Túl a barátságon (Filmkritika)

Pár napja teljesen direkt elkeveredtem a Gój Motoros Egyesület honlapjára, és voltam olyan merész, hogy tüzetesen körülnézzek, hátha rájövök, mi fán terem a nemzeti motorozás. Ki tudja, talán én is kedvet kapok hozzá! Motorom van, tudtommal nem vagyok zsidó, lets go! Szóval a leglogikusabb lépésnek az tűnt, hogy a bemutatkozással kezdem... és gyakorlatilag le is ragadtam annál. Engedtessék meg, hogy röviden értekezzek az itt olvasható szövegről, mely a szövetség szellemiségét hivatott összefoglalni. Ezt nyilván minden jelentkezőnek el kell fogadnia, aki a Gój Motorosok színeiben kíván benzint szén-dioxiddá égetni a hazáért. Vizsgáljuk meg tehát tételesen azokat a szabálypontokat:

,,1. Az alapítói okiratunk elismerése, a vezetőség és a tagság maximális támogatása!" - teljesen egyértelmű és korrekt kérés. Ha nem fogadod el a fundamentumot, hogyan építs rá erős, büszke falakat? Bár az alapító okiratot nem volt szerencsém elolvasni, de feltételezem, az jelenti a 'korcsmagyarok kiszűrésének első védvonalát, tehát ha vagy olyan botor, és nem fogadod el a benne foglaltakat, gyakorlatilag már a belépés előtt kizárattad magad a klubból. Ami a vezetőség támogatását illeti, ezzel sem tudok vitatkozni. A kulcsszó itt természetesen a maximális. Mi van akkor például, hogy ha valamelyik prominens motoros személy nem tudja fizetni a lakáshitel utáni törlesztőrészletet, vagy ami még rosszabb, megszomjazik? Ki fog elmenni vásárolni? Meg persze mit? Egy felelősségteljes tag nem venne sört, egyrészt mert az a nemzetgyilkos labancok undorító lőréje, másrészt mert alkoholos ital, és nem lenne jó, ha a vezérkart elkaszálnák egy szondáztatás során. Alkoholmentes sört ugye a kocsmabölcselet szerint csak a buzik isznak, tudjuk, tehát marad a jó magyar tej! És ha már ott vagy a boltban, nem árt egy kis rágcsálnivalót is venni, ki tudja, lehet, hogy a vezetőség be kívánja lőni az ősmagyar mesteremberek által gyártott lejátszóba az egyesület DVD kiadványát, akkor pedig kell a snack! Még szerencse, hogy már van a piacon jó magyar Pörc is, az igazi nemzeti nassolnivaló, ami elfogadható alternatíva a kommunista ropi és a zsidó háttérhatalom által pénzelt, egészségtelen Lays chips között.

,,2. Pontosság, fegyelmezettség és a csapatban való motorozás szabályainak betartása! 3. Az írott és az íratlan motoros törvények szigorú betartása!" - megint csak azt kell mondanom, hogy teljes mértékig egyet tudok érteni! Milyen motoros gój az olyan, aki motorozás közben meghúzza a klubtársa szakállát, vagy véletlenül belehamuzik valamelyik barátja szájába? Az ilyesmi nem való! Ugyan így, nem tanácsos Marx Tőkéjének hangoskönyv változatát sem hallgatni motorozás közben, vagy elmerülni a Tóra tekercsek tanulmányozásában. Azért legyen egy nívó, kérem! Pontosan és fegyelmezetten kell motorozni, különben hogy lesz itt revízió? Az írott motoros szabály ugye a KRESZ, azt nem árt betartani, mert a végén még megbírságolnak a 'korcsmagyarok. Na de milyen íratlan szabályokról lehet itt szó? Értelemszerűen nincsenek leírva, így csak találgatni tudok: kötelező motoronként minimum 10 Trianon-ellenes matrica? Ne gúnyolódj a barátodon, engedd előre az időseket és a nőket a menetoszlopban? Ha szellentened kell, akkor csináld nagyon csendben, vagy maradj le legalább 5 méterrel? Tudjuk jól, vannak azok a balliberális zsidó motorosok, akik nem tartják be a csapatban való motorozás szabályait, velük rendszeresen össze szoktak találkozni a Gój motorosok, gonosz pillantásokat váltanak, vicsorognak, rázzák az ökleiket és a menóráikat egymás felé, majd egyik csapat erre, a másik arra. Látjuk, itt gyakorlatilag két elementáris erő csap össze: a Soros-ügynökök a cionista járgányaikon folyamatosan zsugorítják a mi kis árva hazánkat, de szerencsére itt vannak nekünk a Gój Motorosok, akik hasonló (de inkább nagyobb) ellenerőt képeznek, és kifelé feszítik a határokat, egészen addig, míg szép lassan újra Nagy-Magyarország lesz! Segítsünk nekik! Alapítsuk meg a gój árufeltöltők klubját, szülessen meg a 'nemcigány kocogók szövetsége! Persze lehet, hogy még így is kevesen leszünk, hisz a magyar földet rengeteg gonosz, ordas hatalom próbálja elpusztítani (vagy elorozni), de a kataklizmikus végharcban végül segítségünkre sietnek az anti-piréz bérszámfejtők, és így talán, TALÁN győzelmet aratunk!

,,4. Demokrácia addig van nálunk, amíg döntés meg nem születik, onnantól mindenki köteles azt betartania, akár tetszik, akár nem!" - jó látni, hogy a Gój Motorosoknak sikerült elsajátítaniuk a demokrácia alapgondolatát, és megértették, hogy az nem egy konstans, élethosszig tartó szavazást jelent. Mert ugye milyen demokrácia lenne az, ahol a kisebbségbe szorulóknak nem kéne betartaniuk a megszületett határozatot? Persze becsülnünk kell ezt a felismerést, hisz látjuk, az Egyesült Államokban például tömegek vonulnak utcára, azt skandálva, hogy Donald Trump nem az ő elnökük, holott pedig (és ez talán meglepő lesz egyesek számára) az. Valami ilyesmiről szólna a demokrácia, mely a többség akaratát kvázi rákényszeríti a kisebbségre. Ez nyilván kellemetlen, amikor te szorulsz defenzívába, de az egy ember egy szavazat rendszere alapján nincs olyan, hogy tízezer tüntető lemondásra kényszerít egy törvényesen megválasztott és hatalmát legitim módon gyakorló vezetőt, bármennyire is fájdalmas ezt beismerni, de a demokráciában sajnos a durcás veszteseknek le kell nyelniük a keserűségüket, és megtalálni a módját, hogy a rendszeren belül, vagy akár a rendszer megváltoztatásával juttassák érvényre nézeteiket. Visszakanyarodva a Gój Motorosokra, ha egy szavazás során azok kerülnek többségbe, akik rózsaszín köntösben és nyuszis papucsban akarnak a hazáért motorozni, akkor nincs apelláta!

,,5. Nincs egyéni akció, nem kedveljük a sértődős személyeket, csak azokat, akik csapatban tudnak gondolkozni! Erre van a túravezető!" - ez kicsit kapcsolódik az előző ponthoz. Ismét egy teljesen jogos kérés: "Hunorka, értjük, hogy te nagyon szeretnéd Jászapátit körülmotorozni, hogy a zajszennyezéssel elkergesd onnan az orkokat, de ma a Dohány utcai zsinagóga előtt fogunk körözni! Esetleg majd jövő héten, figyelj Hunorka ne kezdj el nekem itt hisztizni baszod, mit szólnak a járókelők?! Ülj fel a rohadt motorodra, és gyere utánunk, különben egy hónapig te fogod sikálni az 'ötvenhatosok emlékművét a Kerepesi temetőben!" Egységben az erő, na! A 'korcsmagyarok, zsidók és a cigányok minden sarkon ott állnak, és várják, hogy legyilkoljanak, nem lehet itt szétszéledni! A végén még lecsapnak, és szégyent hozol az egyesületre! Vagy lecsapsz valakit, és szégyent hozol az egyesületre! Ne feledjük, hogy a Gój Motorosok egy szabad, büszke, nagy és legfőképp magyar Magyarországért motoroznak. Ki-ki a maga módján küzd az igazságtalanság ellen: van, aki könyvet ír, mások partizánnak állnak, megint mások nagykövetségek elé vonulnak tüntetni, jogvédő szervezeteket alapítanak, vagy dühös kommenteket írnak Youtube-on a Kárpátia számok alá, és igen, akadnak, akik motoroznak. Laikusként azt hihetnéd, hogy a nemzsidóságod kinyilatkoztatásával és motorozással önmagában még semmit sem lehet elérni, de ez teljesen téves, ostoba, magyarellenes gondolkodás, hiszen akárcsak az átlagos fotelforradalmár, az igazi hazafi is kész bármikor százezer nemzetárulót és 'korcsmagyart beáldozni a hon oltárán, de addig is benzingőzt eregetve rója az utakat vasparipáján, csak hogy formában tartsa a testét a végső harcra. Meg persze hogy munkát adjon a növényvilágnak a kibocsájtott szén-dioxiddal, hisz tudjuk: a tétlen kéz (és ág) az ördög játékszere! Még a végén belelapozol a Talmudba, vagy buzi leszel, és egy homoszexuális tölgyfánál elképzelni sem lehet borzalmasabbat! Talán csak egy pajeszos muskátlit.

,,6. Ezen szigorú szabályok a biztonságunk érdekében születtek 1991-ben!" - a ,,MIT VÁRUNK EL AZOKTÓL, AKI GÓJ MOTOROS TAG KÍVÁN LENNI"-szellemiségében a nyelvtanilag is korrekt egyesület elvárja tőled, hogy... egészen pontosan mit is? Hogy tudomásul vedd a szabályok '91-es keletkezését, melyben írásba foglalják a biztonságos közös motorozás írott és íratlan szabályait? Amennyiben ezt nem fogadod el, akkor te metafizikailag kérdőjelezed meg a Gój Motorosok létezését, hiszen ha az 1991-es szabályok nincsenek, akkor nincsenek Gój Motorosok sem, akik ezek köré a szabályok köré szerveződtek. Tehát az egész csak Dzsuang-Dszi álma: elképzelte ezeket a motorosokat, és egy ponton már nem tudta eldönteni, hogy ő álmodja-e a Gój Motorosokat, vagy a Gój Motorosok álmodják-e őt. Persze mivel Dzsuang-Dszi egyértelműen zsidó (vagy legalábbis 'korcsmagyar) volt, a válasz nem is kérdéses, hanem válaszos, tehát teljesen nyilvánvaló, és akinek nem tetszik, az vagy nem léphet be az egyesületbe, vagy leszavazzák, vagy pedig elmegy a boltba tejért és chipsért Mészáros Istvánnak!

,,7. Colorunk szent és sérthetetlen számunkra, tehát nem hozhat rá szégyent senki!" - itt nyilvánvalóan a bőrszínről beszélünk, csak hát ezt jogi szempontból problematikus lenne nyíltan felvállalni. Mi az üzenet? Fehér bőrű, 'nemzsidó nemzetvédők vagyunk, ha közénk lépsz, ne viselkedj 'korcsmagyarként? Has be, mellkas ki, bőrdzseki? Vagy arról van szó, hogy nem LEHETSÉGES szégyent hozni a bőrszínre? Rendben, ha számotokra a pigmentsejtek által termelt melanin szent és sérthetetlen, örülünk neki, örüljetek neki ti is, de amennyiben senki sem hozhat rá szégyent, mert az lepereg a szentséges és sérthetetlen bőrötökről, akkor miért kell ezt külön belefoglalni a szellemiségbe? Attól lesz a color szent és sérthetetlen, hogy a Magunkról menüpont alatt erre felhívjátok a figyelmet? Mert ebben az esetben a gonosz gyíkember háttérhatalom nagyon könnyen deszakralizálhatja a color-t, elég csak leradíroznia az internetről a honlapot, és a Gój Motorosok máris felborulnak, lehorzsolva a fenséges fehér bőrüket. Persze nem árt, ha erre a hatalmas árjaságra ők maguk sem hoznak szégyent, de hát hogy is lehetne szégyent hozni a felsőbbrendű fehér fajra egy kis motorozással, nem igaz? Ahhoz csinálni kéne valamit, és a felvonulás meg a motorok bőgetése még nem igazán üti át a hazáért való aktív cselekvés kartonfalát. Ilyen alapon jöhet a 'nemzsidó kutyasétáltatás, a konzervatív keresztény buszmegállóban való várakozás, és persze a pénztárnál való sorban állás, Jézus urunk dicsőségére! Miért is ne?
(Álnaivitást félretéve, tudatában vagyok, hogy a color afféle bandacímer. Talán kicsit ambiciózus dolog lefoglalni a Nagy-Magyarország kontúrt, még akkor is, ha tettetek a belsejébe egy matyóhímzéses csodaszarvas-motorról ingujjból nyilazó ősmagyart. Akárhogy is, ez tényleg olyasmi, amire nem kéne szégyent hozni...)

,,8. Zárt alakzatban motorozunk és együtt előzünk és dobban a szívünk a Hazánkért!" - ... és együtt nézzük a híradót, és együtt fizetjük be a villanyszámlát, és együtt fonunk a hajunkba wanderbaumot, és együtt mossuk ki az izzadtságszagú bőrmellényeket...stb. A gój sárkányrepülő-eregetők, nemzeti érzelmű BKV ellenőrök, és a 'nemzsidó tornatanárok mellett itt az igazi a magyar erő, mely értünk tevékenykedik! Ezek az emberek minden nap, sőt, éjt nappallá téve motoroznak azért, hogy mi nekünk egy jobb, erősebb és magyarabb hazát teremtsenek! Ők megteszik, amire mi, lusta birkák képtelenek vagyunk! Meghozzák a zárt alakzatban össze-vissza motorozás és együtt előzés áldozatát a kedvünkért! Értünk, mindannyiunkért (plusz-mínusz pár százezer 'korcsmagyar)! Érted is, kedves olvasó, ki most a kényelmes kanapédon ülve olvasod e sorokat, a te válladról is leveszik a nemzetért való motorozás terhét, felmásznak a haza kollektív keresztjének a nyergébe, és elmotoroznak rajta a naplementébe, mert ők IGAZI MAGYAROK, nem olyan csökevényes, lusta véderőbomlasztók, mint mi, akik csak tespedünk, önként belehajtva fejünket a motoros zsidó gyíkemberek rabigájába, míg ők, a hősök, a nemzetmentő fajmagyarok, ők kiállnak, és megvívják ezt a csatát, értünk is, hálátlanokért, akik nyálkás balliberális pirézbérenc okoskodásunkkal lerángatnánk őket a motorjaikról! Nézzetek magatokra, hazaáruló testvéreim! Nemhogy nem motoroztok az országért, de még csak nem is bicikliztek érte! Pedig mennyivel jobb világ lenne itt, ha mindenki legalább egy kicsit, csak pár kilométert... de nem. Még gyalogolni is büdös. A Gójok mellett talán csak a Nemzeti vágta, meg persze Kassai Lajos a reménységünk, aki a hazáért üti a traktorkerekeket kalapáccsal. Ők a végváraink és végvári vitézeink, bennük él majd tovább a nemzet, míg mi itt, a hanyatló, bűnös nyugat romjain felzabáljuk egymást! De nem baj, nem is kár értünk. Az IGAZI MAGYARSÁG élt, él, és élni fog! Eljön még az idő, a felemelkedés napja, az aranykor, és akkor a Gój Motorosok, magasan a Kárpátok ormain letámasztott motorral, vad szélben lobogó szakállal, messzibe révedő tekintettel végre megpihenhetnek...

Nem tudom megérteni, miért szúrja a Gój Motorosok egyesületének léte a baloldali média szemét. Majd ha mondjuk elkezdenek migránsokat verni (és meggyőződésem, hogy soha nem fognak), akkor jogosan támadhatják őket. Kár lenne elhazudni az igazságot: a Gój motorosok nem zavarnak sok vizet. Ártalmatlanok. Egy egészséges demokrácia el kell, hogy bírja őket. Szélsőséges nézetek és egyesületi név ide vagy oda, mióta Somló Tamást felvették mutatóba, nem igazán lehet őket antiszemitizmussal vádolni, annak ellenére, hogy a tagsága nem vall túlzott következetességre. De nálam pont itt dől el a dolog.
(Ezen a borítón kevesebb a szégyen, és több a táj.)

Meglehetősen hosszúra nyúlt bevezetőnk után foglalkozzunk az igencsak megosztó Túl a barátságon c. filmmel, mely 2005-ben megrázta a világ intoleránsabbik felét, a másiktól pedig (szerény véleményem szerint többnyire méltán) Oscar- és Golden Globe díjakat zsákmányolt. Az sem utolsó szempont, hogy gyártási költségeinek (14 millió dollár) több mint a tizenkétszeresét hozta vissza. A rendezői székben Ang Lee-t köszönthetjük (Hi Lee!), aki olyan nagy sikerű filmművészeti alkotásokat tett le az asztalra, mint például a Hulk, a Tigris és Sárkány, valamint az általam különlegesen gyűlölt Pi élete. Nem is, a gyűlölt nem jó szó rá, inkább azt mondanám, hogy egy nagyon speciális helyet foglal el a szívemben, valahol az elmeszesedett koszorúerem közelében. Viszont most nem azért vagyunk itt, hogy az élethazugságokról, valamint a tigrissé meg majommá kozmetikázott emberekről beszéljünk, fontos dolog van terítéken, még pedig az. hogy mi is van a barátságon túl.
(We ride together, and we die... alone.)

Történetünk az USA közepén (vagyis valahol az amerikai civilizáció két part menti pólusa között elterülő vadnyugaton) játszódik, egészen pontosan a wyoming-i Signal-ban, ahol két hősünk, Ennis del Mar (Heath Ledger) és Jack Twist (Jake Gyllenhaal) véletlenül találkoznak egymással, mikor épp egy munkára jelentkeznek a helyi farmernél. Küllemre és habitusra is tipikus kemény fából faragott, gyalulatlan 'keményfiúknak tűnnek, igazi westernfilmes kirakatfiguráknak, akik revolverrel a kezükben belovagolnak a poros kisvárosba, sarkantyúikat pengetve lépnek be a kocsmába, whiskey-t isznak whiskey-vel, és olyan természetességgel terelik a kurtizánokat a szobájukba, ahogy más a viszkető vállát vakarja meg. Olyan alakok ezek, akikből nem néznél ki különösebb érzelmi vagy szellemi tartalmat, vagy ne adj Isten moralitást. Nem ostobák, nem gonoszok, csak... egyfajta eredendő, archaikus létállapotban vannak. Sablonos senkik. Ismerjük őket, hisz találkoztunk már velük számos történetben, ahol a macsóság elengedhetetlen kellékeiként a cselekmény előrelendítését hivatottak biztosítani. Szóval ez a két archetipikus cowboy megkapja a munkát: menjenek fel a Brokeback Mountain-ra, és felügyeljék a munkáltatójuk, Joe nyáját. Jól fizető állás, viszonylag egyszerű feladatkörrel, csak hát a két férfi kénytelen huzamosabb időt eltölteni egymással, és ez az aszkézis, a társadalomtól és az egészséges ingerektől való elzárt állapot, valamint a Sátáni kísértés megmételyezi a halhatatlan lelküket, sőt... nem, ez nem az a film, és nem az a kritikus. Mindenki szerencséjére.
(Jack készen áll (?) egy kis mókára.)

A Túl a barátságon bemutatja, ahogy Ennis és Jack szép lassan megnyílik egymás felé, és felfedik a valódi kilétüket. A rájuk tapadt önmegtagadás, élethazugság és konformizmus a hegyek között lepereg róluk, ahogy a társadalom által rájuk kényszerített szerep megroppan a vágy, majd az érzelmek súlya alatt, átadva magát valami sokkal elemibbnek és tisztábbnak. Olyan, mintha ez a két férfi csak egy gyenge kontúrvonalakkal felfestett alak lett volna, míg a közös tapasztalás fel nem töltötte őket élettel. Először természetesen mindketten tagadnak. Majd megkezdődik az óvatos tapogatózás, félszeg, baráti adok-kapok, mely már-már kész átcsapni egyfajta verbális előjátékba, és a néző azt hiheti, hogy itt egy kapcsolat lépcsőzetesen felépülő állomásait láthatjuk, feltételezzük, hisz arra a hitre szocializált minket a romantikus vígjátékok és drámák végeláthatatlan sora, hogy ez a tendencia ebben az ütemben fog folytatódni. Ezzel szemben kapunk egy jelenetet, melyben hirtelen, diszkrét átmenet nélkül lendülünk át az eseményhorizonton, ahogy a tagadás gátja már képtelen féken tartani a felgyülemlő vágyat, és Ennis gyakorlatilag erőszakot tesz Jack-en, és ezzel a kettejük közötti viszonyrendszer, mely korábban sem volt kérdéses, teljesen kikristályosodik, és egyből be is betonozódik. Ennis lesz a domináns, míg Jack a recesszív fél ebben a tiltott, titkolt, és szégyellt kapcsolatban. A Túl a barátságon drámája, hogy a két férfi képtelen teljesen levetkőzni magáról a társadalmi konvenciókat, képtelenek teljes elfogadással és nyíltsággal viszonyulni egymáshoz, ott feszül közöttük a bűn, és a bűntudat, melyet nagyon másként, de hasonlóan intenzíven élnek meg. Mindkettejüknek lesz családja és kifelé is vállalható élete, a viszonyukat pedig a Brokeback Mountain-en történő évenkénti légyottokra minimalizálják, ami (mondanom sem kell) nem kielégítő.
(Jönnek az esküvők, és bonyolódnak a kapcsolatok...)

Egy egész életet élnek le úgy, hogy nem képesek megbékélni magukkal, mert folyton a társadalmi normarendszer univerzálisnak kikiáltott moralitás mércéjével mérik magukat és a kapcsolatukat, holott észre kéne venniük azt, amit a film az ő történetükön keresztül be kíván mutatni, vagyis hogy az erkölcs és a szexualitás, valamint a szerelem nem egy ligában játszanak, sőt, még csak nem is egyazon sportágban. A boldogságuknak egyedül saját maguk vetnek gátat, mert elhiszik, hogy az a különleges valami, ami köztük minden valószínűség ellenére kialakult, az rossz, bűnös és elítélendő. A szerelemnek viszont nincs neme. Nem dolgozik korral, bőrszínnel, vallással. Itt két ember érzelmi összekapcsolódását láthatjuk, mely tiszta és egyetemes, eltagadhatatlanul és romlatlanul emberi. Vagy akkor romlottak vagyunk mind, akik szeretünk, szenvedünk, majd meghalunk, és újjászületünk egymásban.
('Nemszeressük mink a fajtádat errefele!)

A film tragikuma nem is abból ered, hogy a környezet képtelen kezelni a két férfi között kialakult viszonyt, mert ez érthető, még akkor is, ha az ebből következő gyűlölet, és az azt követő katartikus végkifejlet egyáltalán nem elfogadható. A dráma erejét az adja, hogy még maga Ennis és Jack sem tud elvonatkoztatni az előítéletektől, és ez megmérgezi a kapcsolatukat. Az már csak a sors (illetve a forgatókönyvírói önkény) fintora, hogy önmaguk és egymás elfogadásával elkerülhető lett volna a tragédia. A befejezés annyira keserű, lesújtó, mégis valahol szép és megtisztító erejű tud lenni, mert bizonyítja, hogy ami köztük volt, az több és emelkedettebb annál a deviáns testi perverziónál, aminek megpróbálják a körülöttük lévők beállítani, igazolandó a saját utálatuk és idegenkedésük helyességét és erkölcsös voltát. Ugyan így, az emberek 90 százaléka csupán két undorító buzit fog látni, akik szép lassan belekeserednek a természetellenes ösztöneik tarthatatlanságába, és kvázi azt kapják, amit megérdemelnek, hisz tönkretették egymást és a családjukat, rohadjanak meg ott ahol vannak. De legyél te is egy abból a 10 százalékból, és vedd észre, hogy a tabuk szögesdrótkerítésén kívül is van világ. Talán csak egy hegy, egy szentély, egy elhagyatott sziget távol az ítélkező tekintetektől, ahol önmagad lehetsz...
(Ha csókot lopsz, vigyázz, hogy a nejed ne lássa!)

Jake Gyllenhaal és Heath Ledger csodálatos játéka nagyon sokat ad hozzá a film élvezhetőségéhez. Olyan fényesen ragyognak, hogy nem fér meg mellettük senki más. sem Anne Hathaway (Jack felesége), sem pedig Michelle Williams (Ennis felesége). Pláne az utóbbi nem. A két férfi között működik a kémia. Utálom ezt a modoros kifejezést, de itt teljesen indokolt, hisz a mellékszereplők egy pillanatra sem képesek eluralni a hőseink elől a figyelmet, ha azok a vásznon vannak. És általában ott vannak...
Érdemes egy kicsit Rodrigo Prieto-ról is beszélnünk, aki operatőri munkájával tovább emelte Ang Lee művének a színvonalát. Prieto keze nyomát számos remek film viseli magán: Korcs szerelmek, Frida, Az utolsó éjjel, 21 gramm, A Wall street farkasa, és a Némaság, csak hogy néhányat említsek az ismertebbek közül. Mondanom sem kell, itt is kifogástalan munkát végzett. Remek beállításokkal érzékelteti wyoming tájainak lélegzetelállító távlatait, és ezzel kontrasztban Ennis és Jack testi-lelki közelségét. Sajátságos művészi látásmódja finom, érzékletes, és művi esztétizálástól mentes. Tudja, hogy mit akar megmutatni nekünk, és azt is, hogy teheti meg a legízlésesebben.
(Hideg hegyek, meleg ölelések...)

A film az én szememben teljes mértékben rehabilitálja Ang Lee-t abból a rendezői gettóból, ahová a Hulk és a Pi élete segítségével száműzte magát. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a Túl a barátságon mennyire ízléses és értékes alkotás. Akiben megvan a hajlandóság, hogy tegyen vele egy próbát, az egy igazán különleges élménnyel gazdagodhat. Ugyanakkor látom azt is, hogy a témaválasztás elszigeteli az átlag nézőt attól, hogy befogadhassa a filmet, és persze ez nem Ang Lee, és még csak nem is a Túl a barátságon hibája, de mégis szót kell ejtenünk róla.
Úgy gondolom, sokak számára gondot jelenthet a hőseinkkel való azonosulás, és nemcsak amiatt, mert melegek, hanem mert egy homoszexuális kapcsolat belső, intim világába ereszkedünk le, és az emberek nagy többségét még a megszokottabb meghittség is kellemetlenül érinti. Ha a történet nem vájkált volna ilyen mélyen Ennis és Jack viszonyának bizalmasabb rétegeiben, akkor sokkal könnyebben befogadható lett volna az üzenet, viszont sokkal rosszabb lenne a film maga. El kell vonatkoztatni kicsit: itt senki sem akarja bemocskolni, 'összebuzizni gyermekkorunk cowboy hőseit, nincs igazán kiállás a meleg párkapcsolat mellett, vagy a klasszikus házasság ellen (annál is inkább, mert nehéz megmondani, melyikből melyikbe menekülünk a film során...), nem akarnak bennünk bűntudatot kelteni, még akkor sem, ha van miért. Egy piszkosul erős drámával van dolgunk, ahol a konfliktusok nem a megszokott helyeken fakadnak, de ettől még a dráma valós, szívfacsaró és átélhető, csak kell egyfajta nyitottság ahhoz, hogy rá tudj hangolódni. Összességében nem mondanám, hogy a Túl a barátságon olyan alkotás, amit mindenkinek látnia kéne (pedig ha a szuperlatívuszok kifogynak, az egyszeri kritikus sokszor menekül ebbe a közhelyes frázisba), leginkább azért, mert erre nem veheted rá magad, ennek a filmnek következnie kell valamiből, azt pedig nem lehet csak úgy rátukmálni az emberre. Filmtechnikailag profi munka, remek színészekkel, első osztályú történetmeséléssel, katartikus zárással, de a néző homofóbiája, vagy egyébként egészséges és természetes idegenkedése könnyen ellehetetlenítheti a látottak befogadását. Szóval csak óvatosan vele, nehogy cigányútra menjen! (Tényleg, ez nem sértő?)

8/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése