Hatred (Játékkritika)

Nagyon érdekelne, hogy egészen pontosan milyen jogon sápoja le az állam a fizetések 27%-át. Mert érted, annak idején, mikor a világ még a barbár és embertelen középkor igája alatt sínylődött, a tisztes honpolgároknak tizedet kellett fizetniük az egyháznak. Ez természetesen mai szemmel nézve elfogadhatatlan, ugyanakkor nem hallom, hogy bárki hőbörögne emiatt a 27% miatt. Leadózni a kereseted közel egyharmadát olyan természetes, mint nap végén pofon vágni az asszonyt, részegen berugdosni a sarokba a gyerekeket, és aztán leülni meccset nézni. Társadalmilag mindkettő teljesen elfogadott, mert az adónak (akárcsak az alkoholizálásnak és a családon belüli erőszaknak) olyan komoly társadalmi beágyazottsága van, hogy szinte fel sem merül, hogy lehetne másképp is. Értem én, hogy a mindenkori kormánynak rengeteg pénzbe kerül kátyúsan tartani az utakat, melyeket ahelyett, hogy kijavítanának, még fekvőrendőrökkel is járhatatlanná tesznek. Sok pénzbe kerül kiküldeni a nemzeti konzultációs leveleket, melyekre még egy rohadt sorszámot is lusták voltak nyomtatni, nehogy már azt higgyük, komolyan kell vennünk az egészet. Gondolom a szolgálati autók, pártüdülők, a székházak fenntartása is elemészt némi pénzt, és valljuk be, a stadionok sem általános toleranciából épülnek fel. Áramoltatni kell a milliárdokat az érthetetlen mód veszteséges (nyilván nem a fasisztoid korrupció miatt az...) BKV-ba és BKK-ba. Vagyunk olyan tehetősek, hogy eldurrogtassunk pár száz milliót a levegőbe augusztus huszadikán, hiszen nehogy már csak a kisember magyarkodhasson össze-vissza.

De most komolyra fordítva: milyen jogon, milyen morális alapon dézsmálja meg a kormány a fizetésemet, és ilyen mértékben? 20 napból 6-ot ingyen dolgozok, hogy aztán befizessem olyan KÖZcélokra, amiknek még csak közvetve sem érzem a hasznát. Valószínűleg mert nem tartozok abba a rétegbe, akiket a szociális ellátórendszer eltart... (mikor jön el az idő, mikor nem halat adnak az éhezőknek, hanem megtanítják őket halászni?) Az úgynevezett "rezsicsökkentés" pedig szóba se kerülhetett volna, ha nem lenne eleve elbaltázott az egész rendszer azáltal, hogy stratégiai ágazatok kikerültek az állami irányítás alól. Tehát az önkényes elprédálás mögött sem látok tudatos, megindokolt és érthető irányvonalat. Egyszerűen arról van szó, hogy az állam lenyúlja ezt a pénzt, mert:
1.: kell neki,
2.: megteheti
és te gyakorlatilag semmit sem tehetsz ellene. Illetve tehetsz, de akkor három hétig se fogod húzni nyugdíjasként. Mondjuk így se sokkal tovább. Mindegy. Ha egyik nap bevezetnék, hogy mostantól a fizetésed felét kell beszolgáltatnod, akkor mi lenne? Lázongás és rombolás az utcákon? Repkedő utcakövek, betört ablakok, és felgyújtott Audik? ,,Majd megunják és hazamennek". Aztán jönnek a Közteresek, felsöpörnek, természetesen a mi pénzünkből. Pár év múlva meg már nem is kapsz fizetést, csak tejjegyet, kenyérjegyet, diétás kóla jegyet, sík képernyős plazma tv jegyet, meg akciós internetpornó-letöltési kupont. Aztán tessék gazdálkodni! Tudjuk, teher alatt nő a magyar!

Vagy vegyem úgy, hogy a szavazati jogomat vásárolom meg havi cirka 21.000-ért? Nekem nem ér meg 1.000.000 Forintot az, hogy négy évente leadhatom a szavazatomat valamelyik hazug és korrupt politikusra vagy pártra. Van egy javaslatom. Mi lenne, ha nem fizetnék adót, de cserébe nem is szavaznék? Valahogy csak túlélném, hogy távol kéne maradnom az emelkedett magyar pártoskodós csatározásoktól. Legyen a politika újra a felső tízezer játszótere. Menjünk vissza a középkorba, régen minden jobb vót, nem igaz?
 (6RED)

Á, hagyjuk. Inkább foglalkozzunk a mai játékunkkal, kicsit idevág.
Háromféleképpen lehet a Hatred felé közeledni.
-Először is elhiheted azt a nézetet, amit az emberek nagy része oszt, hogy a játék egy amolyan tanúságtétel a szólásszabadság mellett.
-Tarthatod öncélú, értelmetlen gyilkolásszimulátornak, amit nyilvánvalóan beteg lelkű alakok készítettek.
-De akár nézheted az elvontabb oldalát is. Mert a Hatred nem akar mentesíteni téged a tetteid súlya alól. Nem bújtatja a gyilkosságot ideológia mögé. Nem terroristákat, idegeneket, nácikat, zombikat vagy náci zombikat ölsz, hanem átlagos embereket, járókelőket. És ami a legfontosabb, azért ölöd meg őket, mert meg akarod ölni őket. Nem valami magasabb célért. Persze a szabadságért, vagy önvédelemből gyilkolni se sokkal jobb, de legalább könnyebb szívvel csinálod ugyan azt, amit "kénytelen" vagy megtenni.
Nekem komoly lelki megterhelést okozott ezzel a játékkal játszanom. Nem csak azért, mert ártatlan és jobbára védtelen embereket kellett benne halomra ölni. Hanem azért is, mert az egésznek nem volt semmi célja. Antihősünk már a kezdetek kezdetén lefekteti, hogy sem a neve, sem az előélete nem fontos, csak az, hogy minél több embert megöljön, mielőtt őt is megölik. Én folyton bele akarom élni magam a történetbe, de itt direkte meggátoltak benne. Megvolt a távolságtartás, még ha csak egy pillanatig is. Mert amint kilépsz az utcára, és elkezdesz öldökölni, egyből Te leszel a névtelen sorozatgyilkos.

A Hatred nagyon jó projekciós felület... lényegében mindenkinek. Szeretném azt hinni, hogy a többségnek nincs szüksége egy ilyen programra, de valahogy képtelen vagyok rá. Az embereknek kell, hogy kicsinyes bosszút álljanak valamin az őket ért sérelmekért. Lehet, hogy nekem, akinek nincs különösebben baja senkivel, a Hatred csupán egy tömegmészárlás szimulátor. De a lehetőség adott, hogy belelássak valamit. Ki az, akit a lelkem mélyén halálra döfködnék egy vadászkéssel? És ide mindenki beollózhatja a saját ellenségét, gyűlölt népcsoportjának tagjait, politikusokat,  médiahulladékokat... stb.
(Fuk the po-lísz!)

Nézzük úgy, mint egy önismereti tesztet. Hogy tudnád jellemezni azt az érzést, ami kerülget, miközben a Hatred-del játszol? Feszengés? Undor? Megrökönyödés? Ellazulsz tőle? Jól szórakozol? Be mered vallani, hogy jól szórakozol? Hiszen maga a játékmenet, ha lecsupaszítod róla az immorális felszínt, egész élvezetes. A környezet rombolható, a fedezékrendszer (ami bár kimerül a guggolásban...) elég nagy szerepet kap és még úgy is kellően nehéz az előrehaladás, ha óvatoskodsz (a rendőrök miatt, ugye). Meg lehet benne találni az esszenciális elemeket ahhoz, hogy kikapcsolódj. 
De hiába is tekintem a játékot, messiásnak, az Antikrisztus hírnökének, szociopata állatok munkájának, szociológiai kísérletnek, lázadásnak, fricskának, az ipar kigúnyolásának, akárminek, még akkor sem tud fél óránál tovább lekötni. Megkockáztatom, akkor se tudna, ha történetesen tényleg minden rendben lenne. Persze szó sincs erről. 

Az irányítás kifejezetten nehézkes, a kameramozgatás vagy túl szapora, vagy túl tétova, messzebbre célozni idegőrlő, de cserébe nagyon közelre viszont lehetetlen. A kurzor kicsi, és sokszor szem elől lehet téveszteni, pláne, hogy még azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a karakterünk merre fordul épp. Lépcsőkről lefelé lőni, átgéppuskázni az ablakokon, ajtónyílásokon szinte képtelenség, jobb ha nem is próbálkozol ilyesmivel. Nem a rendőrökkel vagy SWAT kommandósokkal való harc jelenti a kihívást, hanem hogy megküzdj a játékkal az irányításért. Lehet futni, de minek, hisz úgy még annyit se látsz, mint egyébként. Egy tetszőlegesen kiválasztott billentyű folyamatos nyomva tartásával jelölhetjük ki piros kontúrvonallal az ellenségeket (vagy haldoklókat), és észlelhetjük a közelünkben lévő fegyvereket. Ezt a gombot tényleg folyamatosan nyomva kell tartani, mert egyébként a felülnézet miatt a tereptárgyak mindent és mindenkit kitakarnak. Ja, és egyébként a tárgyakat csak akkor vehetjük fel, ha ezzel a gombbal előtte "felfedeztük" őket, így 10-15 perc után a szerencsétlenül járt ujjunk merevgörcsöt fog kapni.
Lehet autót vezetni, de teljesen felesleges, mert még az én 6 magos processzorom sem bírta feldolgozni azt a hihetetlen mennyiségű járókelőt (4-5), és a program beszaggatott. Pedig papíron akár tízszer is futtathattam volna... mindegy. De az autóknak a szaggatástól eltekintve sincs semmi haszna, mert lassúak, borzasztó nehezen irányíthatóak, és pillanatok alatt felrobbannak. Akkor  már  sokkal  érdemesebb  gyalog  közlekedni.
(Im the man of hate and disgust!)

Az emberi pajzsok (ahogy névtelen antihősünk hívja őket) olyan jól céloznak, mintha ők fps nézetből játszanák a játékot. Sokszor nem is látom honnan lőnek, mert kívül esnek a kamera látószögén, de ők látnak, és folyamatosan lőnek.
Ám ezzel se mennek sokra, ha elsajátítjuk a Hatred végtelenül egyszerű mechanikáját: két lövés, majd a haldokló ellenfél kivégzése, mely feltölti az életerőnk tetemes részét...és ismétlés. A profi játékmenet (amit néhány újrakezdés után már kitapasztal az ember) abból áll, hogy egyik civiltől a másikig vándorolsz, arcon rúgod vagy kétszer meglövöd, aztán kivégzed, majd mész a következőhöz, és a következőhöz, és a következőhöz. Közben persze folyamatosan lőnek minden oldalról, de ha jól csinálod az előbb felvázolt munkamenetet, egyszerűen nem tudsz meghalni. És ha mégis padlót fognál, teljesen illogikusan játéktermi módon van lehetőség újraéledni, hogy onnan folytathassuk a mészárlást, ahol abbahagytuk. A "gameplay" tehát érthető okokból igen repetitív. Ja, és a játéknak nincs zenéje.

Van egy fő küldetésünk, ami az, hogy... meg kell ölnünk mindenkit, ugye. Eleinte kicsiben kezdjük, a kertvárosban, de ahogy szépen felgyilkolásszuk magunkat a csúcsra, a végén már a nagyvárosra is ki kell terjesztenünk a genocídiumot. Emellett vannak ilyen kis mellékküldetéseink, mint például mészároljunk le mindenkit egy házibulin, vagy öljük meg a temetésen gyászolókat (egy parkolóban állnak egy platós terepjáró körül, szóval nem tudom, mit gyászolhatnak)...stb. Alapvetően minden arra épül, hogy a lehető legbrutálisabb módon és minél többet öljünk. Karakterünk, mint láthatjuk, nem egy nagy idealista. Egy egyszerű ember, egyszerű értékrendekkel. Meg persze gyűlölettel és undorral. Egyébként ő is projekciós felület, amibe a játékot morális okokból kritizálók belemagyarázhatnak mindenféle hülyeséget. Egyesek szerint büdös, gyilkos rocker, mások szerint fasiszta, skinhead (amit aztán végképp nem értek...), tömeggyilkos anarchista, vagy begőzölt szcientológus. Csak a gyűlölködő tömeg képzelete és előítélete szab határt a címkézésnek. 
(Give me that mothafukin HP!)

A grafika, hát... vacillálok, hogy az "idejétmúlt", az "igénytelen", vagy a "rövidtávon mutatós" lenne-e a legjobb jelző, amivel illethetném. Időnként a karakterek és a tereptárgyak... szétpixelesednek, vagy indokolatlan blur gömbök takarják ki őket. A színvilág jól el van találva, de csak arra elég, hogy elvonja a figyelmet az amúgy igencsak elmaradott látványvilágról. És amúgy meg nagyon hamar idegesítő lesz, hogy ebben a színtelen, tompa, sötét miliőben képtelenség egymástól megkülönböztetni a dolgokat.Oké, kis létszámú fejlesztőcsapattól ne várjunk sokat. Mindenesetre értékeltem, hogy legalább vették a fáradtságot, hogy behomályosítsák azokat a részeket, melyeket nem dolgoztak ki annyira.
A környezet rombolható, ami jó dolog, csak épp indokolatlanul törnek ki embernyi darabok az épületek falából pár lövedékbecsapódástól, máskor meg hiába sorozod az ablaküveget, nem lesz semmi baja. Ugyan így örülünk a beépített fizikának is, ami élethűvé teszi a robbanásban szétrepülő faszilánkokat meg kődarabokat, de ha elgázolnak egy rendőrautóval, a Holdig repülsz, és hosszú másodpercekig nem látod viszont az anyabolygót. Szóval ez is kétélű fegyver. 

A Hatred kapcsán úgy látom senki sem tud túllépni azon, hogy a játék egyetlen célja az ártatlanok legyilkolása. Nyilván ez is probléma, mert bár már láttunk sokkal brutálisabb és elborultabb darabokat (Postal, Manhunt, Grezzo, Mortal Combat, GTA), a kegyetlenkedés mindegyikben egy eszköz volt. Itt viszont úgy néz ki a kegyetlenkedés a cél. És ez mindenkinél lepofozza a harangot a templomtoronyból. Aki szereti a Hatred-et, az ezért szereti, aki meg elítéli, az csak és kizárólag ebből az okból ítéli el. Csakhogy ennél a konkrét programnál pont nem ez a lényeg. Alapesetben megütköznék az értelmetlen brutalitáson, de itt a látszat csal. A cél a hírverés, és az egész alapkoncepció egy jól elővezetett marketingfogás. Mert a PC prüdéria mocsarában dagonyázó (vagy dagonyázni kénytelen) gamer társadalom nem képes szó nélkül elmenni egy ilyen nyíltan polgárpukkasztó produktum mellett. Látnia kell, meg kell vennie, és ki kell próbálnia, különben úgy érzi, kimarad egy fontos játéktörténeti pillanatról. Leomlanak a hosszú évek kemény munkájával felhúzott védelmi vonalaik. És pont ezt akarták a Destructive Creations csapatánál, mert ebben a viharos miliőben el tudják adni a vacak, semmitérő játékukat.
(The first human shield!)

Mert a Hatred tényleg egy fércmunka. Egy félkész termék, melyet már a tervezőasztalon el kellett volna vetni. Az egyetlen dolog, mely minden realitással szembemenve képes elvinni a hátán, az a közfelháborodás: az emberek nem veszik észre, hogy mennyire kőbaltával faragott a program, mert lefoglalja őket hogy a saját társadalmi érzékenységüket (vagy épp annak hiányát) két pofára bizonygassák. ,,murmurmörmur igazság, höbhabhab moralitás, gurbuggurburub alkotmányos jogok...stb. És ezek tényleg fontos tényezők, de nem az egyetlenek. Az alapkoncepció nemcsak a jó ízlést sérti, hanem az alapvető emberi normákat is. És ez helytelen. De emellett ott van még maga a játék, a szörnyű irányításával, rossz grafikájával, optimalizálatlanságával, nemlétező történetével és temérdek bugjával. Ne hagyjuk már magunkat ráugrasztani a gumicsontra...

Mindent összevetve a Hatred egy borzalmasan rossz játék. És látszik, hogy nem is próbálkoztak a fejlesztők, csak rábízták magukat a bicskanyitogató közhangulatra, ami a címet körüllengte. Rendben van, ne tiszteljék az ipart, mutassanak be a toleranciakampány finomkodó élharcosainak, meg azoknak, akik szerint egy számítógépes játéktól Freddy Kruegerré változnak a gyerekek.
Még azt is elnézem, hogy olyan produktumot dobnak ki, mely egy erkölcstelen és elítélendő tettet mutat be, mert ezzel nem népszerűsítenek semmit, csak elborzasztanak. (Ezért nem is bánom, hogy végül nem tiltották le a Steam-ről.) Akinek meg ez tetszik, annak már úgyis mindegy. De! A saját vevőiket ne köpjék szemen azzal, hogy egy igénytelen, félkész programot dobnak a piacra.

2/10

My name is not important...

(Kitahito)

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése