L&L Beauty (Blogkritika)

Tegnap este megvilágosodtam! A média forrong, bizarrabbnál bizarrabb hírek és híresztelések kapnak szárnyra, az emberek pedig nem tudják, mi is történik körülöttük. Pedig nagyon egyszerű a megoldás, ha valaki alaposabban megfigyeli az eseményeket, a tendenciákat, és kicsi utánagondol az ok-okozati összefüggéseknek!

Némi internetes kutatómunkával bárki maga is leellenőrizheti a következő tényeket. Talán sokakat meglep az a kijelentés, de feltételezhető, hogy Orbán Viktor öt évvel ezelőtt elrendelte egy titkos különítmény felállítását, melynek célja a közel-keleti helyzet destabilizálása volt. Mivel nekünk sajnos nincsen tetemes mennyiségű arab kisebbségünk, így Orbán emberei kénytelenek voltak roma származású civileket beszervezni (az egyik ismerősömet is megkeresték, de végül nem találták alkalmasnak, hogy részt vegyen a programban), akik a titoktartási eskü letétele után komplex képzést kaptak a célpontul választott arab népek kultúrájából, megtanulták a nyelvet, a nemzeti himnuszt, majd hónapokon keresztül tanulmányozták a Koránt. Teljes elszigeteltségben éltek hosszú hónapokig egy Heves megyei kiképzőközpontban, elsajátítva a kézi- és lőfegyverhasználatot. A tréning befejeztével útlevelet, turbánt és kopott Adidas ruhákat kaptak, majd buszra vagy vonatra ültették őket. Célba érés után nem kellett sok idő, hogy beépüljenek a helyi iszlám fundamentalista csoportokba, és elkezdték terjeszteni az előre jól betanult üzenetet: يا واخد القرد على ماله يروحي القرد على حاله?, ami nagyjából annyit jelent, hogy "Hé srácok, nem kéne egy saját országot alapítanunk?" A beszámolókból tudjuk, milyen elkerekedett szemmel néztek a terroristák, majd a homlokukra csaptak: basszus, tényleg!. És így keletkezett az ISIS, avagy Iszlám állam. (A magyar ügynökök anyagát nemzetbiztonsági okokból 90 évre titkosították, de a fájlok pár hónapja kiszivárogtak, mikor az Anonymus csoport feltörte a hazai titkosszolgálat szerverparkját. Természetesen a vezetőink és a háttérhatalmak erről is hallgatnak!) Persze ez csak az első lépcsője volt Orbán zseniális tervének. Az eszkalálódott háborúskodás és heveny népirtások elől menekülve nemsokára hatalmas tömegek indultak meg Európa felé, apokaliptikus riadalmat keltve minden fehér bőrű nyárspolgár szívében. A szélsőjobbos hírportálok értelemszerűen vérszemet kaptak, de azért a liberálisoknak is elkezdett izzadni a tenyere. Nem olyan vonzó a tolerancia, ha a mocskos bevándorlók nemsokára a budai kávéházak előtt fognak sátorozni, ugye. Gondok lesznek itt, mondták ekkor. Így hát Középfölde népei nagy tanácskozást tartottak, és tartanak azóta is, remélve, hogy egyszer majd napirendre kerülhet a kérdés. Addig viszont hajószámra érkeznek a menekültek, és nem kellett hozzá sok idő, hogy megjelenjenek a Magyar-Szerb határon is. Orbán ekkor elterelő manőverbe kezdett: Brüsszeltől Budapestig kongatta a vészharangot, követelve a radikalizálódást, vagy legalábbis VALAMILYEN intézkedés meghozatalát. Nemzeti konzultációt tartott. Egymást érték a lokálpatrióta óriásplakátok, melyek mintha a földből nőttek volna ki a szavára. Olyan messzire ment, hogy még egy szögesdrót kerítést is felhúzatott a határra, mutatva ezzel, mennyire nem látjuk szívesen a menekülteket. Ugyanakkor tudta, hogy a bevándorlók igazából "továbbvándorlók", akik minden erejükkel azon vannak, hogy eljussanak az EU ,,szerencsésebb történelmi fejlődésű" országaiba. Mindazonáltal ez a látványos népvándorlás okot adott arra, hogy maga mellé állítsa a politikailag semleges, pártfüggetlen középosztály tagjait. A konform polgárság szeme előtt annak a rémképe lebegett, hogy rühös, ebolától fertőzött néger-zsidók erőszakolják halálra az ártatlan, tejfehér bőrű magyar leányainkat, és ez lecsapta az agyukban a biztosítékot. Vért akartak látni, vagy legalábbis felfegyverzett honvédeket, és néhány tankot. Putyinból pillanatok alatt nemzeti hőst csináltak... és részben meg is kapták, amit akartak.

De természetesen ez is csak egy állomása volt a grandiózus tervnek. Ugyanis a 'migránsok, mikor elérnek Németországba, Franciaországba és Angliába, szükségszerűen letelepszenek, majd munkát vállalnak. Mivel olcsóbban dolgoznak, mint a helyi, magyar vendégmunkások, szépen kitúrják őket az állásaikból, akik majd kénytelenek lesznek hazajönni. Így az összes nyugat-európai magyar újra a határainkon belül lesz, melyet idő közben teljes egészében bekerítettek szögesdrót-kerítéssel. Ideális pillanat lesz, hogy Orbán újra felajánlja az országot Szűz Máriának, aki igazából egy téves fordítás miatt hívunk így, mint azt dr. Bánkúti Csikós Árpád professzor is bebizonyította Magyarság, őstörténet, tévhitek című könyvében (természetesen az ellenünk ágáló hatalmak ármánykodása miatt azonnal le is került a könyvesboltok polcairól). Szűz Mária eredeti neve Kh'tais Bhrantet (archaikus ősmagyar dialektusban: Kertész Bernadett), egy ó-egyiptomi istennő, akinek a mumifikálódott holttestét a Parlament alatt meghúzódó kormányzati bunkerben őrzik. Azért kell még egyszer felajánlani neki az országot, mert az ezer évvel ezelőtti rituálét a Szent István által alkalmazott sámánok direkt hibásan végezték el. Viszont Orbán, miután a Holt tengeri tekercseket lefordíttatta rovásírásra, rálelt a szertartás pontos leírására. És amint sikerül elvégezni a rítust, Kh'tais istennő feléled, és jelet küld a Szíriuszra, hogy az ott lévő ősmagyar űrbirodalom mentőhajókat küldjön értünk. Ezért kell minél több magyart a Kárpát-medencébe gyűjteni, hogy amikor megérkeznek a transzportcirkálók, mindenki gyorsan fel tudjon szállni rájuk, hisz nehéz megmondani, hogy fognak reagálni a környező országok erre az eseményre. Talán még atomfegyvert is képesek lennének bevetni a békeszerető magyar űrlakók ellen...

Több mint ezer évet kellett várni az ideális csillag-együttállásra. Orbán Viktor tudta, hogy a magyar nép ősei egy tragikus véletlen folytán zuhantak le erre a bolygóra. Rengeteg nyelvi emlék utal földön kívüli eredetünkre, elég csak felidézni a Bércedüllőn talált vésett rézkorongokra, melyek rendeltetése máig tisztázatlan, vagy a Várdaszecső mellett nemrégiben feltárt fekete érchasábra. Érdekes módon ezekről nem beszélnek a híradóban. Ahogy arról sem, hogy az Urál "hegység" valójában az Uránia csillaghajó, amit belepett az idők pora...de ez most már nem számít. Népünk már ezer éve várja a megmentőit, de közel az idő, testvéreim, nemsokára végre visszatérhetünk oda, ahová valójában tartozunk: a csillagok közé! (...és még csak meg se kellett hozzá erőltetnem a fantáziámat.)

A mai napra Matus Laura blogját választottam, az L&L Beauty-t. Ezúttal nem vámpírok, gusztustalanul jóképűre retusált tinisztárok, vagy unalmas sablonhősnők kerülnek a rivaldafénybe, hanem a kreatív és költségkímélő divatpraktikák, némi magánéleti mellékízzel, mert ahogy minden kis 'sztájliszt már az óvodában is megtanulja, ha nem ereszkedsz le az átlagemberek szintjére, akkor nem igazán fogja őket érdekelni, hogy mitől olyan sima az arcbőröd. Mint azt sejteni lehet, ez az egész téma a lehető legmesszebb áll tőlem. A divat, pláne a női divat, nos... igencsak hidegen hagy. Az a férfi, aki azt mondja, hogy egy nőn a vastag szempilláit vagy a szépen felépített körmeit csodálja meg, akkor minimum hazudik. Senkit nem érdekelnek a vastag szempillák, esetleg a nőket, de ők is teljesen feleslegesen pazarolják az idejüket és a pénzüket rá. A púderen, a rúzson és a szemceruzán túl minden más dekorációs célzatú kozmetikai szer használata felesleges. 
Szóval, nyilván nem lettem libabőrös az izgalomtól, mikor megláttam, hogy egy ilyen témájú blogról kell kritikát írnom. Persze, előfordulhat, hogy én is tanulok valami érdekeset. Nem is tudom... hogyan daueroltassam be a hónaljszőrömet, vagy látok egy szimpatikus fonásmintát, és kedvet kapok kísérletezni vele a szakállamon. Na, nem mintha olyan dús szakállam lenne, de egy-két tengerészcsomót azért kanyaríthatok rá.

Szóval, a kinézet. (A blogé, nem a szakállamé.)
Meglehetősen minimalista, és akkor még finoman fogalmaztam. Azt hinném, hogy valaki, aki igyekszik a szépséget megragadni, formába önteni és megosztani másokkal, az ad...valamennyit a saját oldalára. Többet várnék egy fehér háttérnél, egy üres fejlécnél, melyre csak úgy oda van firkantva a blog neve. Mondjuk legalább jó nagy betűkkel, így még véletlenül sem lehet félreolvasni. Amikor betölt a weblap, egyből ezt a kiírást látja meg a látogató, mely indokolatlanul nagy részt foglal el a képernyőn. Persze aztán lejjebb görgetsz, és látod, hogy folytatódik a nagy semmi, így igazából nem is bánkódsz rajta. A bejegyzések igen dekoratív módon szerkesztetlenül, egy szimpla "középre igazított"-paranccsal lettek útjukra bocsátva. Nincs tematika, sorközök, bevágott képek, videók, linkek követik egymást rendszertelenül, ami mondanom sem kell, igen sokat ront a külalakon. Általában nem szoktam fennakadni azon, ha a kinézet csúnyácska, mert úgyis a tartalmon van a hangsúly. De a lustaságot nem szeretem. Az L&L Beauty általában 5 és 10 közötti bejegyzésszámmal fut havonta, hát az utóbbi időben sikerült 10 fölé menni. Ez igazán dicséretes. Viszont nem lehet a bejegyzéseket csak úgy kicsapni az oldalra, hogy tessék parasztok... mármint drágáim, olvassátok! Laura, az író, alkosson bármilyen témában, bármilyen rétegnek, meg kell tisztelje annyira magát és másokat, hogy rendes munkát végez, és nem adja ki az írásait félkészen. Legyenek szépen megszerkesztettek és áttekinthetőek. Tudom, erős a késztetés, hogy 10-20 képet beszúrj egymás után, de ne tedd! Minden nő, lány, lányka azt képzeli magáról, hogy hatalmas művész, csak azért, mert sikerült megtalálnia a "fényképezés" gombot a kedvenc retró Nikon masináján. De bárki képes fotózni, és biztosíthatlak, senkit nem érdekelnek olyan képek, melyek a körmeidet ábrázolják, más-más szögből. Még mindig sokkal közérdekűbbek azok a darabok, mikor ilyen-olyan cuccokban pózolsz a kamera előtt. Használj egy szépia effektet, mint minden önjelölt fotós, mert attól egyből művészi is lesz a munkád. Jó, persze, most ironizálok. Félreértés ne essék, nincs azzal baj, ha valaki ilyen témájú képeke készít és tesz közzé. Az a baj, ha mindennemű tálalás nélkül teszik oda az ember elé, mert úgy csak elveszik a helyet a(z amúgy lehet, hogy érdekes) tartalomtól, és teljesen szétzilálják a blog kinézetét. Szóval csak mértékkel.

Kapunk 5 menüpontot, mely legalább kategorizálja a ránk zúduló áradatot. Az Outfit alatt mindenféle ruházati termék ismertetésével találkozhatunk. Nem egészen tiszta, hogy az Events menüpontban mi a pláne, mert láthatólag ugyan olyan bejegyzéseket tartalmaz, mint az előbbi, vagy a Személyes (ez miért nem angolul van?), ami meg sorozatajánlót, ruhás fotókat, és kérdezz-felelek tematikájú bejegyzéseket tartalmaznak. Látható, hogy sok az átfedés, és nem igazán lett kikonkretizálva, hogy mi hová kerüljön. Talán azért, mert magukat a bejegyzéseket sem lehet igazán kategorizálni. Rendben, annyit azért aláírok, hogy a Nails legalább nem árul zsákbamacskát, ott tényleg körmök vannak. Az már más kérdés, hogy mindez megéri-e, hogy egy külön menüpontot szenteljenek neki, de mindegy. Aztán ott van még a Haul, ahol Laura frissen vásárolt termékeit tekinthetjük meg, rövid leírásokkal egyetemben.
Ennyi elég lesz a külcsínről. Van még egy oldalsáv, ahol elérhetőségeket, bemutatkozást, látogató-számlálót, archívumot, keresőt, fordítót, és reklámokat találhatunk. Mind nagyon fontos, és nyilván jó, hogy vannak. Kissé furcsa, hogy miután ennyi minden felesleges dolgot sikerült bezsúfolni egy viszonylag kicsi felületre, a chatboxot például sikerült kihagyni de nem baj. A kora esti órákban mindig szívesen olvasok telugu nyelven blogbejegyzéseket, és biztos vagyok benne, hogy mások is hasonlóképp vannak ezzel...

A beltartalmi értéket (már ha van ilyen) próbáljuk meg a Haul-on keresztül megközelíteni. Nyilván elmerülhettem volna a ruhák, vagy az események kissé átfedéses világában, de most komolyan... mi a francot lehet ezekről írni? Még maga Laura is főleg fényképekre támaszkodik, én viszont nem tehetem meg, hogy minden oldalról lefotózom magam ásítás közben, ezzel reprezentálva a véleményemet. Oké, legyünk korrektek: egy telefonkönyvet sem fogok leszólni csak azért, mert unalmas. Laura blogja, akárcsak a telefonkönyv, egy funkcionális produktum. Nem szórakoztatni akar, hanem ismereteket átadni. Ha meg akarod tudni a legközelebbi tetőfedő vagy kőműves elérhetőségeit, akkor csak felütöd a telefonkönyvet, vagy a Kisokost, és megnézed. Így ha arra vagy kíváncsi, hogy egy kék virágokkal díszített rózsaszín pólóhoz milyen szoknya illik, akkor (gondolom) megnézed itt, az L&L Beauty-n. Persze míg a kőműves számát nehezen tudod saját kútfőből kiokoskodni, addig egy normális szépérzékkel rendelkező nő azért csak-csak kitalálja, hogy milyen ruhakompozíciók a dekoratívak, de ugye lehet, hogy én vagyok az ostoba, és egy tízen pár éves lányka tanácsai sokkal mérvadóbbak ebben a kérdésben, mint a népszerű divatlapok vagy a jó ízlés diktálta trendek. Viszont mindenképp hitelesebbek, mert nem egy marketinges csapat dobja össze őket. Nem tudom. Tényleg a sötétben tapogatózok, mert nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy arra, amit és ahogy Laura produkál, van komoly igény. De mint tudjuk manapság már mindennek megvan a maga szűk fogyasztói rétege. Miért lepődök meg újra és újra ezen, mikor tömegek hisznek például olyan baromságokban, hogy az emberiséget űrből jött gonosz gyíklények irányítják?

Tehát, támadjunk a Haul irányából. Ez lesz az én Normandiám.
Laura elmegy vásárolni, és bemutatja nekünk, hogy miket is vett. Micsoda izgalmak! Ez minden nő álma: vásárolni, aztán a vásárlásról meg a vásárolt termékekről írni, hogy az így megkeresett pénzből újra elmehessen vásárolni. Bár erősen kétlem, hogy ebből az egész blogos játszadozásból számottevő anyagi haszna lenne bárkinek, de a metódus már megvan. Szóval, nézzük, mi van itt!
,,Balról jobbra az első az AVON Senses családból a citrusos illatú krém állagú testpermet. Imádom, mivel illatával idevarázsolja a távoli szigeteket. Pálmafás, tengerpartos hangulatot ad a kellemes citrusos beütéssel." - Csodálatos! Ilyen gyönyörűen megfogalmazott, selymesen semmitmondó szöveget talán csak egy elvetemült sommelier mondana. Ettől a lágyan simogató, ál-intellektuális marketingszövegtől szinte kedvet kaptam ahhoz, hogy beborítsam magam egy kis citrusos testpermettel. Bár én inkább olyat keresnék, ami a közeli szigeteket varázsolja ide...mondjuk a Margit-szigetet! Egy kis sör- és hányásszagú testpermet (némi kellemes Tankcsapdás beütéssel) igazán visszaidézné nekem messze ringó gyermekkorom nyarait. Vagy nem. Igazából sosem voltam a Szigeten...

,,A Balea permetes dezodorja is kiemelt kedvenc lett. Nagyon friss, kb egy hete használom, de bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon jól teszi a dolgát, szépen meggátolja az izzadást. Nagyon szeretem, hogy semmi illata nincsen, abszolút bőrbarát, nem tartalmaz alumíniumot sem." Azt még meg tudom érteni, hogy egy fizetett arc a Teleshop-csatornán miért dicsér két pofára egy terméket. Ezért fizetik, vagy kap egy ingyenes termékmintát. Ismerjük a jól bevált formulát: "Amióta a Nyuggermaster 2000-et használom, megváltozott az életem. Magabiztosan kezdem a napot, újra tudok játszani az unokáimmal, és mindezt mindössze 2 hét használat után! Csak ajánlani tudom mindenkinek!" De mi az üzlet ebben Laurának? Olyan bizarr személyiség lenne, aki attól kap intellektuális kielégülést, ha sales management-es szövegeket szajkóz random termékekről? Vagy tényleg azt hiszi, hogy valaki azért fog ,,Nagyon furcsa szürkészöldes" színű körömlakkot venni (most csak 200Ft H&M-ben!), mert ő neki személyes kedvence lett, vagy mert pont az ő szubjektív véleménye szerint szép a színe. Lehet, hogy én becsülöm túl az embereket, de bárki meg tudja legalább ennyire ítélni, hogy egy adott termék jó-e vagy sem, végül is bármikor kipróbálhatja (termékminták, próbafülkék...stb), de akár meg is veheti. Ízlés dolgában mindenki maga döntsön. Viszont ha egy olcsóbb áru képes ugyanazt a hatást produkálni, mint egy drágább, akkor valóban hasznos, ha erre valaki rávilágít. Persze van, akinek pont a drágábbra van szüksége, mert sznob, és úgy gondolja, az ész nélküli, pazarló költekezés valamiféle státusszimbólum, de ebbe ne menjünk bele...

De én most komolyan tanácstalan vagyok. Itt egy valódi, létező ember, aki egy reklám blogot vezet, és egyszerűen nem értem meg, hogy történhetett meg ez. Az embereknek már nem elég a televízióban, a rádióban, és az óriásplakátokon látható terméközön, még a szabadidejükben is, önszántukból akarnak arról olvasni, hogy melyik a legjobb lábápoló krém, hol lehet beszerezni, és mennyiért? Ez annyira abszurd, hogy elmondani nem tudom. Valaki most rögtön hozzon ide egy XIX. századi orosz írót! Pompás novella lenne belőle. Egy olyan világot mutatna be, ahol az emberek tényleg lelkesednek a reklámokért, és tudatosan mossák át a saját agyukat. Borzalmas disztópia...

A leglogikusabb magyarázat, hogy Matus Laura valami gonosz MI, akit az Avon egyik titkos földalatti laboratóriumában hegesztett össze néhány makulátlan arcbőrű tudós, csak azért, hogy fogyasztásra kondicionálja vele a 10 és 16 év közötti kislányokat. Gyakorlatilag erről szól az L&L Beauty. Hogy mit vegyél, és mennyiért. Vagy ha épp nem vásárolsz, akkor hogyan fond be a hajad, vagy csinálj Bravo magazinból iskolai füzetborítót magadnak. A fogalmazásmód rendben van, már amennyire egy teenager esetében rendben lehet. Van egy minimális személyes töltet is, ami azt hivatott megmutatni, hogy egy fiatal lány, és nem egy marketinges csapat áll a blog mögött. De ezen túl csupán reklámokat kapunk. Termékajánlást, saját szavakkal, de a bevett marketingfogások jól átgondolt alkalmazásával. Mit mondjak erről? Groteszk, bizarr, de a funkcióját betölti, már ha van élő ember, akinek tényleg ilyesmire van igénye. És biztos van! Vannak emberek, akiknek még azt is meg kell mondani, hogy milyen színű körömlakk tetsszen nekik. Igazából el tudom hinni. Ez az érem egyik oldala. Ez is tragikus, de legalább érthető. A másik oldala viszont sokkal kétségbeejtőbb. Mert ha úgy nézzük, ez az egész nem is igazán a reklámról szól, inkább a dicsekvésről. Mintha Laura azt mondaná: "Nézzétek, milyen vagány farmert, meg pálmafás testpermetet vettem! Én csak úgy kiruccantam, nem is igazán akartam őket, de aztán valahogy hipp-hopp, ott teremtek a kosaramban a kis ravaszkák!" Ott tartunk, hogy státusszimbólum lett az 500 forintos izzadásgátló Balea dezodor? A sok csicska, ott izzadnak a napon, sárga foltos a hónalja a szar, turkálóból szalajtott pólóiknak, bűzlenek, alumíniumrészecskék tapadtak a pórusaikba, de Laura olyan suker, hogy az Ő hónalja sosem lesz izzadságtól lucskos, még a legmelegebb kánikulában sem, mert Ő Balea dezodort használ!

Persze ez nem tudatos, negyed ennyire sem konkrét, de mégiscsak ott bújik a háttérben a magamutogatás. Ez az egész nem az önkifejezésről, vagy az írói szenvedély kiéléséről szól, mert akkor most valószínűleg egy fanfictiont cincálnák szét. Itt nincs mit értékelni, mert nincs közvetített érték. Laura bemutatja, hogy mit vett, milyen körmöt csináltatott magának, meg ad egy pár nyilván többé-kevésbé használható kreatív ötletet mindenféle hasznosnak tűnő dolgok elkészítésére. Rendben. A világ örül. De ahogyan a Kisokost sem lehet jónak vagy rossznak titulálni, a L&L Beauty-ra is csak annyit tudok mondani, hogy: ...oké. Persze akkor el kéne marasztalnom az amatőrsége, a nem túl felhasználóbarát felépítése, vagy épp az igénytelen kinézete miatt. De ez persze mind olcsó és végső soron igaztalan érv lenne a blog ellen. Az igazi problémám vele, vagy bármelyik hasonló témájú oldallal az, hogy:

1.: A reklámok köszönik, jól vannak. Ha segítség kell nekik, akkor arra ott vannak a Youtube-os unboxing-típusú termékismertető videók, vagy az objektív termékismertetők.

2.: Senkit sem érdekel, hogy mit vásároltál tegnap. Vagy a múlt héten. Tényleg nem...

A képek alapján Laura egy kedves és aranyos lány, és pár év múlva gyilkolni fogják egymást a korabeli srácok, hogy a közelébe férkőzhessenek. Addig viszont jó lenne, ha valami értelmesebb dologgal foglalkozna annál, hogy divattippeket ad olyan fiataloknak, akiket oroszlánok neveltek egy TV-től is internettől mentes helyen. A végén még úgy végzi, mint azok a nők, akik a nagyobb nézettség érdekében a dekoltázsukat kipakolva tanítják a férfiakat kenyeret szelni. És bár férfiként kíváncsi lennék arra a dekoltázsra (persze csak pár év múlva), tényleg kár lenne, ha ilyesmire fecsérelné az idejét. A blogja alapján sajnos azt nem igazán tudom megítélni, hogy Laura hogyan ír, így a legoptimálisabb útvonalat a fotózásban látom. Vagy a modellkedésben, mert láthatóan nem csak a laposabbik végéről szereti a kamerát. Messze jobb megoldás, mint a Nivea és társai kedvéért ingyen prostituálni a lelkedet.

Kitahito

Megosztás:

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

3 hozzászólás:

  1. Köszönöm, ezt az igazán érdekes, mindenre kiterjedő kritikát. Amint a szavaidból észrevettem, tényleg távol áll tőled ez a téma, szerintem egy kis ellenszenv is van benned, szólj ha tévedek. Sajnálom, hogy nem tetszik amit produkálok, veled ellenben jó pár ember szereti, és aktívan nézi az L&L Beautyt. Először is, nem, nem az AVON titkos ügynöke vagyok. Még csak az Essence márkáé sem. Érdekes meglátás, hogy egy Topshopos videóhoz hasonlítasz, ugyanis én nem terméket eladok. Én tanácsokat, tippeket szeretnék közölni az olvasóimmal. Haul poszt? Egy árva szóval sem mondtam, hogy vásárold meg a terméket! :D Szimplán csak megmutatom, nekem mi tetszik, hol találod és mennyiért. Hidd el, rengetegen szeretik az ilyen bejegyzéseket, hiszen különleges információkat tudhatnak meg belőle. Fejléc és minimal style? Nekem így tetszik. Letisztultan, elegánsan. Chatbox szerintem igazán nem illik oda, sosem kedveltem, bárki elérhet engem a kontakt menüpontok alatt, vagy egy egyszerű kommentben a bejegyzés alatt. Örülök, hogy kinyilvánítottad a véleményedet, sajnálom, hogy nem tetszik. ígérem, többet nem kell megnézned. :) Az írás és fotózás szeretete nálam állandó, mindig az is marad. Ennek a fura kritikának (aminek a bevezetője a menekült állapotról és a magyar igazgatásról szól) nem teszek eleget, hiszen megvan nekem a saját olvasó táborom, akiket IGENIS érdekli az aktuális leárazáson vásárolt termék, vagy hogy a 200 Ft-os körömlakk is ugyanolyan bámulatos csodákra képes, mint a 2000Ft-os. Ahhoz a mondatodhoz, miszerint igénytelen a munkám, sajnos nem tudok hozzá szólni, hiszen nem hiába vannak a megjelenítések, feliratkozók, kedves szavak. Akkor még sem rontok el mindent ;).
    Köszönöm a kritikádat,
    Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Laura!
      Nem nehéz észrevenni az ellenszenvet, de azt hiszem elég alaposan körüljártam az okait. Oh, úgy látom te félreérted a reklám lényegét. A reklám nem eladni akar, hanem megmutatja, az adott termék mennyivel jobb, mint a többi, és te mennyivel jobb/több/értékesebb leszel, ha azt megvásárolod. Egy jó reklám tanácsokat ad, pihe-puha pelenkát, illatos after shave-t, úgy díjcsomagot ismertet, mert az neked jó! Az már más kérdés, hogy a forgalmazónak is marhára megéri. A fő szempont az, hogy elhitesd a potenciális vásárlóval, szüksége van az adott produktumra. És azáltal, hogy (bár nyilván a legjobb szándékkal) egy 200 forintos körömlakkot a 2000 forintos fölé helyezel, reklámot csinálsz az előbbinek, míg a másiknak rontod a hitelét. Így nem is kell kimondani, hogy vedd meg a terméket, a hülye is rájön, hogy ha tizedannyiért megkapja ugyan azt a minőséget, akkor az neki KELLENI fog, akkor is, ha nincs rá szüksége, így működik az emberi természet.
      A másik dolog, amit meg kell érteni, hogy attól még, hogy valami népszerű, nem feltétlenül jó vagy helyes. Maradva a bevezetőben leírtaknál, a jelenlegi közhangulatban meglehetősen sokan vagoníroznák be a menekülteket, vagy vitetnék őket gyűjtőtáborokba. Egy ilyen intézkedést sokan támogatnának, akik talán még segítenének is hurkot dobni pár szíriai menekült nyakába, de ettől ez még nem lesz helyes. Ha az alapján ítéled meg a saját munkádat, hogy hányan olvasnak, akkor nagyon, nagyon rossz nyomon jársz, és egyáltalán nem elegáns egy maroknyi látogatóra hivatkozva ignorálni az általam felvetett megannyi érvet.
      Egy kritikának nem tudsz eleget tenni. Megszívlelheted, elutasíthatod, vagy kinyomtathatod, és papírrepülőt hajtogathatsz belőle. Látható módon ezek egyikét sem tetted meg. Ha kritikát kérsz, kritikát kapsz. Nem véleményt. Vélemény csak attól lesz, hogy nem értesz vele egyet, és akkor is csak a te szemedben. Ha ilyen kialakult képed van a saját tevékenységedről, akkor teljesen felesleges volt megkeresned minket. Mint diszkréten utaltál rá, a megjelenítések, feliratkozók és kedves szavak bőven elegek ególegyezgetésnek.
      Végül tisztáznék egy félreértést: nem a munkád igénytelen, hanem a blogod kinézete. Akkor is az marad, ha neked így tetszik. Nincs azzal semmi baj, ha te meg vagy elégedve a saját munkáddal, de attól még nem lesz jó...
      Üdv:

      K.

      Törlés
    2. ,,...aminek a bevezetője a menekült állapotról és a magyar igazgatásról szól"
      Basszus, most jöttem rá... neked halvány fogalmad sincs arról, hogy mit írtam :D
      Remélem azért magát a kritikát elolvastad, és nem csak szavakat ragadtál ki belőle!
      Mondjuk elég hosszú lett, szóval megértem, ha bekezdésenként egy-két mondatot futottál át...

      Törlés