New Tales of Hayako Fansub (Blogkritika)

Miért van az, hogy a feministák rendre fennakadnak olyan dolgokon, mint hogy egy számítógépes játék női karakterei túlságosan feminin módon vannak ábrázolva, pénzért igénybe vehető erotikus szolgáltatásokat nyújtanak, vagy kihívó ruházatukkal kidomborítják, amit kidomborodik, de azon valamiért nem kattannak el, hogy a hentai mennyire torz képet fest a nőkről? Nem került avatott figyelmük fókuszába a hentai azon indirekt állítása, hogy a nők puszta szexuális tárgyak, a szavuk hazug, de a testük őszinte, és létezésük értelmét a vaginájukon, az ánuszukon, és a torkukon keresztül vezetik le. Én kifejezetten kedvelem a japán irodalmat, filmművészetet, a spiritualista életszemléletet, de azt egy pillanatig sem vitatnám el, hogy lehetetlenül elborult dolgok is származnak onnan, melyek esetében még a kereslet puszta létét is nehéz elhinni, nemhogy a mértékét. És nem kell túlzottan messzire merészkednünk a társadalmilag is elfogadott szodómia mezsgyéjéről, már nekrofíliát, kannibalizmust, amputált végtagokat, bevarrt vagy kiégetett vaginákat, levágott melleket, kinyomott szemeket és megrontott szemgödröket találunk.

Amikor már a női villanypóznák is szavazati jogot meg törvény előtti egyenlőséget kapnak, a szerencsétlen anime karakterek minden nap ki vannak téve az amorf, csápos lények, szörnyek, perverz "onee-chan"-ok, 160 centi magas öltönyös irodisták abúzusának, és nincs senki, aki ez ellen felemelné a hangját! Egészen mostanáig. Mert én most kinyújtom segítő kezem a falhoz állított rajzolt lolita kislányok felé, akik még hírből sem ismerik a pubertást, de máris alkar vastagságú hímtagok penetrálják őket ájulásig. Én leszek az, aki nyomatékot ad a nem szónak, én leszek az, aki kimondja, hogy az animált lányok sem degradálhatóak le péniszért könyörgő ahegao-zombikká 5 percnyi kényszerkamaty után! Ahogy az az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában is benne foglaltatik, mindenkinek elidegeníthetetlen joga van a békés, boldog, kentauroktól és incubusoktól mentes élethez! Segítsük együtt az zsarnokság alatt sínylődő, megtört, kihasznált hentai lányok rehabilitációját azzal, hogy bojkottáljuk az őket kihasználó, rajtuk undorító, nyálkás, hónaljszagú idegen organizmusként élősködő pornóipart! Terjesszük ki fejük felé a szociális háló lukacsos védőszárnyát! Teremtsünk nekik alulfizetett képzeletbeli munkahelyeket! Egy-két safe space sem árt, meg Youtube propagandavideók: egy síró hentai leány sétál a tengerparton, miközben szomorú zongorazene szól. Perfect, very powerful message! Tiltsunk be kifejezéseket, hisz fő a szalonképesség! Akkor már alapíthatnánk szalonokat is... és pártot! A kvóta önmagában nem elég! Jelszavunk legyen: Aki ráránt, az ráront! (Vagy valami ilyesmi...) Harcra fel, a nemlétező ellenség ellen, a nemlétező elnyomottak védelméért!

Szóval most, hogy újabb védfalat állítottunk fel a társadalmi egyenlőtlenség pusztaságának a szélén, foglalkozzunk kicsit Hayako blogjával, mely a New Tales of Hayako Fansub nevet viseli! Ismét elfogott az ismerős bizsergés, mely minden első alkalomkor elővesz. Első csók; első holdfényes esti séta kézen fogva; első alkalom, hogy négy ismeretlen támadó félholtra ver egy kapualjban... az ember izgul, izzad a tenyere, eltörik néhány bordája, de végül minden jól alakul. Amióta ezen a sokbillentyűs hangszeren pötyögöm monoton dalaimat, volt már dolgom sokféle bloggal, és őszintén szólva előfordult, hogy úgy tűnt: elfogytak a betűk az ujjbegyeim alatt, és kiszáradt kútból próbálok meríteni. Nem egyszer éreztem azt, hogy a felkérések ingoványos talajra visznek. Az izzadt tenyerek és kávéscsésze mellett átvirrasztott éjszakák világába. Ez is egy ilyen alkalom lesz. Az asztalomon már vígan gőzölög a fekete méreg, hajnali fél kettő van, és szinte érzem, ahogy lassan egymásba érnek a mikroszkopikus harmatcseppek bőrredőim sekély árkaiban. Alvásról természetesen szó sem lehet. A céltudatos nyugalom és éber magabiztosság furcsa kettősével áthatva írom most e sorokat. Ideje volt már...

Először értékeljük a kinézetet! Az oldal fejléce a megszokottnál kisebb: kép, alatta sötétszürke sávban fehér betűkkel a blog neve. Semmi extra. Kifejezetten minimalista design, de mivel az egész oldalt a minimalizmus jellemzi, ezzel nincs semmi baj. Személyes preferencia, de én sosem szerettem a túlcsicsázott, feleslegesen kusza arculatot. Többre tartom az egyszerű, letisztult vonalvezetésű és színvilágú, minimális mozgóképpel és beágyazott animációval dolgozó weblapokat. Emiatt Hayako blogja nekem kifejezetten tetszett. Mértéktartó, hűvös eleganciát sugároz, egy igazi, professzionális portál hangulatát kölcsönözve a lapnak, ami (mint arra a későbbiekben rátérek) nem áll távol a valóságtól. A fejléc méretének csökkentésével Hayako értékes helyet nyert, ahová olyan kiemelt tartalmakat tudott elhelyezni, mint a bemutatkozószöveg és... a linkcserék? Kissé szokatlan, hogy az általában egy félreeső sarokba elsuvasztott linkek ilyen kiemelt felületre kerüljenek, de őszintén szólva amennyire megkifogásolható a döntés, annyira becsülendő is, szóval a mérleg nyelvei nagyjából kiegyenlítődnek.

Az oldalsávban a most futó projektekről találhatunk információkat, továbbá itt foglal helyet a chatbox, a beágyazott Twitter modul, a feliratkozók listája, az oldalra és a szerzőre vonatkozó információk, valamint a "szeretem a követőimet" képecske (mely komoly egzisztenciális válságba taszított, és megingatott a szeretet értelmezésének kérdésében is). Szép, rendezett és áttekinthető felület (bár a Twitter talán kicsit túlreprezentált...). Akárcsak az oldal többi részén, itt is a fehér/szürke/narancs színek dominálnak.
A menüsáv a lap tetején található. Innen érhetőek el a projektek, a cikkek, valamint a blog bővebb információs oldala. Van ezenkívül egy Egyéb menüpont is, ahová a be nem kategorizálható fordítások kerültek. Itt is csak azt tudom mondani, mint korábban: a tartalom nagyon rendezett, könnyen áttekinthető, a bejegyzések szövege kivételesen jó külalakkal és olvashatósággal rendelkezik. Ez egyrészt a képek ideális használatának, az ügyes tördelésnek és a szöveg előnyös tagoltságának, profi szerkesztésének köszönhető, másrészt, ugye... a fehér háttérnek. Lehet, hogy oldschool ember vagyok, de én nem szívlelem, amikor rózsaszín alapon vörös betűket kell olvasnom. Szóval összességében egy letisztult, minimalizmusában is kielégítő stílust kapunk. Nagyon jól van ez így.

Mindig is respektáltam azoknak az embereknek a munkáját, akik valamilyen elhivatottságtól hajtva időt és energiát nem kímélve fordítanak le cikkeket, feliratokat, készítenek játékokhoz magyarításokat, és mindezt gyakorlatilag teljesen ingyen. Ez valamilyen szinten iparosmunka, de olyan iparosmunka, amit lehet nagyon jól is űzni, és leszámítva a nívószint alsó 5%-át (ahol gyakorlatilag a Google-fordító színvonalát is alulmúló fonetikus átírásokkal találkozhatunk...), ez egy igazán hasznos tevékenység. Számomra, aki valamilyen szinten mindig is az irodalmi alkotómunka holdudvarában mozogtam, vagy hogy úgy mondjam, az életem nagy részében valahol az írás körül gravitáltam, ez már önmagában is kiemelkedően fontos szempont. A művészet tanítani hivatott, gyönyörködtetni, új távlatokat nyitni, és elmélyíteni az emberben a moralitást, és úgy eleve... katarzist okozni, de sok esetben önmagáért való, öncélú intellektuális onanizálássá emelkedik vagy banális ponyvává silányul. Viszont a műfordítással ez nincs így. Sosem lehet így. Mivel nem alkotói, hanem újraalkotói munkáról beszélünk.

Ezt a logikát továbbvezetve majdnem teljesen mindegy, hogy Hayako milyen minőségű feliratokat és fordításokat ad ki a kezei közül, mivel amit csinál, az szükséges, fontos, de leginkább hiánypótló tevékenység. Igaz, hogy az utóbbi időben érzékelhető egy keleti nyitás Magyarországon, de akárcsak az egész Európai kultúrkörre, teljesen természetes módon hazánkra is inkább a nyugati orientáció a jellemző. Amerikai vagy Európai filmeket játszanak a mozik, amerikai sorozatok mennek a televízióban, pár ritka kivételtől eltekintve a nyugati irodalom termése virít a könyvesboltok polcain. Ez a kínálat kiszolgálja az emberek túlnyomó többségénél a (kvázi) kultúrigény nagy részét, de elvitathatatlan tény, hogy van egy jelentős, és egyre jelentősebb szubkultúra, mely érdeklődik a keleti produktumok iránt, és képes befogadni, valamint értékelni azokat. Nekik nem adatik meg az a kényelem, hogy már felcímkézett és zárjegyezett termékeket kapjanak kézhez. Nem igazítják automatikusan az ő nyelvi közegükhöz a legújabb műveket, melyeknek már sokszor a fellelése is nehézkes, nemhogy az értelmezése. Az internet vadcsapásait, gazzal benőtt kerülőútjait kénytelen járni az, aki ilyesmi iránt érdeklődik, és még így is sokszor hónapokat, éveket kell várnia arra, hogy egy-egy népszerűtlenebb cím feliratot kapjon. Én magam is, mikor megjelenik egy érdekesebb visual novel, sokszor közvetlenül japán nyelvről fordítom angolra, majd magyarra a szövegét, ami ugye meglehetősen körülményes és pontatlan dolog, de hát tudjuk, hogy a legtöbb esetben a szenvedélyeink választanak minket, és nem mi a szenvedélyeinket...

Beleolvasva az oldalon található fordításokba elég hamar kiderült, hogy Hayako és társai nagyon biztos kézzel dolgoznak. A találomra kiválasztott feliratokban nem találtam magyartalanságot vagy helyesírási hibát, és bár nem ellenőriztem, de valószínűsíthető, hogy az időzítéssel sem volt gond. Úgy vélem nincs olyan szegmense a blognak, amit érdemes lenne komolyabban megvizsgálnom és kritikával illetnem, mert a természetéből adódóan a kritika lepereg erről a felületről. Milyen szempontok alapján vizsgálódsz? Lassan készítik el a fordításokat? Nem tudhatom, és igazából nem is érdekel, mert a nívós végeredmény elérésére gyakran rá kell áldozni némi időt. Pontatlanok, vagy nem kielégítően hosszúak az ismertetők? A második felével esetleg egyet tudok érteni, de ezt is inkább egy építő jellegű javaslat, mintsem bírálat formájában: megértem, hogy az oldal arculatát elsősorban a feliratok, és nem az ismertetők és értékelések adják, de úgy vélem, hogy érdekes és értékes lenne olyasvalakitől akár ajánlásokat, akár kritikákat olvasni, aki ilyen szinten elmélyült a keleti filmek és sorozatok világában. Természetesen nem tudhatom, hogy Hayako-nak mennyi kapacitása van arra, hogy ilyen plusz feladatokat magára vállaljon, vagy hogy egyáltalán érez-e erre késztetést magában (bár a négy rövidke sorozatajánlója alapján feltételezek egyfajta belső igényt), de mindenképp egy megfontolandó iránynak tartom a jövőre nézve.

Muszáj még pár szót ejteni a cikkekről, melyekből ugyan nincs túl sok (összesen 7 olvasható az oldalon), mégis rendkívül fontosak, ugyanis megbízható képet festenek Hayako fogalmazási képességeiről, és nagy vonalakban felrajzolják az írói kvalitásait is. Mondanom sem kell, igencsak kíváncsi voltam, hogy a feliratok formai és tartalmi megkötéseit levetkőzve mit sikerült kezdenie a szabadsággal.
A fő problémám ezekkel az írásokkal az, hogy túlságosan rövidek. Igaz, hogy a cikkek (pl. Karácsony Japánban és Dél-Koreában, Dél-Korea, a plasztikai sebészet hazája, Miért idegenkednek a csóktól a koreaiak?) nem merítenek nagyot, mégis kissé vázlatosnak tetszenek. Inkább csak felvetik egy téma létét, minthogy kellőképp körüljárnák azt, legalábbis ez volt a benyomásom. Értelemszerűen nem várom el, hogy Hayako diplomamunkákat megszégyenítő terjedelmű és részletességű tanulmányokat hozzon össze, de úgy éreztem, hogy a témafelvetés még bőven hagy lehetőséget a kifejtésre, és jobban körül lehetett volna járni a dolgokat. És nyilván nem hozakodnék elő ilyesmivel, ha nem találtam volna ezeket a szövegeket kifejezetten élvezetes és érdekfeszítő olvasmányoknak. Hayako egyenletes és letisztult stílusban ír, mellőzve mindennemű személyes véleményt egyszerű tényekkel, adatokkal és közlésekkel operál, de sikeresen elkerüli, hogy poros és lexikális utóízt hagyjon maga után. Röviden, kedélyesen semleges hangnem és pedáns külalak jellemzi ezeket a munkákat. Én személy szerint jobban kedvelem az érzésekkel, indulatokkal és szubjektivitással átitatott gonzó-szerű stílust, de felismerem és elismerem Hayako munkáiban a tárgyilagos professzionalizmus csíráit.

Mindent összevetve a New Tales of Hayako Fansub egy olyan blog, amit nyugodt szívvel felkereshetsz akkor is, ha történetesen épp nem egy adott film vagy sorozat feliratát próbálod felhajtani (persze ha vérhast és bőrrákot kapsz az ázsiai dolgoktól, akkor messzire kerüld el...). A kevéske olvasnivalón túl kaphatsz pár indirekt tippet arra vonatkozólag, hogy mivel töltsd a délutánjaidat. Sajnos ha nem feliratot keresel, valószínűleg soha sem fogsz az oldalra vetődni. A hálátlan feladat szükségszerűen egy szerencsétlen helyzetet szül. Ezért szerintem érdemes lenne szélesíteni a kínálatot kritikákkal, ajánlókkal, és még több cikkel, esetleg cikkfordítással. Amennyiben megmaradna a távol-keleti orientáció, nem is ütközne a blog arculatával. Ugyanakkor ez már túl sok lenne egy szerkesztőnek. Talán érdemes lenne társulni valakivel, vagy összeolvadni egy hasonló érdekeltségű oldallal. Látok benne potenciált... de ezt már nem az én tisztem eldönteni. Amit láttam, azzal meg vagyok elégedve, keep up the good work, meg ilyenek. Viccen kívül: hasznos dolgot csinálsz, elváráson felüli minőségben. Emelem a képzeletbeli kalapom!

Kitahito

Megosztás:

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

3 hozzászólás:

  1. Kedves Kitahito!
    Először is köszönöm, hogy rászántad az időd a blogomra és kritikát írtál róla. A felvetéseiddel kapcsolatban: azért kezdtem el cikkeket írni és játékokat fordítani, hogy még több embert vonzzak a blogomra és akit érdekel, az még jobban megismerje a kultúrát. Már kb. fél éve hirdetem a twitteremen, hogy keresek egy lektort magam mellé, aki a fordítás mellett másban is segédkezne, de eddig senki sem jelentkezett. :( A cikkek pedig azért olyan rövidek, mert nem tudok olyan jól fogalmazni és úgy érzem, hogy aki csak betéved az oldalamra, azt jobban megfogja egy rövid iromány, mint egy 10 oldalas regény. Na meg be kell vallanom, hogy én magam se olvasok el egy 3 oldalas ajánlót. Szerintem már egy videóval fel lehet kelteni az ember érdeklődését akár. (Régebben volt egy rovatom: heti sztárszerelem címmel, ott sok oldalon kifejtettem egy sztár életét, filmjeit, furcsa dolgait stb... de rengeteg volt a kutatómunka, így abbahagytam).
    Az ismertetőket/ajánlókat azért találtam ki, hogy segítséget adjak azoknak, akik csak most tévedtek ebbe a "világba." Nem egy blogot ismerek, amely ázsiai cikkek fordításával, a keleti kultúrával foglalkozik vagy épp sorozatokat ajánl. Mindenesetre úgy érzem érdemes megfontolnom az ajánlásaidat, mert igen hasznosak. Még egyszer köszönöm a kritikát! :)

    Üdv: Hayako

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hayako!
      Úgy gondolom a fogalmazási képességeiddel nincsen semmi gond. Nem véletlenül írtam róla azt, amit. Viszont abban egyet kell értenem veled, hogy a 'nethasználók túlnyomó többsége nem szeret hosszú szövegeket olvasni. Pragmatikus korban élünk, amit előszeretettel neveznek rohanó világnak (bár ezt én, látva az átlag fiatalok folyamatosan növekvő szabadidejét, nem látom indokoltnak...), melyben sokan multitasking-jelleggel osztják meg a figyelmüket: zenét hallgatva játszanak, filmet/videót nézve chatelnek...stb. Az olyan (még mindig) osztatlan figyelmet igénylő elfoglaltságokra, mint amilyen az olvasás, egyre kevesebb időt szánnak az emberek. Emiatt érthető, hogy nem akarod elijeszteni őket hosszabb írásokkal. De igenis lehet kompromisszumot kötni, nem szükséges maradéktalanul kiszolgálni a közönség lustaságát. Kapunyitónak megmaradhatnak ezek a kurta cikkek, ez is egyfajta formátum, de nem zárja ki a terjedelmesebb munkák elkészítését. Nyilván vannak blogok, melyek direkt ilyen dolgokkal foglalkoznak, viszont messze nem privilegizálják ennek a területnek a kiaknázását, vagy fedik le azt teljes mértékben. De megint megjegyzem, az, hogy milyen irányba fejleszted tovább, vagy egyáltalán továbbfejleszted-e az oldaladat, mellékes a jelen helyzet értékelése szempontjából. Ha megmaradsz annál, amit eddig vállaltál, és képes leszel hosszú távon űzni azt, nos... már önmagában ezzel is nagy szolgálatot teszel a közösségnek. :)
      Sok sikert és kitartást!
      Üdv:

      K.

      Törlés
    2. Köszönöm a választ! :) Szintén sok időt és kitartást neked is!

      Üdv: Hayako

      Törlés