A Falu (Filmkritika)

M. Night Shyamalan.
Miért kell ennek az embernek filmet készítenie? És miért ad bárki pénzt arra, hogy filmeket készítsen? Nem értem. A Sebezhetetlen után egyedül az Ördög volt nézhető, de úgy sejtem az is csak amiatt, mert nem ő rendezte. Nagyon ellentmondásos fazon, és valahogy szánalomra méltó. Hiszen csodálatos érzékkel tapint rá az átlagember és a felszínesebb értelmiségiek épp aktuális érdeklődési körére, ugyanakkor képtelen olyan produktumot letenni az asztalra, ami értékelhető is. Az már más kérdés, hogy az említett két csoport azért kajálja a műveit, mint éhes általános iskolás a diétás zsíros kenyeret, de azért ne vetemedjünk arra, hogy ez alapján ítéljük meg ezeket az... alkotásokat. Mert ezer sebből véreznek, olyan logikátlanságok sokasága teszi őket tönkre (már ha ugye a művész úr veszi a fáradtságot, hogy megmagyarázzon valamit...), melyekből egy is elég lenne a totális bukáshoz.

Vízben oldódó űrlények, gyilkos növények, félelemszörnyek és inhalátorok, amik segítenek, hogy belélegezhesd a levegőt. Az okokat természetesen sosem érthetjük meg igazán, de azért van idő némi motivációs bariton-huhogásra, mielőtt a Tűz népe megütközik a fagyott Minas Tirith dicső védőivel. Kimaradt volna valami? Igen, sajnos kimaradt... "A Falu".
 (Mikor vakok vezetnek egy csapat világtalant...)

A történetről nem is érdemes túlságosan sokat beszélni. Persze lesz Spoiler, meg minden, szóval akit ez zavar, az szórja ki a szemét, vagy ugorjon át pár bekezdést. Szóval, van egy idilli falu, melynek boldog lakosai boldogan élnek mindenféle kedves, középkori viszonyok között. A település körül végeláthatatlan erdő húzódik, melyben furcsa agancsos szörnyek élnek (azok, akikről nem beszélünk), megakadályozva ezzel a lakókat a távozásban. De persze senki sem akar elmenni. Vagy mégis?! (Plot twist!) Lucius Hunt (Joaquin Phoenix) fel akarja fedezni az erdőt, és az azon túli ismeretlent, amivel kiváltja a falu vénjeinek és a messzi dél vadjainak haragját. Luciust megbökik egy bökővel, a falut megtámadják a mutáns rénszarvasok, és mindenki nagyon nagyon megijed vagy mérges lesz. Mindenesetre Lucius szerelme, Iwy Walker (Bryce Dallas Howar) elindul, hogy gyógyszer szerezzen, mert ugye a faluban nincs. És aztán kiderül, hogy (Plot twist!) nincsenek szörnyek az erdőben, csak az öregek öltöznek be és riogatják az embereket. Mert annak idején megijesztette őket a nagyvárosokban elhatalmasodó rapp zene, fajkeveredő vegyesházasság, a női egyenjogúság, a világválság és a legújabb japán animék, ezért elhatározták, hogy mivel nagyon gazdagok, alapítanak maguknak egy elzárt kis középkori települést a semmi közepén, eltereltetnek pár légi folyosót, és élnek, mint négyszögletes aranyhalak a gömbakváriumban. Ja, és van egy fogyatékos Adrien Brody is, aki ugye egy híres színész.
(A Zongorista és Commodus.)

Wow. Kérlek Shyamalan, dobj legalább egy csontot a szegény híveidnek. Mert az nem működik, hogy egy órán át a sötétben tartod a nézőt, utána meg előállsz valami teljesen lehetetlen magyarázattal. Nem volt elővezetve, nem volt igazán megindokolva, nem is volt értelme, meg úgy eleve... ilyen alapon akármi állhatott volna a háttérben:
-Az egész történet egy virtuális szimulációban játszódott, egy poszt-apokaliptikus világban, ahol az idegen lények elpusztították az emberiséget.
-Az egészet álmodhatta volna egy...elektromos bárány?
-Szellemek! Lehettek volna akár szellemei is, éls a szörnyek a valódi emberek.
-Kolónia egy másik bolygón, hmmmm? A végén megérkeznek az űrhajók és a rohamosztagosok?
-Milyen lett volna már, ha az erdő végén nincs semmi, csak üres fehér mező, mint egy be nem fejezett játéknál!
-Túlvilág? Isten? Esetleg démonok?
Én is tudok ilyeneket. Be lehet dobni bármilyen baromságot, attól még nem lesz jó egy film. De a hülye néző csak bámul kidülledt szemekkel, hogy "OMGWTFLOL! Mekkoracsavar!". Ez a cél? Oké, felőlem mehet a parasztvakítás, de ne várja el senki, hogy nekem is tetsszen. 
(Hú, nagyon település!)

Amit Shyamalan csinál, az övön aluli. Ha feladnak egy rejtvényt, bevesznek a történetbe valami misztikus elemet, amiről elvárják, hogy meg is fejtsük, akkor legyen megfejthető. Rángassanak le minket az egyszerű szereplő szintjére, ne adjanak feleslegesen támpontokat támpontokat, rendben. De akkor ne töröljék belénk a lábukat, mikor végül előállnak a nagy csattanóval. És ne csináljanak úgy, hogy ott volt végig a megoldás, csak túl hülye voltál, hogy észrevedd. A rendező a film istene. Mindent megtehet, tejhatalmú úr. Egyes istenek jóindulatúak velünk, vezetnek, tanítanak, segítenek minket. ,,Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem". Shyamalan nem ilyen. Ő az a fajta isten, aki azt akarja, hogy imádd, és leborulj a nagysága előtt. Visszaél a hatalmával. Hogyan lehet ezt korrekt módon, jól csinálni? Vegyük például a Más világ-ot. Minden ott volt az orrunk előtt, a kamera semmit sem titkolt el, semmitől nem fordította el törékeny figyelmünket. Azt láttuk, azt éreztük, amit a szereplők. És amikor jött a végső csavar, meglepő volt, mert annyira evidens volt. Think outside the box!
A Falu esetében viszont nem ez volt a helyzet. A rendező bármit bedobhatott, mert szánt szándékkal nem adott semmi információt a nézőnek. Csak jelentéktelen tölteléket. Azt is megtehette volna, hogy nem tesz bele csavart, vagy mellőz mindennemű magyarázatot. AKÁRMIT megtehetett volna. És mindegyik variáció ütött volna. Ez nem a rendező, nem a film, sőt, még csak nem is a zseniálisan nem megírt történetnek az érdeme, hanem az emberi vágynak, hogy valami igazán grandiózus konklúziót lássanak a dolgok mögé.
(Im just a pretty little girl from a pretty little village.)

A filmenk nincs üzenete. Nincs célja azzal, hogy lenyűgöz, mert az a cél, hogy lenyűgözzön, és itt-ott kicsit rád ijesszen. Ennek lett alárendelve minden. Csak a mesterségesen generált rejtély az, ami szinten tartja a néző figyelmét. Próbáld meg másodszorra is megnézni! Egy jól sikerült csavaros film teljesen új dimenziókat nyit meg előtted a másodszori megtekintéssel. Itt, ha elveszed a rejtélyt, nem marad semmi. Az igazság mindig a kamera látószögén kívül lesz 5-10 centivel. Amit viszont látunk, az egy szerelmi háromszög (igazából szerelmi C, de ebbe most ne menjünk bele...), abból is egy egészen érdektelen.
Ami a felszínen tartja ezt a filmet, az is csak belemagyarázás. A történet annyira drámai, mint mikor egy család a belvárosból kiköltözik a kertvárosba. Csak itt ez ki van sarkítva olyan szintre, hogy az már irracionális. Érdemes örökös rettegésben és ostobaságban tartani az embereket, elmenekülni a realitások elől, ahelyett, hogy szembenéznénk velük? A vének a saját meggyőződésük miatt (bár jó szándékkal) szabályos lelki terrort gyakoroltak a város többi lakosán, mindezt a "tisztaság" és a nemes cél okán. Ez semmivel sem jobb, mint mikor a hibbant szülők napfénnyel akarják etetni az újszülött gyermeküket (maradjunk a kisarkított példáknál). Ezt nem tartom valami pozitív mondanivalónak.
(Sárgácska és a mutáns sündisznóemberek.)

Elnézném a film minden hibáját, ha akarna is valamit azzal, amit elmond és megmutat. De hiába desztillálod, préseled le, sűríted be, dúsítod fel ízfokozókkal és állományjavítókkal a semmit, az akkor is semmi marad. Elítéljük a vének viselkedését? Nem lehet elítélni, mert annyira távol esik a mi világunk realitásaitól. Az ilyen mértékű exitizmus, társadalomból való kilépés elképzelhetetlen.
Rendben van, ítéljük el a társadalmat, mert sok tekintetben rossz nekünk, elnyom minket, letöri az egyedi hangunkat, betuszkol a sorba, de ha valakik olyan gazdagok, hogy légifolyosókat terelhetnek el, akkor ne mondja nekem senki, hogy nem képesek a saját életterüket úgy alakítani a társadalmon belül, hogy azzal megvédjék és maximálisan kiszolgálják a saját kényelmüket. Ez lenne a megoldás? A tökéletes kiszakadás? Abból a társadalomból mellesleg, ami lehetővé tette az egész vállalkozást. Mert nem hiszem, hogy a "vének" a saját két kezükkel lapátoltak össze a falura valót.
Egy társadalomkritika csak akkor lehet működőképes, ha reflektál a valóságra. Problémákat vet fel, és megoldási módozatokat ajánl fel. Mit állít a film? Society is bad!... mert van benn minden, ami korábban is megvolt, csak nem olyan nagy mértékben, mint régen, és még nem olyan nagy mértékben, mint a jövőben. És ha rossz a társadalom, akkor alakítsunk ki egy új mikroközösséget. Ezt már az emberek 99.99%-a nem tehetné meg, de menjünk tovább. Hátha az az egy század tanul valami fontosat. Szóval, ez sem működik. Hiába a lelki terror, agymosás, totális népnevelés, a fejlődésnek, az emberi kíváncsiságnak, a hormonoknak nem lehet gátat vetni. Már annyi filmben megpróbálták. A Beavatott-ban ott a kerítés, az Emlékek őre esetében a ködös szakadék. Még a Sziget földalatti klónlaborja is kevés volt ehhez. Ha van mindennek valami tanulsága, az az, hogy az utópiát nem lehet erőszakkal, elnyomással és kényszerrel létrehozni, hanem magától kell kialakulnia.
(Pontosan úgy, mint az ilyen romantikus közös üléseknek...)

Viszont Shyamalan filmjének állítása (már ha van ilyen) az, hogy csak rossz és rossz közül választhatunk. Értsd, vagy megerőszakolja a gyerekemet egy kábszeres afro-amerikai gengszter, vagy beöltözök erdei rémnek és nem engedem ki az utcára. Nincsenek középutak, tehát vagy elkezdjük kitalálni, hogy milyen esti mesét fogunk olvasni a mulatt unokáinknak, vagy bankhitelt veszünk fel egy erdei viskó vásárlására. Ennek pedig nincs semmi értelme. Egyszerűbb és érdemesebb elfogadni, hogy a falu alapítói nagyon megtévedt, paranoiás milliomosok voltak, akik abban látták az egyetlen kiutat a vélt és valós veszélyek világából, hogy egy életre megnyomorították magukat és a szeretteiket.
Szóval, ha csak azt a két variációt hagyják meg nekünk, hogy a világ egy szar és élhetetlen hely, vagy Shyamalan egy barom, akkor hajlamos vagyok az utóbbit elfogadni. Mert elnézést kérek, de pont ne egy csapat milliomos sírjon, hogy milyen rossz az élet, mikor vehetnének egy szigetet, és süttethetnék a hasukat ameddig csak akarják. Panaszkodjanak az éhbérért Nike cipőt varró kínai puttók, kalasnyikovos afrikai gyerekkatonák, a brazil gettók nyomorultjai vagy mondjuk a palesztinok, akiknek vályogporrá bombázzák a városaikat két étkezés között. Ez olyan, mintha Schindler elkezdene nyávogni, hogy ez a piszok Holokauszt mennyire lerontja már a gyára termelését. Végül is elviszik az ingyenmunkásokat, meg minden. Ami határozottan nem szép dolog! Stop it, you!
(Vigyázzá, ott van mögötted a nyugdíjas erdei ent!)

És ne is próbáljon senki belemagyarázni olyasmit, hogy "tanuljunk meg szembenézni a félelmeinkkel", meg "álljunk ki magunkért", vagy a "szerelem mindent legyőz". Nem. Ha óvodásoknak címzett idealista életigazságokat akarok, akkor kinyitok egy Őrtorony magazint. M. Night bácsinak be kéne fejeznie az indokolatlan fordulatok alkalmazását. És eleve, komolyabban kéne venni a saját közönségét. Nem dől össze a(z amúgy gyenge lábakon álló) hírneve, ha másfél percnél többet brainstormingol egy-egy projektje előtt. És tudom, hogy darts táblának használom az embert, de mit csináljak, ha ő a rendező, a producer, és még a forgatókönyvet is ő írja? Ki legyen a hibás, ha nem Shyamalan? Mert a színészek tűrhetőek voltak, a kamerázás is rendben volt, a zenét sem állítanám pellengérre, szóval mi marad? Shyamalan. És az a baj, hogy meg se kell erőltetnie magát, a filmjei így is profitot termelnek. Ne higgye bárki, hogy ennek tudatában a művész úr több időt és energiát fog szentelni a munkáinak, mint amennyit feltétlenül szükséges. Sőt, ahogy a tendencia is mutatja, épp ellenkezőleg...

3/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése