A völgy dala (Blogkritika)

Emlékszünk még a "Nem lopnál autót! Nem lopnál táskát!"- reklámra a DVD filmek elején, mely elviekben arra lett volna hivatott, hogy passzív-agresszív stílusával lelkiismeretfurdalást keltsen a nézőben, amiért megkárosítja a több százmillió dolláros hasznot termelő filmstúdiókat és kiadókat? Természetesen teljesen figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy egy táska vagy egy autó ellopásakor valódi kárt okozol, hisz eltulajdonítasz valamit, míg a letöltéskor gyarapítasz. Amikor lopsz, 1 tárgy gazdát cserél, amikor viszont letöltesz, akkor az egy tárgyból (mely nem is anyagi) kettő lesz. Persze a szemfüles olvasó érvelhet azzal, hogy így a forgalmazó elesik attól a haszontól, amit a terméke megvásárlásával biztosítanál neki, de erre csak azt tudom mondani, hogy aki azt képzeli, hogy egy magára valamit is adó ember el fog menni és megnézi moziban mondjuk a szaros Fantasztikus Négyes-t, vagy megveszi DVD-n, az nyugodtan fogjon egy szottyadt uborkát, és csapja magát arcon vele. A forgalmazók olyan bevételtől esnek el, amit meg sem keresnének, hiszen a letöltők túlnyomó többsége meg se nézné a vacak produktumukat. ,,Nem lopnál autót! Nem lopnál táskát!" - gyönyörű, ahogy rögtön egy ligába sorolnak az aluljáró falát támasztó kapucnis/késes tolvajokkal, mert letöltesz egy 'Jóbarátok évadot! Próbálják az egészet beállítani valami sötét, gonosz, alvilági tettnek, holott kevés ennél természetesebb dolog létezik. Mintha lenne egy fa, tele gyümölccsel, és valami rohadék despota puszta önkényből azt parancsolná, hogy ne egyél a fáról, mert... oh.

Az a vicc az egészben, hogy a propagandistáknak egy feladata volt, és még azt is sikerült elbaltázniuk: nem voltak képesek ráégetni a film elejére a retardált üzenetüket, vagy a két videó fájlt összegyógyítani egymással, egyszerűen csak odacsapták a reklámot az elejére. Abba már bele se megyek, hogy miért azokat kell lestresszelni ezzel a baromsággal, akik véletlenül megvették a nyomorult DVD lemezüket? Vagy azt képzelték, hogy a torrent feltöltők majd előzékenyen ezt a videót is hozzácsapják a filmhez? És érted, elvárják, hogy sorsközösséget érezz a szegény, többszörösen megtérülő befektetésüket tovább facsaró kiadókkal és filmstúdiókkal. Legyél presztízsvásárló! Sőt, mi több, azt állítják, hogy erkölcsi kötelességed a vásárlást választani a letöltéssel szemben, mert a letöltés bűncselekmény! Értem én, hogy a jog szankcionálja a letöltést (bár manapság inkább csak egyfajta jogi szürke zónában van), de mint minden bűncselekménynek, ennek is a bűnből kell erednie, amit pedig valamiféle morális alapról kell meghatározni. BŰN-e a letöltés? Nem emlékszem, hogy a Tízparancsolatban, vagy Jézus tanításaiban ott lett volna egy olyen intelem, hogy... Ne töltsd le felebarátod audiovizuális produktumát! Valahogy nem rémlik, sajnálom! Arra viszont emlékszem, hogy Jézus halat és kenyeret szaporított. Elképesztő ostobaság, de a fazon nem állított fel standot, és nem árazta fel a halas kenyerét, pedig basszus, rohadt jó üzleti vállalkozás lett volna! Sok éhes ember, sehol egy McDonalds, elkezdhetünk pénzt keresni! Érdekes módon ezt a labdát Jézus valamiért nem ütötte le. Nem volt egy businessman. Nem akarom számonkérni a jézusi erkölcsöt azokon, akik egyedül a profitmaximalizálásban és a költségminimalizálásban hisznek, de vegyük észre, hogy ahogy a hal és a kenyér a test tápláléka, úgy a XXI. században a film a szellem tápláléka, feltéve persze, hogy nem egy olyan gőzölgő kupac trágyáról beszélünk, mint amilyen mondjuk a Transformers, meg a többi futószalagon gyártott közönségszemét. És látjuk, bármennyire is üldözik a nagy fájlcserélő oldalakat, zárják be a szervereiket és állítják bíróság elé azok üzemeltetőit, ezt a jogot, amit az elmúlt húsz évben megszereztek, már nem lehet kicsavarni az emberek kezéből. Ha nem tölthetnek le, majd megnézik a filmeket online. Ami egyébként sokkal kényelmesebb is, ha belegondolsz. Ezt a szellemet már nem lehet visszaűzni a palackba...

Tekintettel a pihentetően perzselő időjárásra, úgy döntöttem, valami finom és súlytalan témát fogok választani a mai kritikám témájául. Valamit, amiről könnyen írhatok, anélkül, hogy túl sok és túl komoly gondolatot kéne beleinvesztálnom a dologba. Olyasmit kerestem, amitől nem kapok agyérgörcsöt, és nem kell utána egy 3 órás fürdéssel kiáztatnom magamból a negatív energiákat. Mivel mostanában csak kiváltképp dühítő dolgokkal találkoztam, így nemsokára a listánkon szereplő blogok felé fordultam, és felfedeztem (illetőleg újra felfedeztem) Vantana Forest novelláját, mely a Völgy dala címet viseli. Úgy gondoltam, ez alkalmas lesz egy kis délutáni lazításra. Elvégre három oldalnyi szöveg nem lehet olyan kriminális, nem igaz? Nos, ebből a felvezetésből az olvasó arra következtethet, hogy bizony a várakozásaimmal ellentétben komoly problémákkal találkoztam, olyanokkal, melyek tönkretették a kellemes délutáni kávézásomat, de őszintén szólva ezúttal nem éreztem késztetést arra, hogy lefejeljek egy forró vasalót. Úgy értem, a novella magán hordoz bizonyos (középsúlyos) gyermekbetegségeket, melyekre rövidesen ki is fogok térni, de ezek még bőven a tűréshatáromon belül vannak, pláne, hogy Vantana kellemes stílusa messzemenőkig kárpótol értük. Mivel a novella Wattpad-on íródott, azt hiszem eltekinthetünk a kinézet boncolgatásától, és rögtön rátérhetünk a lényegre.

Történetünk egy alternatív Földön játszódik, melyet az alternatív teremtéstörténet egyből világossá is tesz. Van nekünk két istenünk, a Fény és a Sötétség, melyből az előbbi nő, az utóbbi pedig férfi. Az persze nem egészen világos, hogy elvont metafizikai létezőknek hogy lehet neme, mindenesetre ez a két entitás egy hatalmas kozmikus kopulációba kezdett, melynek eredményeként létrejött a Föld (és feltételezem az a sok, fekete paravánra ragasztott fehér pont is ekkortájt keletkezett fölöttünk...). Isten-anya látta, hogy ez annyira azért nem jó, hisz nem kifejezetten érdekes, ezért létrehozta a légkört, a tengereket, megteremtette a halakat, madarakat, emlősöket, növényeket, tehát úgy kb. mindent. A világ tökéletes harmóniában létezett, mindenki maradéktalanul boldog volt. Na, hát Isten-apa látta, hogy ez nem jó, és tipikus férfi módjára nagyszerűen széttrollkodta a nő által megteremtett egységet. Ezek a rohadt férfiak, nem tudnak csak csendben megülni a seggükön, meccset nézni és sört inni, igaz? Szóval az Atya létrehozta az éveket, hónapokat, napokat, perceket és másodperceket, vagyis szépen felosztotta az időt, mindezt anélkül, hogy létezett volna egy rohadt óra a bolygón, vagy ember, mely ezt észlelni illetve mérni tudta volna az időt, tehát itt még gyakorlatilag semmi sem változott. Viszont nem állt meg, és megteremtette az éjszakát is, ami kissé ellent mond a Vantana által később felállított szabállyal, miszerint amit az egyik isten teremt, azt a másik el nem törölheti, hisz ezzel megszüntette a napfényes órák felét. Persze a logika nem csorbul, ha a fényt nem tekintjük teremtett dolognak, viszont akkor a fény hiánya még kevésbé lenne az, tehát elvileg vissza lehetne vonni, vagy felül lehetne írni... mindegy. A lényeg, hogy az állatokat ez a változás nem zavarta, éjszakára elbújtak, és aludni tértek (tehát korábban nem is aludtak?). Ezen az Isten-apa annyira feldühödött, hogy teremtett egy csomó ragadozót, hogy jól felfalják a szegény alvó állatkákat. Láthatjuk, a gender-kurzusnak végig igaza volt! Nő és férfi között nem lehet béke, hisz a férfi egy erőszakos agresszor, így a nő nem tehet mást, mint hogy defenzívába vonul, vagy visszatámad. A harc elkerülhetetlen. Már megint ezek a rohadt férfiak, igaz? Nem bírják ki, hogy a Földön béke és nyugalom honoljon, mindig ki kell találniuk valamit, ami felborítja a természetes világrendet!

Na, viccet félretéve, Isten-anyának értelemszerűen mindez nem tetszett. Szépen megteremtett mindent a maga rendje és rangja szerint, erre ez a hülye sötét gyökér szétbarmolja az egészet! Megpróbálta megkérni, hogy kicsit vegyen vissza a hülyeségéből, de persze a férfi nem hallgat rá, és folytatja a zavarkeltést, ami... nem derül ki, hogy pontosan miben is nyilvánul meg, mindenesetre rövidesen beállt egyfajta egyensúly, amit valamiért a két istenség közös megegyezéssel fel akart borítani azáltal, hogy megteremtették az embert. ,,Ne uralkodj, hanem élj békében a természettel!" Természetesen az ember nem így tett, és elkezdte legyilkolni és megenni az összes állatot, ami csak élt és mozgott, amit meg nem ölt meg, azt befogta és megszelídítette. Össze-vissza lovagolt, mert úgy érezte, hiányzik valami az életéből, amit az állatokkal való fajtala... úgy értem pajtáskodás nem tudott pótolni, így hát meglátogatta az Isten-anyát, aki, mint a legtöbb spirituális entitás, kifejezetten könnyen megtalálható, legalábbis ha elég kitartóan keresed. Azt szerette volna, hogy adjon neki egy hozzá hasonló társat, erre az istenség félbevágta a férfi lelkét, és megteremtette belőle a nőt. Ebből is láthatjuk, hogy a nők olyanok, mint a férfiak, csak fele olyan értelmesek. Persze ez még mindig jobb, mint ha valami bordából klónoznák le őket, ugye. Szinte hallom a radikális feministák autista sikítását a távolban. Szóval elkészült az első emberpár (ki tudja, miért nem eleve kettőt teremtettek, ha már egyáltalán belefogtak ebbe a projektbe...). Boldogok voltak, meg minden, összepacsiztak, melynek következtében az egyiknek a bal, a másiknak pedig a jobb kézfején megjelent egy nonfiguratív tetoválás. Az ilyesmi előfordul, ha nagyon erősen lepacsizol valakivel. Ezek a lélekminták pontosan kiegészítik egymást, ami megint csak egy kicsit... problémás, pláne ha meg akarod keresni a párodat, de szerencsére csak ketten vannak, így biztos nem lesz nehéz dolguk. Látva ezt az istenek teremtettek még jó csomó emberpárt, hátha ezzel ki tudnak tolni velük. Ez sajnálatos módon nem sikerült, hisz az emberek a kezükön lévő tetoválás alapján mindig fellelték a párjukat. A minta egyébként pontban akkor jön elő, mikor valaki betölti a 18 éves kort, így a konzervatív istenek indirekt módon előre lefektették, hogy kiskorúakkal nem szabad szexuális viszonyt létesíteni. Később ez lett a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és a büntethetőségi korhatár küszöbe is. Tehát, az emberek szaporodtak és sokasodtak, az istenek pedig látták, hogy ez így nem jó. Nem sikerült eléggé kib*szni velük. Ezért fogták, és szétszórták az ősfalu lakóit szerte a planétán, hátha így nem találják meg a párjukat, és kihalnak, vagy valami. De az embereket nem lehet csak úgy elpusztítani: egyre újabb és újabb módjait találták fel az utazásnak, fejlődtek, városokat, országokat hoztak létre, amire természetesen volt idejük, miközben kontinenseken átívelő kutatásokat folytattak az elveszett lelki társuk után.

Ebben a világban, akinek valami szívfájdalma van, annak a negatív energiái kisugárzódnak, és amolyan természeti erőként formálják a tájat, mint azt a kissé modoros, de egyébként egész korrekt metafora (mely igazából nem is az) ,,A Grand Canyont is könnyekkel ásták ki." jól megmutatja. El sem tudom képzelni, hogy a már felemlegetett infrastruktúra, a vasúti sínpályák, az utak, telefonkábelek miként létezhetnek, hogy épülhettek fel hatalmas városok, mikor minden sarkon találsz egy nyavalygó tizenévest, aki valami mondvacsinált okból egy Grand Canyon méretű árkot sír a háza mellé. Most képzeljük el ezt egy pillanatra. Mert papíron nagyon jól hangzik. Értem én. De a valóságban, ha ez így működne, akkor CoD-on üvöltve anyázó 8 évesek érzelmi hullámzása már réges-rég kettészakította volna a bolygót. Ennek a mellékszálnak abszolúte semmi értelme sincs. A kézen megjelenő lélektetoválást még meg tudom érteni, az valamennyire a történet belső logikájából következik. De honnan a viharból jön ez az érzelmekkel való kapálás meg gereblyézés? Nem lehet ilyesmit csak úgy ad hoc módon bedobni a kalapba. Mert ez teljesen más fajta világot, más társadalmi berendezkedést szülne. Egy nagyon instabil fajtát, de legalább lennének olyan erőművek, melyekben Justin Bieber-t hallgató tinilányokból termelnének áramot.
Így érkezünk el a jelenkorba, ahol az emberiség már nagyjából alkalmazkodott ehhez a két, teljesen valószerűtlen körülményhez. A tinik a depressziójukkal árkokat ásnak, és van egy közösségi oldal, ahol a lélektetoválásod alapján megtalálhatod a párodat. Hősünk, a klasszikus magyar nevű Kiara épp most készül betölteni a 18. életévét. Az arcát a nap első sugaraira reagálva lassan szétrágja a macskája, tehát felébred, belövi szőke afro-frizuráját, lemegy csacsogni kicsit a szüleivel, majd fogadja a barátnőit, akik a nagy esemény okán meglátogatják. Együtt várják a pillanatot, amikor végre feltűnik a lány kezén a jel, melynek birtokában elkezdheti keresni élete nagy szerelmét. Filmezés, popcorn, visszaszámlálás. Öt, négy, három, kettő, egy... és semmi. A kezén nem a jel jelenik meg, hanem... egy HALOTT-felirat. Oké, mi van?! Ezen a ponton meg kellett állnom, mert másfél percig nevettem. Egyrészt, ez a misztikus rendszer tudja, hogy mi az anyanyelved? Mi van, ja valaki nem tud olvasni? És úgy eleve, nem lehet ezt egy kicsit diszkrétebben megoldani? Egy piros X-jellel, vagy egy koponyával? Nincs ezekben az istenségekben egy cseppnyi jó ízlés sem?! Jó magasra teszik a lécet a nonfiguratív lélektetkó ötlettel, majd kiszúrják a szemed egy tökönrúgással egyenértékű HALOTT-felirattal. Mondom én, hogy ki akarnak cseszni az emberekkel. Szóval Kiara érthető módon picit depressziós lesz, hiszen most már örökké magányosnak kell lennie. Ugrunk vagy 80 évet, hősünk már vénlány, felnevelt 3 fogadott gyereket, és utolsó erejével még eltotyog a Grand Canyonig, ahol lefekszik, és meghal. Itt ér véget a novella.

Nos. Egyszer már kitárgyaltam ezt a témát, azt hiszem pont a Hooligans Félember c. száma kapcsán, de akkor most megint beszéljünk róla egy kicsit. Ha azt képzeled, hogy a világon csak egy ember van, akit direkt neked szánt a sors, az Isten-anya, Jehova, Mohamed, Buddha, vagy a Mikulás, nevezd aminek akarod, akkor akasztani való bolond vagy, és ahogy Kövér László tanácsolta annak idején, el is kezdheted keresni azt az ominózus kötelet, szöget és kalapácsot. Most így hirtelen kevés ennél nagyobb ostobaság jut az eszembe, Vantana pedig pont ezt találta meg, és duzzasztotta fel egy olyan világképpé, melynél nyomasztóbbat még elképzelni is nehéz. Most gondoljunk bele: több mint 7 milliárd ember közül csak 1 kompatibilis veled. Lehet, hogy az egy 70 éves chilei gyöngyhalász, egy 10 éves fülöp-szigeteki gyerekprostituált, vagy akár valami gender queer, aki menet közben delfinné operáltatta magát. Mennyi az esélye, hogy egy ilyen világban megtalálhatod az IGAZI-t?! Hogy remélhetsz egyáltalán boldogságot, ha csak azzal az eggyel élhetsz együtt? Egy ilyen elborult társadalomban mindenki magányosan élne és halna, és csodaszámba menne, ha valaki képes lenne megtalálni a párját. Basszus, a Föld népességének egyharmada még televíziót sem látott soha életében, komolyan, hogy fogod így megtalálni a lelki társadat? Bemész a rioi nyomornegyedekbe vagy a mexikóvárosi favelába, és elkezded odapróbálgatni a kezed a helyiekéhez? Ez a vízió egyszerűen nem életképes. Pláne úgy, hogy ha nem találod meg az IGAZI-t, akkor örök életedben magányosnak kell lenned. A férfiaknak lehullik a pénisze, a nőknek meg összenőnek a szeméremajkai? Fel sem merül ebben a pokolban, hogy esetleg te magad, a saját erődből megtalálhatsz valakit, akivel ha nem is tökéletesen, de azért nagyon jól el tudsz lenni. Nem. Vagy az IGAZI, vagy a magány. Nincs középút, nincs alternatíva, az istenke így rendelte, lezsírozta nekem a tökéletes életet, mint egy jó kerítő. Nincs szabad akaratod, nincs beleszólásod a dologba. Ez egy olyan rémálom-vízió, ahol a romantikus komédiák legsötétebb, legdemagógabb pátosza átültetődik a gyakorlatba, és létrehoz egy olyan élhetetlen disztópiát, ahol mindenki szükségszerűen lelki nyomorra és magányosságra van ítélve.

El kéne felejteni ezt a baromságot. Nem csak egy jelölt van, és nem attól lesz valami tökéletes, hogy egy rohadt tetoválás azt mondja, hanem amiatt, mert azzá teszed. Ezt a munkát nem végezheti el senki helyetted. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy ebben a Kiara lányban fel sem merül, hogy esetleg más partner után nézzen. Meghalt Adam Sandler, Ryan Gosling vonat alá esett, lőttek az esküvőnek! Ezzel a gondolkodással a fiatal és naiv lányok csalódások sorozatára és boldogtalanságra kárhoztatják magukat. Hiszen nincs lélektetoválás, de azért a nők látni vélik azt. Mert minden kapcsolatba úgy mennek bele, hogy ez lesz a TÖKÉLETES. És nem az. Sosem az. Erre menthetetlenül rá kell ébredni, és akkor jön a Mónika show-féle ,,három éven át tönkretetted az életemet, te g*ci!", jön a szakítás, jön az új jelölt, aki pár első éjszaka után megint megbukik, és kezdődhet minden elölről! Egészen addig, amíg 25-30 év körül már kezd égető lenni a társadalmi nyomás, és így családot alapítanak valaki mellett, aki nem tökéletes, nem is olyan jó, de hát már megszoktad vele a középszerűt. Megtanultad elviselni azt, amit korábban vállalhatatlannak hittél. A másik alternatívaként belemenekülhetnek a karrierbe meg a feminizmusba, és elkezdhetik hibáztatni a férfiakat, amiért azok kihasználják őket. Elnézést a cinizmusomért, de szerintem az a gondolkodásmód, amit Vantana képvisel ebben a történetben, messzemenőkig káros a nőkre nézve. Ez nem romantika, hanem színtiszta téveszme. A Völgy dala egy olyan fikció, mely papíron nagyon érzelmesnek és mélynek tűnik, de valójában teljességgel működésképtelen. Vicces, hogy ez a 'romkom alapkoncepció még laboratóriumi körülmények között sem valósulhat meg. Persze látom, hogy egy átgondolt sztoriról van szó, és megvan a szívfájdító tragikuma annak, ha az ember nem találhatja meg az egyetlen igaz párját, akit neki rendelt a Húsvéti nyuszi, és így egy egész életen át nélkülöznie kell a férfi genitáliák örömeit, de az ilyen szenvelgést hagyjuk meg Hollywoodnak, ha lehet.

Vantana kellemes, könnyen emészthető és egyenletes stílusban ír, ügyesen építi fel a novelláját, ami leveszi az élét a korábbiakban felvázolt kissé visszás képnek. Öröm volt olvasni a sorait, melyek (ha élhetek ilyen negédes szavakkal) még a tartalmi kivetnivalók ellenére is szinte folyékony selyemként hullámzanak, van bennük valamiféle kecsesség... egészen addig, amíg véget nem ér a genezis bemutatása, mert utána kissé leegyszerűsödik a szóhasználat, de hát minden jónak vége kell szakadnia egyszer. Egészen mellesleg meg kétlem, hogy az az emelkedett hangnem, mely a (kvázi) bevezetőt jellemezte, passzolt volna Kiara tanulságoktól és mélyebb gondolatiságtól mentes kalandjához. Már ha kalandnak lehet nevezni azt, hogy felkelt, filmet nézett, majd indokolatlanul depressziós lett valakinek a halálán, akit még csak nem is ismert, ezt követően pedig egy bekezdés alatt megöregedett és meghalt. Bár, ha úgy vesszük ez is egyfajta utazás. Csak igen rövid és vázlatos. Menet közben az volt az érzésem, hogy ez a novella akár lehetne egy regény nagyon zanzásított szinopszisa, ugyanakkor nem tudom, hogy van-e annyi potenciál ebben a történetben, hogy érdemes legyen ráépíteni egy több száz oldalas irományt, de persze ezt nem az én tisztem eldönteni. 
Szóval mindent összevetve egy külsőségeiben igényes, beltartalmi értékeit tekintve pedig legjobb esetben is naiv (nem fűlik a fogam a visszás kifejezéshez...) novellával gazdagodhat az, aki ellátogat Vantana Forest oldalára, és elolvassa az írását. Remélem a jövőben hasonlóan igényes, de kicsit szerencsésebb témaválasztású munkákkal gazdagítja az étert (mondjuk ennek a szerencséhez nem sok köze van). Tehát érdemes lehet odafigyelni rá. Ha a világ mocskos valósága összekuszálja a művésznő pedáns és ártatlan világnézetét, úgy gondolom értékes alkotásokra számíthatunk tőle. Legyen így, sok sikert kívánok hozzá!

Kitahito

Megosztás:

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

3 hozzászólás:

  1. Yoh!

    Csak néhány közbeszúrással érkezem ma, mivel kivételesen mind a kép fölött, mind a kép alatti részhez van annyi közöm, hogy ismerem őket. :)
    A legjobban azt utáltam ebben a "reklámban", hogy nem lehetett tekerni, és minden egyes alkalommal meg kellett nézni, ha elindítottuk >.< Egyetlen egy intro volt, amit akár milliószor meg tudtam volna nézni, és az a Hallo! Hallo! előtti moképes volt. XD Amúgy épp tegnap volt egy nagy DVD tok szelektálás, mert a könyveim már nem fértek hova. Egyedül a Ghibli sorozat maradt fenn a polcon (és az He's not the Messiah*) mert 1. jó, ha szem előtt van 2. az egymás mellé pakolt DVD-k gerincén a betűk pont kiadják a stúdió nevét. Nem tudom, külföldön hogy volt ez, de én először itt találkoztam efféle tudatos borítótervezéssel. Azóta már jó pár könyv átvette, pl Végzet ereklyéi, Percy Jackson meg láttam hasonlót a Vissza a jövőbe sorozatnál is.
    Hogy Jézus nem volt businessman, az könnyen lehet, viszont van egy könyv azzal a címmel, hogy: Mózes - Minden idők legnagyobb menedzsere. Sajnos még nem találtam róla semmilyen véleményt moly.hu-n így nem tudom, sikerül-e bebizonyítania az igazát a rabbinak.

    * Szóval a 40. évfordulóra a Monty Python összeállt egy oratóriumra a Brian életéből. Egész sokáig vissza tudták tartani az internetes feltöltéstől a felvételt, meg amúgy is... kinéztük, hol lehet kapni. Egy jó messzi Media Marktban volt még két darab. Hosszan keresgéltünk a vígjátékok majd a zenés Koncertfelvételek közt, de semmi. Végre megkérdeztük az egyik munkatársat, mégis hol lehet, ha még megvan? Beüti a gépbe, majd közli, hogy menjünk a Vallási DVDkhez. Hm... elképzeltem, hogy valaki megveszi a Nem a Messiást valami hirtelen vallási felindulásból, aztán elindítja...

    Nohát, Vantanát én már korábbról is ismertem, mind ketten jelentkeztünk egy kihívásra és annak keretein belül már olvastam más írásait is, aztán a wattpadra is elkeveredtem. :)
    Akkor jöjjenek a közbeszólások itt is: Meglepett, hogy nem hoztad szóba (vagy sikerült átsiklanom felette? ) ezt a részt "Évekkel azután, hogy az első emlős a földre lépett [...] Felosztotta az időt. Éveket hozott létre [..]" Apró, megmosolyogtató elszólás. Évek teltek el, mielőtt létrehozták volna az éveket ;) Nekem is van egy történetem, aminek egyik nagy csavara abból adódik, hogy a főhelyszín a világegyetem időjén kívül helyezkedik el. Fuh, mennyi időt töltöttem azzal, hogy kijavítottam minden "percekkel később"-öt, kis idővel későbbre és annak szinonimáira.

    És akkor most szeretném megvédeni az emberiséget és a lélektetoválásokat. Odapróbálni mindenkihez? Áh, Kínában és Japánban ezt már megoldották. Elég a város főterére kitenni egy nagy táblát rajta az ott élők lélektetoválásaival. Odamegy az ember, végignézi, ha talál egyezést, kikeresi a nevet és a lakcímet és mehetnek is az anyakönyveztetőhöz. A magánnyomozói irodáknak paradicsom ez a világ!
    A témaválasztásért meg... nem ilyen formában, de nem egy könyv szól hasonlóról. Például ott van a Párválasztó c. sorozat. Kiválasztanak egy tucat lányt és azok közül kell megtalálnia a hozzá illőt. És megtalálja.
    Hm... nekem még volt ezzel kapcsolatban egy elméletem. Az az egy lelket kettészakították, így nekem az a logikus, hogy a lelkitárs ugyanannyi idős és ugyanakkor született le a földre, mint a másikfele. Nem? Összetartoznak, keresik egymást, a másik miért maradna a felső szférában, ha társa leszületett a Földre? Szóval én kizárnám a chilei gyöngyhalászt.
    A következő részhez, az érzelmek alakította Grand kanyonhoz nem nagyon tudnék hozzászólni. Bizonyára kevés boldogtalan ember él azon a Földön. Itt mondjuk kérdés az, hogy akkor ez egy párhuzamos világ, hogy ott is létezik és ugyanúgy hívják, mint nálunk? De ha nem kezdtem volna el elemezgetni, akkor fel se tűnt volna.
    Igazság szerint, olyan gyorsan végigolvastam anno (meg most felelevenítésként), hogy ilyen kis apróságok fel se tűntek először.
    Nahát, azt hiszem, nagyjából ennyit mondani akartam, de a lényeg talán elhangzott. Most megyek és megkeresem azt a moképes intrót.

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép napot!

      Valahogy egyfajta természetes önazonosságra vall, hogy a Monty Python DVD mellett a Ghibli stúdió filmjei pihennek a polcodon. Meg tudom érteni, valahol én is Miyazaki köntöséből bújtam elő. Az első animés katarzisom is a Mononoke-hime c. filmhez kötődik. Ennek ellenére az én polcomon valamiért csak a Tarkovszkij sorozat pihen. Az Etalon kiadóhoz szerencsére nem gyűrűzött be az említett borítótervezési dizájn, ami igazából egy két élű penge: amíg a gyűjtemény együtt van, kifejezetten mutatós az összkép, de amint kölcsönadsz egy példányt az ismerősödnek, megbomlik az egység, és ez a diszharmónia egészen addig zavar, míg az illető 2-3 hónappal később visszaszolgáltatja a kincset, már ha egyáltalán. Nincs annál dühítőbb, mint mikor kilincselned kell egy elfelejtett DVD-ért, vagy használtan megvásárolnod azt valami avatatlan filmbarbártól, aki az írott felével tette le a lemezt a morzsás asztalára.

      A hiba nem az ön készülékében van, tényleg átsiklottam efölött az ügyetlen megfogalmazás fölött. Nehezen védhető álláspont, de azért lehet, hogy van ebben az elszólásban valamiféle misztikus logika. Ahogy azt az időutazás kapcsán fel szokták hozni érvként: ha lehetséges az időutazás, akkor már létezik. Isten, mint egyfajta dimenziókon kívüli létező, megteremti az időfolyamot, ezáltal a végtelenbe fagyott anyagi világnak múltat, jelent, és jövőt ad. A rendszeren belüli megfigyelők számára itt ez a történés nem az "idők kezdete", hanem az "amióta az eszünket tudjuk" (már ha lehet ilyesmiről állatok esetében beszélni...) utáni X-edik évben következett be, és persze erről ők semmit sem tudnak. Korábban minden esemény egyszerre történt meg, és ettől a ponttól kezdve lett kauzális sorrendje a dolgoknak. Így már az is érthető, hogy az éjszaka megteremtéséig miért nem aludtak az állatok. Persze erősen kétlem, hogy Vantana ilyesmire utalt volna, de látva a történetben szereplő entitások önkényességét, az efféle önellentmondás sem elképzelhetetlen :)

      Törlés
    2. A lélektetoválás problematikája nem is a fejlett országok modern régióiban lenne szembetűnő, hanem az elmaradottabb térségeken. Még ha feltételezzük azt, hogy minden városban van egy hatalmas tábla, amelyre az "eladó sorba lévő" emberek jelei felkerülnek, végigjárni minden ilyen helyet olyan sokáig tartana, hogy így is úgy is 80 éves aggastyánná sorvadnál, mire megtalálnád a párodat. Ugyanakkor a gazdagok megengedhetnék maguknak, hogy másokkal kerestessék meg a lelki társukat, kiszervezhetnék ezt a feladatot, és míg ők élnék az életüket, a kevésbé szerencsések meg rohangálnának össze-vissza helyettük. Emlékezzünk, a lelki társad lehet
      akár a bolygó másik felén is! Még ha kizárjuk a korkülönbséget, akkor is beláthatatlan vállalkozás a Föld minden zugát bejárni valakiért, aki amúgy lehet, hogy a szomszéd háztömbben lakik, csak mondjuk nem használja az internetet. Számomra egyébként egyáltalán nem evidens, hogy a leszülető lelkek... gazdatesteinek egyidősnek kell lenniük. Ez egy olyan világot eredményezne, ahol mindenki másodpercre pontosan egyidős a párjával, vagy legalábbis pár nap eltérés van közöttük. Ez megint csak teljesen kizár olyan nevetséges és bagatell dolgokat, mint például a szerelem, a szimpátia, vagy akár a vonzalom. Ebben a világban gyakorlatilag mindezek nem számítanak, mert minden alá van
      rendelve egy tetoválásnak, ami helyetted dönt. Ha a neked rendelt illető egy három mázsás koleszterinbomba, aki még az ágyról se tud lemászni, vagy mondjuk szellemi fogyatékos, akinek születés előtt a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, neked semmi
      beleszólásod nem lehet a dologba, ha megtalálod, akkor boldognak KELL lenned vele. És számomra ez a szörnyű. Hogy még ha valami csoda folytán ráakadsz a párodra, az csak egy random ember lesz, akinek a kezén hasonló minta van. Jelent ez bármit a hétköznapokra nézve? Vagy ez egy olyan rendszer, ahol az alkoholistához bárpultost, a szadistához mazochistát rendelnek az égiek, a homoszexuálisokhoz pedig... ja igen, hát ők megszívták. Nekik egy átnevelőtábor telefonszáma jelenik meg a kezükön a 18. születésnapjukon. Ahogy mondtad, bizonyára kevés boldogtalan ember él ebben az alternatív világban. A teenagerek is teljesen stabilak érzelmileg, nincs éhínség, nincsenek háborúk, és nincs foci VB sem, amin szomorkodni lehetne. Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy ez miként valósulhat meg, de legyünk jóindulatúak. A Kiara által megtanult nyelvek alapján legalábbis pár ország stimmel, a többi helyén meg
      lehet, hogy gödrök vannak, az aljukon könnyekkel.
      A legközelebbi alkalomig vigyázz, hogy bele ne zuhanj valamelyikbe! :)
      Maradok tisztelettel:

      K.

      Törlés