Dr. Csont (Sorozatkritika)

Sziasztok!

Óriási nagy kihagyással, de végre összehoztam egy kritikát, mert úgy érzem muszáj kiírnom pár aktuális gondolatot magamból. Jó néhány éve néztem először a Bones (magyar nevén Dr. Csont) c. sorozatot, pár hete viszont elkezdtem elölről, hogy felfrissítsem magamban a sztorit. Alapjáraton nem szándékoztam írni róla, mert borzalmasan hosszadalmas lenne, meg hát sajnos mindig kedvenc sorozatomnak érzem azt, amit éppen nézek, és ezzel is így volt. Nem akartam megtenni azt a szentségtörést, hogy egy kupacba hordom a negatívumait. De a 6. évad fináléja annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy kénytelen voltam klaviatúrát ragadni. Spoilerek lesznek, szóval ha zavar, menj igyál egy bögre kakaót!
(Ezeknek sincs jobb dolguk, mint csontvázakkal táncolni...)

A történet központjában dr. Temperance Brennan, azaz Bones áll, aki antropológusként dolgozik a Jefferson Intézetben, Angela Montenegro-val valamint dr. Jack Hodgins-szal együtt, akik munkatársai, és egyúttal barátai is. Természetesen más jövevény kollégák is megfordulnak náluk, mint például dr. Zack Addy, később pedig dr. Camille Saroyan és több gyakornok. Szinte minden alkalommal az FBI egyik ügynökével Seeley Booth-szal (oh, you Szili Busz!) dolgoznak együtt (gyakorlatilag ő a sorozat másik főszereplője), a részek közötti időben, meg ki tudja mit csinálnak, mert nyilván nem minden esetet együtt oldanak meg. Bár ha belegondolok, hogy ezeknek a szegény, szerencsétlen embereknek még a játékidőn kívül is van munkájuk, akkor egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet egyáltalán szabadidejük, vagy bármennyire is normálisnak mondható lelkiviláguk. Minden epizódra jut egy gyilkossági ügy, amit általában még azon a részen belül meg is oldanak. A nyomozáson és a laboron belüli munkán kívül persze ott van még a néző fő szórakozási forrása, vagyis a szereplők egymással való kapcsolatának alakulása, a karakterfejlődésük, románcaik...stb. Sajnos meglehetősen statikus alakokkal van dolgunk, akik nem súrlódnak, csak évődnek, nem fejlődnek, csak elhajlanak, és nem kerülnek egymással igazi kapcsolatba, csak kapargatják egymás felszínét, de ez még önmagában nem lenne tragédia...
(Falmászás, flört, gyilkosság. Semmi extra.)

Nyomozás, labormunka, pajtizás... restart. De térjünk rá magára a problémára, ami csak a 6. évad 22-23. része környékén csúcsosodik ki. Szegény néző - esetünkben én - 6 rohadt évada arra vár, hogy ez a két szerencsétlen (Bones és Booth) végre egymásra találjon. Persze nyilván van, aki (azt hiszi, hogy) a krimi vonulatért nézi a sorozatot, de az ilyen néző is akaratlanul ráterelődik erre az ösvényre. "Már az első évadba is megvolt a szikra közöttünk, már biztos össze fognak jönni" - gondolod. Időről időre, végignézzük, ahogy váltogatják a partnereiket, de közbe jeleket küldözgetnek a másiknak, ahogy a nagy könyvben (látta már valaki azt a könyvet?) meg van írva. Én kijelentem, hogy alapjáraton rettenetesen élveztem a kis évődéseiket, finom flörtöléseiket, félkomoly szurkálódásaikat, és izgalommal vártam, hogy a karakterfejlődésben eljussanak arra a szintre, hogy készen álljanak a kapcsolatra. De nálam már a 100. epizód tájékán kezdett lanyhulni a korábbi várakozással teli érzés, mert kiderült, hogy a karaktereink, már az első találkozásnál (ami a sorozat kezdete előtt történt) csókot váltottak, és szóba került a szex is, csak erről nekünk valamiért nem szóltak. Azt hiszem elég türelmes voltam velük, ha fogalmazhatok így. Azt éreztem a sorozat jól átbaszott engem, hisz ez az aprócska tény azért elég sok dolgot megváltoztat. De ez még csak egy mellékes megvezetés volt. Persze Brennan elutasítja Booth-t, mivel még egyértelműen nem áll készen és magának se vallja be az érzéseit. (Kell neki az a száz+ rész, hogy a munkájába vetett egoizmusa átterjedhessen a magánéletére is.) Lépjünk tovább!
(...erre egyetlen férfi sem mondhat nemet. Vagy mégis?)

Az 5. évad végén már úgy voltam, hogy ezen a téren végre kezdi összeszedni magát a sorozat, de a 6. évad 1. részébe rá kellett jönnöm, hogy erről szó sincs. A wild Hannah appeared! Természetesen kellett még egy barátnő, mire eljutunk a 6. évad 23. részének csodás befejezéséhez. Vele úgy egyébként mi lett? Oké, hogy nem hiányzik senkinek, de azért érdekelne, a város mely bugyrába írták ki a sorozatból a készítők. Értem én, hogy nemet mondott Booth leánykésére, de elvileg olyan nagy barátok voltak Brennannel, hogy még Temperance érzései - Booth iránt - se álltak közéjük. De értelemszerűen Bones addigra ráébredt, hogy hibát követett el, és nem tud nélküle élni, ez az állapot tarthatatlan... blablabla. Újabb érdektelen bűnügyek, semmi kiemelkedő vagy említésre méltó. A nézőt nem érdeklik a gyilkosságok, lélegzetvisszafojtva figyeli, hogy miként fogják feloldani a hőseink közötti feszültséget. Mikor jön már a nagy összeborulás, az elkerülhetetlen beteljesülés. És ekkor beüt Vincent Nigel- Murray meggyilkolása... Őszintén mondom, hogy nagyon lehangolt az a jelenet. Komolyan, könnyeket is ejtettem miatta. Úgy éreztem, hogy végre valami érdemleges történik, valami, aminek most már muszáj lesz felkorbácsolnia a pangóvizet, felkavarnia az erőszakkal elfojtott érzelmeket, de ahogy láttam Temperance-en kívül senkit se hatott meg igazán a barátjuk halála, az kissé kiábrándító volt.
(Az FBI ügynökei még habverővel is halálosak...)

Ám mint utóbb kiderült, őt se zaklatták fel a történtek annyira, hogy ne feküdjön le az első férfival, aki a szeme elé került. Tudjuk, a gyász szakaszai: tagadás, harag, alkudozás, alkalmi szex random FBI ügynökökkel, depresszió és elfogadás. Tiszta sor. Mert ugyebár Booth megkéri, hogy aludjon nála, feltehetőleg, hogy őt ne tudja Broadsky, a bekattant öntörvényű mesterlövész megölni. De hopp-hopp mi történt? Az éjszaka közepén a főhősünk bement Booth szobájába, bőgött egy sort, aztán odabújt hozzá, ő pedig viszonozta a dolgot, és hátra dőlt az ágyon, miközben Bones sírdogált. Ennyi. Tudtommal nem mutattak semmilyen szexjelenetet, de szóljatok ha tévedek. Ehhez képest a rész vége felé Angela kérdezgeti bazsalyogva/nevetgélve, hogy mi történt, és Bones csak sokat mondóan mosolygott. Hahó. Most halt meg az egyik kollégátok, aki nem mellesleg a barátotok volt. Hozzáteszem Bones, a szemed előtt, lényegében a karjaidban. Sírtál is, rémlik?  Meg olyan mélységesen szomorú voltál. Kicsit meredek, hogy a női karakterek egy nappal a társuk halála után visszavedlenek agyhalott "dumáljunk a pasikról és a szexről"-típusú ostoba libákká, mintha mi sem történt volna... pontosabban azt hihetnénk, hogy semmi sem történt, ha Bones nem esne teherbe. Milyen kényelmes időzítés. Booth férfiassága olyan mint egy svájci bicska, ami Bones minden testi és szellemi problémájára gyógyírt jelent. Deus ex machina pénisz...
(Smooch!)

Na és végre valahára eljutottam odáig, hogy leírjam a 6. évad 23. részének inzultusát a néző felé. Az epizódban semmi érdemleges nem történt, ahhoz képest, hogy évadzáró volt. Mindenki továbblépett, Vincentet el is felejtették. Ennyire volt fontos a dolog. Senkit nem érdekel már, mert a szereplők azzal vannak elfoglalva, hogy körülugrálják a terhes Angela-t ('denagyahasaad!). Persze közben még egy tucat ügyet megoldottak, hisz az elmúlt évadokban csúcsra járatott formula a drámai események kedvéért sem változik meg. Nem kell a karaktereket pihenőre küldeni azok után, hogy egy elmebeteg gyilkos agyonlőtte a munkatársukat tőlük fél méterre. Nem lehet, mert rajtuk kívül nyilván senki sem dolgozik sem a Jefferson Intézetben, sem az FBI-nál. Bones és csapata kérlelhetetlenül darálja le az eléjük özönlő bűnügyeket, hibaszázalék nélkül, teljes bizonyossággal, szinte már rutinból. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán minek vannak még bűnesetek, ha a Szupercsapat ilyen könyörtelenül lefülel mindenkit, akár egy milliméternyi csontszilánk alapján. Ami egy normál, valós nyomozónak az élete ügye, a karrierje bravúrja lenne, az Bones-éknak csak egy átlagos hétfő délutáni eset. Már nem is emlékszem konkrétan miről volt szó a 23. részben (pedig pár órája néztem meg), mivel majdnem mindegyik ügy ugyan olyan. Ugyanaz a formula tér vissza epizódról epizódra. A körítés más, de a tematika kőbevésett törvény.
(Hát banda, úgy néz ki egy pszichopata gyilkossal van dolgunk!)

Tekepálya, és Temperance apja. ,,Gyilkosság?" - kérdezik meglepődötten hőseink. Komolyan, előfordult olyan, hogy nem gyilkosságról volt szó? Már nem azért, de el sem tudjuk képzelni, hogy kihívják őket egy balesethez, vagy öngyilkossághoz? Ilyen nem eshet meg egy nyomozós sorozatban. Mindig új módon elkövetett gyilkosság történik, amit hihetetlen nyomozati bravúrokkal és TUDOMÁNNYAL kell megoldani. A rendőri munka ugye kimerül annyiban, hogy Booth indokolatlanul ideges lesz, keménykedik mindenkivel, és a megfelelő pillanatban elkezdi lóbálni a fegyverét. Tudomány alatt pedig azt értjük, hogy Bones hányja a szakszavakat, amiket ugye mi nem ismerünk, és emiatt rettentő okosnak tűnik. Arról megint csak szó sem lehet, hogy köznapi nyelven beszéljen, mert azt értenénk, és nem cél, hogy értsük. Ő a szakma, ő a szakértelem, azt az érzést kell belevernie a nézőbe, hogy a világ rohadt veszélyes és erőszakos hely, de aggodalomra semmi ok, hiszen a bűnt szükségszerűen és elkerülhetetlenül követi a büntetés. A recept változatlan, a fogás színre és szagra megegyezik a korábbival, mert a készítők nem képesek, és nem is akarnak újat belevinni a képletbe még a legnagyobb krízis vagy öröm kedvéért sem, és emiatt még az olyan elkötelezett rajongók is, mint én, szép lassan elveszítik a lelkesedésüket.
(30 deka bélszínt kérnék, plíz!)

Jut is eszembe, hol is van egyébként Brennan bátyja, Russ? Mindegy. Ő már nem fontos. A történet megrágta, majd kipiszkálta a foga közül, és a hamutartóba dobta. Szóval... Angela megszült, van kisbaba, van öröm. Booth és Bones sétálgatnak, majd a hősnőnk bedobja a kalapba, hogy ,,Terhes vagyok és te vagy az apa." Pfffff. Tessék? Nem vagyok képest elhinni, hogy 6 évadot vártam erre. Erre?!  Mindenki szorított, hogy kialakuljon a nagy "Love Story", erre képesek kiszúrni ennyivel a szemünket. Se egy csók, se romantikázás, se egy "szeretlek", még szexjelenetet se kapunk (nem mintha az kárpótolna bárkit is). Semmit se mutatnak nekünk, csak megtudjuk, hogy terhes. 6 évad után. Mindent átugorva. Szex. Gyerek. Házasság. Semmi finomkodás, csak a baltával faragott lényeg. Csakhogy nem ez lett volna a lényeg. Értem én, a színésznőt khm... felcsinálta a férje a való életbe. De ez egyáltalán nem mentség arra, hogy így elrontsák a fő történetszálat. Mert itt a nyomozás volt a körítés, a kettejük kapcsolata pedig a főfogás. Erre képesek és kipofozzák a kezünkből, azt a falatot, ami miatt az egész menüt végigettünk, és már kezd elegem lenni az ételes metaforákból! Más sorozatban, például a New Girl-ben (amibe micsoda véletlen Emily Deshanel (Bones) húga játszik) a színésznő kimaradt pár részből a terhesség miatt, és elintézték annyival, hogy az állam behívatta esküdtnek és el kell őt különíteni. Addig megszületett a gyerek, mindenki happy. Nem túl diszkrét, de messzemenőkig korrektebb, mint az, amit itt leműveltek. Vagy tegyük fel csak beleraknak pár olyan jelenetet amivel kiegészítik a történéseket, és máris nem ekkora baromság az egész. A valódi, lényeges tartalmat nemes egyszerűséggel kiollózzák, de hé! KISBABAA! Én nem találok szavakat erre. És hülye azt gondoltam, hogy semmi baj, majd a 7. évad elején tisztázzák a dolgot.
(Tűz... nélkülözhetetlen kelléke a romantikus közös ülésnek.)

Hát francokat. A gerlepár már az első percekben együtt főzőcskézik, évődnek, ráadásul egyértelműen együtt laknak. Szerencsétlen néző meg közben úgy érzi, mintha kihagyott volna kb. két évadot, mintha pont azt nem mutatnák meg neki, amire valóban kíváncsi, amiért annyit várt! És igen, lehet, hogy kissé túlreagálom, de nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba. Elfogadtam, hogy hány karakter, éttermi találka, ígéret tűnt el a semmibe az évadok során, hány dologra nem tértek ki, pedig baromira ki kellett volna. Elfogadtam, hogy ugyan azt a formulát nyomják le a torkunkon minden rohadt epizódban. Képes voltam túltenni magam ezeken, mert vágytam egy korrekt happy endingre, arra, amit tényleg megérdemeltek a hőseink ennyi bénázás után. Erre a készítők csak mosolyogva bemutatnak nekünk. Ez még annál is sértőbb, hogy az évek során nem sikerült egyetlen normális, valamire való "főgonosz" karaktert sem elővezetni. Úgy értem, persze... ott a rendre újrahasznosított Sírásó, és ez a béna, fantáziátlan és indokolatlan Broadsky, de ennyi. 6 évad alatt. Rohadt kevés (hasonlítsuk össze például a Dexter'-rel). A készítőknek valamilyen úton módon vissza kellett volna hozniuk a 3. évad színvonalát, amikor Zack az elmegyógyintézetbe került. Az volt az igazán erős évadzáró, míg a 6. évad fináléja egyszerűen lapos és érdektelen, de a többi is csak felső hangon középszerű. Utána olvastam a véleményeknek, nagyon sokan úgy fel voltak háborodva, mint most én, de jó páran mégis elégedetten csitították a hőbörgőket. Amit nem igazán tudok megérteni, hisz a sorozat egyértelműen arra építette az egész történetet, hogy a hőseink románcuk kiteljesedjen. Valakinek tényleg nagyon alacsony az ingerküszöbe... A 8. és a 9. évad pedig egyetlen emlékezetes momentumot sem tudott felmutatni: a hacker srác igen kicsi vonzáskörzetén kívül semmi érdekessel nem találkozhattunk, szóval végeredményben tovább csúsztunk lefelé. Mindent összevetve nagyon csalódott vagyok és szomorú. Lehet, hogy becsületből végignézem majd a sorozat maradékát, de már nem sok örömem lesz benne...

Yskirde

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése