Gantz- First Stage (Anime kritika)

Hallottam nagy hírét pattogó tüzeknek. Kuruzsló, kufár, hazug aggszüzeknek. Akiknek nem világos, hogy kikről szól az ének. Bizony mondom néktek, a köcsög telejósokról beszélek! Nailed it!
Zeusz, a tisztánlátó. Angyalszem, atlantiszi fényjáró. Mystic, tisztán érzékelő fehér mágus. Merlin, jósnő és médium. Ilyen és ehhez hasonló nevekkel találkozhatunk, ha felmerészkedünk az Ezo TV honlapjára, ahol némi pénzmagért (485Ft/perc-1016Ft/perc-ig) cserébe ezek a szakavatott, spiritualizmusban elmélyült mesterek megmondják nekünk mindazt, amit a jövőnkről tudni kell, de ha tényleg szükséges, nagyon, nagyon lassú telefonos energiaközvetítéssel is foglalkoznak. Pompás. Őszintén szólva engem sosem zavartak a bolondok, legalábbis addig, amíg fogyatéko... mármint "különleges képességeikkel" nem ártanak a körülöttük lévőknek. Zeuszék viszont azok a fajta nyerészkedő sufni ezoterikusok, akik károsak a társadalomra. Ráadásul pont a leginkább kiszolgáltatottakat, a hiszékenyeket, öregeket és krízisben lévőket célozzák meg, akik képesek belekapaszkodni minden, feléjük nyújtott apró szalmaszálba. 
,,Telefonáljon. Ne értem tegye, ne Mysticért, hanem önmagáért. Adjon egy esélyt a gyógyulásnak, és higgye el, van remény egy szebb holnapra. Ne habozzon! Hívja a képernyő alján látható telefonszámot, és ön is adásba kerülhet!"
Legyünk egy pillanatra naivak, és képzeljük el, hogy ezek a buher nevű bohócok tényleg rendelkeznek valamiféle varázslatos erővel. Emlékezzünk csak Ben bácsi szavaira a Pókember-ből: ,,Peter, a nagy hatalom nagy felelősséggel jár!" - ami, ha leredukáljuk a médiag*cik szintjére annyit jelent, hogy 485Ft/perc-ért 'országvilág előtt megmondják a jövődet, leveszik rólad a rontásokat, sugároznak feléd egy kis PÉNZenergiát, vagy elvégeznek rajtad egy telekinetikus gerincműtétet. Komolyan, egy hősnek, az emberiség jótevőjének, annak, aki képes ki tudja hány száz kilométerről elkergetni a házadból a szellemeket és meggyógyítani a vesekövedet, ilyen aprópénzért kell árúba bocsátania az istenadta tehetségét? Miért nem küld magának pénzenergiát? Akkor nem kéne az emberek percdíjaiból lesápolt gázsiból élnie? Nem képes rá? Hát akkor álljon össze két atlantiszi fényjáró, és kezdjék el egymást bombázni pénzmágiával. Mellesleg honnan jön az a pénz? Egy mitikus féregjárat aranyrudakat kiköpköd ki magából? Vagy bankjegykötegeket? Megvan a magyarázat az inflációra!

Ha viszont teszem azt talált pénzről van szó, akkor ez egy átok, mert a pénzmágiával felvértezett nyugdíjas környezetében mindenkinek kiröppennek az ezresek a zsebéből, bele egyenesen a delejezett delikvens kezébe. Vagy mások elől nyeri el a lottó ötöst? Micsoda sötét 'műbáj ez? Akarom mondani bűbáj. A másik meg, mik ezek a nevek? Zeusz, a tisztánlátó?! Zeusz egy görög isten, nem fog azzal foglalkozni, hogy megmondja Mari néninek, mikor jön haza az unokája Svájcból. Milyen egoista dolog már egy istenről elnevezni magad! És mi az, hogy tisztánlátó? Van olyan mágus, aki homályosan lát? Kronosz, a szürkehályogos? Poszeidón, az enyhén szemtengelyferdüléses? Vagy Héra, az átlagosan látó? És amit egyszerűen nem tudok felfogni, az a Merlin nevű jósnő. Mi van, lefoglalták az összes normális női jósnevet? Az egész telejóslásos biznisz ízléstelen, de ez valami mesterien bizarr szájízt hagy maga után. Meg ezek a pár mondatos jellemzések... Sissy: ,,Különleges képességemet főleg cigánykártya segítségével tudom a földi halandók elé tárni" – miért, ő micsoda, ha nem egy földi halandó? Vagy úgy érti, hogy csak nekünk, egyszerű embereknek hajlandó jósolni, de például ha Zeusz kérne tőle életvezetési tanácsot, akkor elküldené a p*csába? Vagy ott van Andi, aki ,,kertelés nélkül megmondja az égiek üzenetét". Érted, a többiek így leveszik a dolgok élét, de Andi úgy közvetíti az üzeneteket, ahogy azok elhangzottak: "Tibi bácsi, Jahve azt üzeni, hogy jövő ilyenkor már egy galambszaros sírkő alatt fog rohadni, szóval jobban teszi, ha visszaviszi a szomszédék fűnyíróját!" Egyébként le a kalappal, tényleg nagyon kreatívak ezek a nevek. (Nefer boszi: boszorkány) Szinte látom magam előtt, ahogy a sok telegyökér összeült, és elkezdtek brainstormingolni. Ezúton szeretnék felajánlani pár ötletet, a jövőbeli tehetségek felcímkézéséhez: Patrik, a táltos céhmester és UNO kártya jós. Maya, indián szellemdoktor. Tejút, galaktikus fotonjós. Eszter, a nefilim angyalpásztor. Thor, viking viharváró. Szokrátész, alvilági lélekmondó és egyiptomi napmágus. Ha minden kötél szakad, még mindig kisegíthetjük a Blizzard-ot pár ingyen tippel az új World of Warcraft vagy StarCraft kiegészítőhöz. Uther, tisztánlátó fénymágus. Kerrigan boszi (boszorkány). Medivh, azerothi tarot kártya jós.

Viccet félretéve, engem végtelenül elundorít ez az egész (biznisz!... Kecs dö bedmen, sztáp jor plen. Jííí kámon!), és nem értem, hogy engedhetik meg, hogy ezek a paraziták műsoridőt kapjanak. Tényleg szükséges az amúgy is teljességgel elanyagiasult TV csatornákat ilyen és ehhez hasonló leplezetlen nyerészkedéssel és olcsó, vásári mutatványokkal még jobban lealjasítani? Mert nehogy azt higgyük, hogy a betelefonálós quiz műsorok különbek ennél. "Gondoltam egy hárombetűs szóra. Az első betű SZ, az utolsó R. Adok egy kis segítséget: ez folyik most a számból. Hívjanak most, a képernyő alján található számon!". Lóhúgyból desztillált szerelmi bájitalt, hajnövekedés serkentő elixírt ne sózzunk rá az emberekre? Ja, persze, ott a Teleshop. Nevetséges... egy valamennyire is felelős társadalomban már réges-rég betiltották volna mindet, és a sok kuruzslót, piti csalót meg ezüstnyelvű bájgúnárt visszaküldték volna a McDonald's-ba krumplit sütni...
 (Reign of the art deco space sphere.)

A mai napra valami érdekes darabot akartam választani. Olyasmit, amit dicsérhetek, felkeltve ezzel a tudatlan olvasók kedvét a mű megtekintésére. Ezt terveztem, de... megnéztem a 2004-es Gantz első "évadát". Hiba volt. Szörnyű hiba. Nem is tudom, mikor hozott ki a sodromból ennyire egy anime. Igen... talán egyedül a Terra Formars volt képes ilyesmire. Az elején még noszogatott előre az újdonság varázsa, de aztán mindkét esetben az idegösszeomlás szélére kerültem az ostobaságoktól. Az alkotó elme már rég megroppant volna saját intellektusának súlya alatt, ha nem lenne mód levezetni a feszültséget, a kimondott szóval, papírba mélyesztett tollal, vagy épp leütött billentyűvel. Így hát nézzük meg, miért is kapartam le több centi vakolatot a szobám faláról!
Viszont mielőtt belefognánk, le kell szögeznem: az alapszituáció és a sztori kerete szerintem teljesen rendben van. Brutális, naturalista, ugyanakkor kellően misztikus. A kidolgozás az, ami elrontja, de majd rátérek arra is, ha eljön az idő...
(Moshi moshi, Gantz-kun!)

Szóval, a történetünk azzal kezdődik, hogy megismerjük az antiszociális, perverz, és teljességgel unszimpatikus hősünket, Kei Kurono-t. Magának való figura, aki rosszindulatú módon mindenkit lenéz maga körül, ugyanakkor tétova, döntésképtelen, és meglehetősen gyáva, így már ahhoz is hosszú percek kellenek neki, hogy magában leoltson egy-két embert. Mindenesetre épp hazafelé tart, amikor a vasútállomáson egy részeg beesik a sínekre, és mindenki csak bámulja, ahelyett, hogy segítenének neki, vagy segítséget hívnának. Kei-kun sem tenne másképp, de a tömegből kiválik a rég nem látott gyerekkori barátja, Kato, és az alant hánykolódó férfi megmentésére siet, majd felismeri a hősünket, és őt is bevonzza az akcióba. Nagy nehezen sikerül feltornázniuk a szerencsétlen fazont a peronra, de már közeleg a metró, így ahelyett, hogy ők is felmásznának, inkább elkezdenek rohanni a síneken, mint a fogyatékosok, és jól el is üttetik magukat, melynek eredményeképp lerepül a fejük, mint a hamisított G.I. Joe babáknak. És így ér véget a sorozat... mondanám, ha a racionalitásnak lenne bármilyen szerepe a Gantz világában, de sajnos nincsen, és így folytatódik a sztori. Kato és Kei egy lakásban materializálódnak újra, ahol már vannak néhányan rajtuk kívül. Nemsokára megjelenik egy meztelen lány is, majd egy heveny bemutatkozás után mindenkinek a figyelme a szoba közepén lévő hatalmas fekete gömbre szegeződik, mely elkezd zenélni, és üzenetek jelennek meg a felszínén. Mint kiderül, ez "hozta ide" őket a haláluk előtt (igazából lemásolta őket), és megbízza őket a küldetéssel, hogy meg kell ölniük egy hagymafejű idegent. A golyó szétnyílik, és kapnak fegyvereket, speciális powersuit-ot, meg különféle kütyüket, melyekről egy srác kivételével senki sem tudja, hogy mire valók. Mielőtt még megfelelően felkészülhetnének, Gantz, a gömb elteleportálja őket Tokyo egy pontjára, és megkezdődik a vadászat.
(Tanulság: utazz busszal.)

Kato-n és Kein kívül a csapatban van még ugye a nagymellű, meztelen lány (már nem meztelen), a Nishi nevű srác (ő az, aki tapasztaltabbnak tűnik), két jakuza, egy általános iskolai tanár, meg egy szőke középiskolás kölyök, aki nem mondta el a nevét, így nem érzem rosszul magam attól, hogy elfelejtettem. Teljesen mindegy, mert a második rész végére úgyis meghal a nagy részük. A csapat nem nevesített, erőszakosabb tagjai szépen leölik a kis hagymafejű idegen lényt, de olyan indokolatlan kegyetlenséggel és élvezettel, hogy már a néző szégyenli magát, amiért ezt kell bámulnia. Nem mintha a brutalitásnak nem lenne meg a helye a történetben, viszont itt teljesen felesleges és öncélú volt, és ez a jobbik eset. A másik variáció, hogy a készítők így akarnak morális alapot biztosítani a főszereplők totális passzivitásához, ami azon túl, hogy elég direkt húzás, ráadásul még olcsó is. Na de rövidesen megjelenik a hagymaevő lény apja (vagy élettársa, ez nem tisztázódott le), és mindenkit szétkaszabol. Indul a futkosás, a sikítás a lehető legrosszabb Jurassic Park-os tradíciók szerint, melynek végén Kei véletlenül rájön a ruhája használatára, így némi erkölcsi onanizálás után lebokszolja az idegent, Nishi pedig elteleportálja valami furcsa fegyverrel, és már mehetnek is haza, hogy éljék az életüket addig, míg Gantz megint magához nem hívja őket egy újabb 60 perces vérfürdő erejéig. De addig relatíve nyugi van.
(Az UFO reteklények az orrukon át ejakulálnak.)

És nagyjából a kilencedik részig tespedünk a semmittevésben. Nem akarok cinikus baromnak tűnni, de eléggé nehéz lesz elkerülni. Tényleg nem történik semmi azon kívül, hogy megismerjük a három fő karakter (most már Kishimoto-t, a pucér csajt is ideszámítjuk) háttértörténetét, és bepillantást nyerhetünk az életük senkit sem érdeklő, és teljesen lényegtelen részleteibe. Bár, ez sem teljesen igaz. Kei-ről nem tudunk meg semmit azon túl, amit már eddig is tudtunk, vagyis hogy perverz. Kishimoto, miután rájön, hogy az eredeti énje túlélte az öngyilkosságot, átköltözik Kei-hez, mint a háziállata, amit a srác rettentő szexis dolognak tart, de valójában annyiban merül ki, hogy a lány kutyakaját akar enni, és néha megengedi neki, hogy megtapizza a melleit. Akárcsak a néző, Kei is valami izgalmasabbra számított, de bele kell nyugodnunk, hogy a Gantz-ban a legnagyobb izgalmat az fogja jelenteni, hogy a puncinyalogató kutya kap-e szerepet a puncinyalogatáson kívül. A Kato-szálat viszont derekasan kibontják: kiderül, hogy a nagynénjénél él az öccsével együtt, mivel a szüleik meghaltak egy balesetben. A nő folyton erőszakoskodik velük, megalázza őket, és ez ugyebár igen szomorú. Kato valami nagyon lepra suliba jár, mindenféle homokosok meg drogosok akarják megverni és megerőszakolni, de ő szétcsap köztük, szépen megtalálva a módját, hogy az otthoni sérelmeit kiprojektálja valakikre.
(Butter dog, pls...)

Ezek alatt az epizódok alatt kezdtem el úgy érezni, hogy nem élvezem annyira az animét. Mert ha az ember egy gore-os sci-fi történetre számít, akkor elég lehangoló 4-5 részen át azt nézni, ahogy Kato szenved, Kei pedig próbálja csatasorba állítani a ,,lánylékelő lándzsáját" (majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy így hivatkozott a saját péniszére...). Ha érdekesek lennének a szereplők... de nem azok. Bár Kei levetette az anime elején tapasztalható gyökér mentalitását, viszont így nem több, mint egy kanos mamlasz, aki semmilyen helyzetet nem tud lereagálni. És ezt nem úgy kell érteni, hogy hülyeségeket csinál, hanem hogy nem csinál semmit. Még a legégetőbb helyzetekben is csak arra képes, hogy stírölje Kishimoto melleit, és a töcskölésen fantáziáljon. A lány meg ha lehetséges, még inkább karaktertelen. Ha rosszhiszemű lennék, akkor azt hihetném, hogy tettetett ártatlansággal és direkt magamutogatással manipulálja a srácokat maga körül, de valójában csak buta, mint a föld. Mást se csinál, csak bebújik valamelyik fiú mögé, és elkezd nyafogni, hogy valaki csináljon már valamit. És a második ''elhivatástól'' egyértelmű lesz, hogy senki sem akar semmit se csinálni. Még Kato sem, pedig tőle el lehetne várni azok után, hogy rommá vert egy buzit az iskola mosdójában. De nem. Megkapják a küldetést (és néhány új tagot), hogy el kell intézniük a bénán sikoltó robot-diótörő madár idegent, és a helyszínre érve egyből össze is futnak vele. Ahelyett, hogy azonnal kicsi és éles fémdarabokká robbantanák, elkezdenek tátogni, és két részen keresztül álldogálnak a hídon, míg az idegen leamortizálja Nishi-t. Annyira frusztráló, hogy csak dumálnak, siránkoznak, de egyikük sem lenne képes lőni egyet, mert az annyira megerőltető. És nem azért, mert Nishi leoltotta őket, hanem mert egyszerűen használhatatlanok. Azt még megértem, hogy az új emberkék nem veszik komolyan a dolgot, de Kei-ék pontosan tudják, hogy meg fognak halni, ha nem teljesítik a feladatot. Erre csak állnak megkövülten, és hápognak. Az anime folyton átcsap önmaga paródiájába. És még annak is rettentően unalmas és frusztráló.
(Teamwork makes the dream work.)

Abba már bele se megyek, hogy Nishi "harca" az idegennel és a hídon ácsorgó hülyék toporgása és szájtépése teljesen más idősíkban zajlik. Valahogy úgy, mint a Dragon Ball-ban, mikor ,,...már csak 5 perc, és felrobban a bolygó!", de Goku 10 részen át harcol még az ellenséggel, mire egyáltalán elindulna bármiféle detonáció. Itt ellenben a motoros bandavezér le tud nyomni egy 5-6 perces monológot, és még a többieknek is jut idejük toporogni meg filózni egy kicsit, míg Nishi-kunt épp arcon ordítja az idegen madárlény. ...ja igen. Ne próbálja nekem beadni valaki, hogy ez egy komoly történet, mikor robot diótörő papagájok sikítanak halálba embereket (a póréfejű lényeket még hajlandó voltam elfogadni...). Persze csak Nishi-t, mert őt elvileg nem szeretjük. Az ő szemgolyóit egy sikító robotmutáns is képes volt véres masszává degradálni, bezzeg Kato-t négyen vették körül és visítottak az arcába, de még csak meg sem izzadt. Abban a szituációban is, a többi szereplő csak állt, és nézett, hogy ,,...Uhhu, na akkó most mi legyön?". És ez a töketlenség, ez az eseménynélküliség annyira idegesítő hogy az utolsó 3 részt már csak 10 perces szakaszokban tudtam végignézni, jól elválasztva őket kávé nélküli kávészünetetekkel. Nagy szükség volt erre, mert én is úgy végeztem volna, mint az a szerencsétlen Nishi, vért spriccelve minden testnyílásomból. És miután a hülyék nagy nehezen kiiktatták az idegent, nem mentek volna megkeresni a többit, inkább ott ácsorogtak és szenvelegtek az agonizáló srác fölött, míg ki nem szenvedett. Pedig meg lehetett volna menteni, ha teljesítik a küldetést a halála előtt, de fontosabb volt a drámai jelenet, mint az életszerűség. Mondjuk ebből a csapatnyi szerencsétlenségből akkorra már mindent ki tudtam nézni. Ezt is: ,,Oh, igaz is, Kishimoto-san, te át tudod érezni a fájdalmát."-Mondják, miközben a srácnak épp elfolyik az élet a kirobbant szemein és a kiszakadt dobhártyáján át, és épp az anyja bocsánatáért könyörög. Nyilván pontosan át tudja érezni a fájdalmát. Őszintén, lehet ennél hiteltelenebb és helyzetidegenebb kijelentést tenni?! Mondjuk... "Kicsit éhes lettem."
(Ezért ne rendelj ebay-en kínai szexbabát.)

Ami meg a befejezést illeti (már ha lehet annak nevezni, tekintve, hogy pár hónappal később jött a második évad), egyszerűen kiábrándító. Annyi történik, hogy Kei eljut a "leszarok mindent"-állapotból oda, ahol egy normális főszereplőnek már eleve lennie kéne. Vagyis hogy aktívan részt vesz az eseményekben, és nem csak áll maflán a háttérben. Így tehát az első 13 részben semmi lényeges nem történik, de az hosszú, hosszú epizódokon át. Vannak ilyen alibi-események, mint például az üvöltő robotcsirkék elleni harc, vagy Kei konfliktusa az iskolai nagymenőkkel, de mindig túl hosszú volt a felvezetés, és túl rövid a tényleges történés. Nem akarok folyton ezen lovagolni, de az ég szerelmére! Üvöltő robotmadarak! És ezt holt komolyan gondolja az anime. Úgy kéne éreznie a nézőnek, hogy most valami valóban erős ellenféllel kerültek szembe, de igazából csak egy béna diótörőbe bújtatott csonkolt papagájok ellen küzdenek, aki nem tud mást, csak kiabálni. És a szereplők ott állnak, fegyverrel a kezükben, és tanakodnak, hogy "na most mit csináljunk?". HÁT AZT, HOGY LŐJÉTEK AGYON ŐKET A FRANCBA! Mi a fene bajuk van ezeknek? Értem, hogy átlagos emberkék, és nincsenek rákondicionálva a furcsa robothaszonállatok elleni harcra, de biztos vagyok benne, hogy ha bárki más odakerülne, az alkalmasabb lenne a feladatra, mint ezek együttvéve. Miért nem lőnek? Annyira empatikusak, hogy sajnálják megölni ezeket a szörnyszülötteket? Hát csak rájuk kell nézni, szinte könyörögnek, hogy valaki szabadítsa meg őket a szenvedéstől. Persze nem szép dolog szellemi fogyatékos mecha/cyber földönkívülieket lemészárolni, így ha utána lelkiismeret furdalásuk lenne, azt meg tudnám érteni. Még jó, hogy a nagy részüket öleléssel pusztítják el a végén. Komolyan. Rendben van, hogy próbálnak morális dilemmákat, meg valós társadalmi problémákat (közönyösség az embertársaink iránt, családon belüli erőszak, depresszió, szociopátia, deviancia...stb) boncolgatni, de ezeket nem lehet tálalás nélkül, fél másodperces vágóképekben megmutatni, aztán további magyarázat nélkül lógni hagyni a levegőben.
Semmi nem derül ki magával a történettel kapcsolatban, kapunk két béna vadászatot kiábrándító idegen lényekre, egy rakás életképtelen és céltalanul lődörgő karaktert, meg egy csomó töltelékjelenetet. Gondolom a második évadban majd pörögni fognak az események, és kiderül az összes misztikum, bár ezután a 13 részes, gyenge felvezetés után nem vagyok benne biztos, hogy hamar sort fogok keríteni rá.
(Jaj, csak nehogy mind a hatan ráüvöltsenek, még a végén...)

Viszont azt hiszem eleget beszéltem a sztoriról... látható, hogy nem nagyon vagyok vele megelégedve. És akkor meglehetősen finoman fejeztem ki magam, mert legalább fél deka húst és bőrt rágtam le a szám széléről, míg végre végig tudtam szenvedni magamat ezen a hülyeségen. De felesleges tovább cifrázni azt, ami már eddig is teljesen világos lehet a kedves olvasónak: a "Gantz" animét soha senkinek nem fogom megtekintésre ajánlani. Ha valaki volt olyan elvetemült, hogy megvette DVD-n, mostanra már valószínűleg rég kihajította az ablakon, vagy eladta egy gyanútlan ismerősének, de ha ne adj Isten még mindig megvan, pompás céltábla lehet légpuskával való lövöldözéshez. Vagy esetleg ki lehet rajta próbálni, hogy mi történik, ha beraksz egy lemezt a mikrohullámú sütőbe. Szerintem úgy nagyságrendekkel jobban lehet szórakozni, mint a sorozat megtekintésével.
Mindegy. Nézzük, mi van még. Amiről mindenképp írni akartam egy-két szót, az a grafika. Na, hát azzal is komoly problémák vannak. Leginkább az, hogy az az anime csúnya. Nem minden pillanatban, mert például Kishimoto melleit nagyon jól kidolgozták (nevetséges, de tényleg olyan, mintha egy másik műből ollózták volna be, annyira szembetűnő a minőségbeli különbség). Nehéz lenne rámutatni egy tényezőre, ami miatt nem harmonikus a végeredmény, de valahogy sivár lett a látványvilág. És tudom, hogy nem túl korrekt dolog egy 2004-es animét ilyen szempontból bírálni, de nézzük meg a Samurai Champloo-t, a Full Metal Panic-ot, a Fullmetal Alchemist-et, a Wolf's Rain-t, az Elfen Lied-et, vagy akár csak a Gankutsuou-t (melynek az animációs gyártásáért szintén a GONZO volt a felelős) ugyan ebből a szezonból. Mindegyik köröket ver a Gantz-ra, és nem csupán a vizualitás tekintetében, de ez már teljesen más lapra tartozik...
(Amit nem fogsz érezni az anime megtekintése közben.)

A karakterek viszonylag jól kidolgozottak és elkülöníthetőek, viszont az idegenek egyszerűen tragikusak, pláne mozgás közben, mikor még annyi energiát sem fektettek a megrajzolásukba, mint normál esetben. A harcokból kevés van, de azok is igénytelenek. Lehet, hogy van, akiknek tetszik ez a fénypisztolyokkal való bohóckodás, én nem tartozok közéjük. Örülünk a guro-nak, tényleg. Jó látni a szétloccsanó testeket, kiömlő beleket, és a falra kenődő vért, mert ez a legtöbb esetben súlyt ad az eseményeknek. Itt nem. Azon túllépve, hogy csúnya és egyáltalán nem kidolgozott 'vérplattyanásokat láthatunk, valahogy felesleges a használatuk, mert tudod, hogy úgyis csak azok a karakterek fognak ilyen csúfos módon kiíródni a történetből, akiknek a plot nem szán érdemi szerepet. És pontosan lehet látni, hogy kik ezek a szereplők. Ha már a három hős is csak vázlatos kartonpapír-figura, akkor el lehet képzelni, milyen a többi, akikről tudták a készítők, hogy 1-2 epizód múlva úgyis meghalnak. Hát éppen ennyi figyelmet szenteltek a kidolgozásukra. A kedvenceim a motoros-csatlósok voltak, akik tényleg csak ilyen ad hoc módon kerültek be az események vonzáskörébe, és egy személyiségen osztoztak hárman. Hát jól fűbe is haraptak.
(Talán én is elnézném neked, ha legalább aranyos lennél, Gantz.)

Kb fél napja fejeztem be a Gantz-ot, de már most elfelejtettem az openinget és az endinget is. Az OST-ből sem maradt meg semmi. Sajnos így vagyok magával az animével is. Ha nem elevenítettem volna fel a részleteket egy kis utánaolvasással, már egy csomó mindent elfelejtettem volna. Például a karakterek neveit. Nem akartam rá menet közben kitérni, hogy ne bonyolítsam meg a dolgokat, de Kei-nek hívják a perverz srácot meg a nagymellű csajt is. Ritka az ilyen névrokonság, de még így sem sikerült megjegyeznem, mert maguk a szereplők annyira unalmasak. És nemcsak bénák, de bénáznak is. Folyamatosan. Amiatt halad lassan a történet, mert lépten-nyomon leállnak belső monológokkal húzni az időt, vagy bizonytalankodnak, képtelenek eldönteni, hogy mit akarnak, vagy ha esetleg nagy nehezen sikerül kiokoskodniuk, akkor is kell nekik 5-10 perc, mire végre rákészülnek. És addig állnak az események. A szörnyek nem belezik ki őket, nem tapossák bele őket az aljnövényzetbe, hanem szépen megvárják, amíg ezek a hülyék meghozzák életük nagy döntését, és csak utána lépnek akcióba. Ha csak annyi lenne, hogy folyamatosan idióta hülyeségek történnek, akkor nem lennék ennyire kiborulva, de itt elhúzzák a legfeljebb 5 részre elegendő tartalmat 13 epizódon át. Mondom, nagyjából két részen át csak állnak a hídon, és azon agyalnak, mit kéne tenni, miközben a társukat épp halálra ordítja az idegen. Az a baj, hogy minél többet írok erről az animéről, annál inkább ráébredek, hogy mennyire rossz lett. Így itt be is fejezem, és mindenkit óva intenék a sorozat megtekintésétől. Pár bekezdéssel feljebb adtam néhány tippet cserébe. Tessék azokkal próbálkozni a Gantz helyett.
És ki tudja, lehet, hogy a manga változat nem ennyire rossz. Majd vetek rá egy pillantást. Meg az élőszereplős filmadaptációkra is. Előre félek ho-ho-ho!gy mi lesz ebből...
Boldog Karácsonyt mindenkinek!

3/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése