rátámad a tehetetlen srácra, és meg akarja ölni, de amilyen béna, jól hasba szúratja magát. Menekülés, harc, Tomot ütik, lövik, felrobbantják, de mégis életben marad, hogy órákkal később kinyírjon egy helyszínre érkező tűzoltót, és elmeneküljön. Sarah és Axel nem vette a fáradtságot, hogy szóljon nekik: egy elmebeteg őrült van a bányában, aki valószínűleg előbb csákányozik, és utána kérdez. A pár kibékül, eltekintenek a megcsalásoktól és az idegbeteg kirohanásoktól, és megmaradnak egymás mellett. Milyen tanítani való példázat ez! Milyen okos, mély, ugyanakkor igaz mondanivaló! És így ér véget a Véres Valentin 3-D. Bravó, cipzár fel.
(Axel, és a mesébe illő szexpartnere, aki örül, hogy 2. lehet.)

Gyönyörű, szívmelengető és... meh.
Megkapjuk a pompás üzenetet: mindegy, hogy a partnered megcsal, üvöltözik veled, vagy semmibe vesz, akkor is tarts ki a trágya partnered mellett, mert az alternatíva csak egy sorozatgyilkos lehet. Igazi szirupos Valentin napi tanulság. Ez kell az ifjú pároknak. A szőnyeg alá söprés és az élethazugságok filozófiája. Mert itt nincs szó megbocsátásról, sem a szerelem mindent elsöprő erejéről. Csak annyi történt, hogy a többi lehetőség kiesett, így kénytelenek együtt maradni. Most aztán jöhet a l'amour és a szerelmes vallomás, a nézőnek pedig nem kell agyalnia a tyúkszaros kapcsolatán, mert ha a 'hollivúdi embereknek működött, akkor nekünk miért ne menne? Értem én, hogy a szerelem szent napján (-_-) nem lehet a szakítás szükségességéről és a válási procedúráról regélni, de akkor ne vegyenek bele olyan hátteret, ami ezt szükségessé tenné. Akkor legyen Axel a mintaapa és a tökéletes férj, aki Viagra nélkül is képes 12 órás masszív merevedést produkálni, és kész! Aki mellett minden nap olyan, mintha Valentin nap lenne, Igaz, hogy ilyen ember nincsen, de még mindig kevésbé hazug koncepció, mint ez!
Sok minden irritál ennek a filmnek a kapcsán, de a legjobban talán Axel karaktere. Idegbeteg, erőszakos, előítéletes, gyűlölködő, álszent és féltékeny, másokra vetíti ki a saját nyomorát, ráadásul férjnek és rendőrnek is teljesen alkalmatlan. Képes volt otthagyni a barátját a gyilkosnak, majd lenyúlta a barátnőjét. Ezzel szemben a Véres Valentin őt akarja pozitív szereplőnek beállítani, olyasvalakinek, akivel azonosulnunk kéne, és szurkolni, hogy túlélje a másfél órát. Ő az a karakter, aki példát kéne mutasson. Ezzel szemben minden jó ízlésű néző a halálát kívánja, és dühítő, hogy míg relatíve szimpatikus emberek pusztulnak el, ez a görény pedig túléli, csak mert a film önkényesen  kikiáltotta őt hősnek. Elégtétel? Szó sem lehet róla, basszus! Legfeljebb kielégülés, de az is csak a popcornos doboz árnyékában. Bár nem mondom, az se rossz, de azért a filmet nem teszi jobbá.
(Tom...de nem.)

Tomé kéne hogy legyen ez a titulus, de őt megint csak teljesen önkényesen gyilkossá tette a sztori. Ne engedjük magunkat átverni: attól nem lesz valami óriási csavar, hogy minden előjel nélkül, és a realitásokkal szembemenve bedobják az utolsó 10 percben. Ez egy olcsó és alattomos húzás. Tisztességtelen a nézővel szemben, aki esetleg veszi a fáradtságot, hogy utánagondoljon az eseményeknek. De az egész forgatókönyv pitiáner és gyermeteg. Gyilkosságok történnek meg egymás után vágva, mindennemű összefüggés nélkül, miközben a karakterek teljesen jelentéktelen dolgokkal túráztatják magukat. Semmi nem halad semerre. A végkifejlet is csak úgy megtörténik a szereplőkkel, és aztán kiszúrják a szemünket Tom disszociatív személyiségzavarával, melyre még rádobják ezt a démoni megszállásos maszlagot (mert a gyilkos beleköltözött (!?) Tomba), csak hogy még misztikusabb és még sokkal mágikusabb legyen az egész. Mert ezzel ugye meg lehet magyarázni minden egyes logikátlanságot (pl.: hogy találhatta meg és foszthatta ki Tom a  gyilkos sírját, mielőtt  egyáltalán megmutatták volna neki, hogy pontosan hol  is van az?).
(Tipikus poros, bányavárosi csehó...)

Minden hulla annyira mű, a CGI annyira szembetűnő, hogy rossz volt rájuk nézni. Primitív zene, kriminális színészi játék (kivéve Jensen Ackles (Tom) esetében). A történetet akár egy 8 éves gyerek is írhatta volna. Fájdalmasan bugyuta és életszerűtlen. De legalább politikailag korrekt módon feltrancsíroznak egy törpét.
A Véres Valentin egy összecsapott, átgondolatlan, ostoba futószalagmunka. Látszik rajta, hogy még csak meg sem próbáltak igyekezni vele. Arra sem vették a fáradtságot, hogy elfedjék a gagyiságát. Egyszerűen senkinek nem volt érdekében a minimálisnál többet foglalkozni ezzel az ötlettel. Kellett egy cím február 14.-ére, hát elkészült a Véres Valentin. A készítők tudták, hogy az emberek 97%-a csak azért fog beülni rá, hogy legyen mire összebújni. Felfoghatjuk úgy is, mint egy üzleti projektet. Mert az is. Költségminimalizálás, és profitmaximalizálás. Tökéletes kapitalista formula. Papíron jól is mutat. De a gyakorlatban ilyen förmedvényeket szül.
Legyél felelős mozibajáró! Ne nézz szemetet! Egy szál virág még mindig romantikusabb, mint másfél órányi félhomály egy ondófoltos széken. Álmodj nagyot, de ne feledd: azért a kicsi is elég, pláne, ha ügyesen használják...

2/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése