Pico to Chico (Anime kritika)

Valami furcsa és perverz indíttatástól vezérelve az jutott eszembe, hogy veszélyeztetve a bankszámlám, a számítógépem és a tudatom épségét feltöröm az e-mail fiókom spam könyvtárára nyomott metaforikus viaszpecsétet, és elolvasok néhány kéretlen üzenetet. Lehet, hogy egy rejtélyes ismeretlen szeretne nekem adni 550.000 dollárt, vagy valami ilyesmi. Elvégre sosem lehet tudni. Tele a világ tisztalelkű, becsületes, jóravaló emberekkel, hátha az egyik engem is megtalál, hogy az anyagi jólét és bombabiztos pénisznövelései tippek óvó szárnyát fejem fölé vesse. Nos, akkor nézzük is:

,,DONATION (bell@bell.com) I am Maureen Hinckley and my foundation is donating (Five hundred and fifty thousand USD) to you.Contact us via my email at (maureenhinckley06@gmail.com) for further details. Best Regards, Mrs. Maureen Hinckley Copyright ©2017 The Maureen Hinckley Foundation All Rights Reserved." - először a lottónyertesek találtak meg, egy unatkozó házaspár, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, ezért ahelyett, hogy megkeresnének valami segélyszervezetet, vagy ellátogatnának egy hajléktalanszállóra, inkább ki-tudja-honnan felhajtott e-mail címekre küldözgetnek üzeneteket, hátha valaki igényt tart egy kis USD-re. Tudjuk, hogy scam-free ajánlatról van szó, hiszen ott a copyright, és ha valaki még a saját nevét is levédte, abban meg lehet bízni. Engem gyakorlatilag már teljes mértékig meg is győztek!

,,CHEUNG HOLDINGS (www@ave.ocn.ne.jp)
Hi, My name is Li ka-shing, a philanthropist and founder of Cheung Kong Holdings and Li ka Shing Foundations, I am the Chairman of the board of Hutchinson Whampoa Limited (HWL) and Cheung Kong Holdings, the worlds largest operator of continer terminals and the world largest health and beauty retainer. I belive strongly in giving while living. I had one idea that never changed in my mind that you should use your wealth to help people and i decided to give USD$ 1,200.000.00 to randomly selected individuals worldwide. On recipt of this email you should count yourself as the lucky individual. You can Google me (Li ka-shing)!
Regards, sir Ka-shing Li, GBM, KBE, Founder Cheung kong Holdings." - a giving while living szellemében egy hongkongi üzletember környékezett meg, hogy az íróasztal mögött üléssel nehezen megkeresett pénzéből nekem is cseppentsen egy keveset. Mondanom sem kell, én is messzemenőkig osztom Lika nézeteit. Bár eljátszadoztam a gondolattal, hogy halálom után kezdek az elesettek megsegítésébe, de végül hosszas latolgatás után arra jutottam, ezt azért mégiscsak célravezetőbb addig megtenni, amíg élsz. Szóval Lika (a.k.a. Youcangoogleme) engem választott ki, engem akar maga mellé emelni zavarba ejtő mennyiségű nullával terhes dollár dollár adományával. Hogy is utasíthatnám vissza a nagylelkűségét? ...így.

,,Mr. Donald Trump (www.donaldjtrump042govgov@yahoo.com)
ATTENTION PLEASE DEAR BENEFICIARY!
I am MR. DONALD TRUMP and I am writing to inform your Bank Check Draft brought back by the United Embassy from the government of Benin Republic into the white house Washington DC been mandated to be deliver to your home address once you reconfirm it with the one here with us to avoid wrong delivery of your check draft continuining the sum of ($ 10.5 million united states dollars)." - végezetül Donald Trump is tiszteletét tette nálam. Erős volt a késztetés, hogy inkább Jason Bourne levelét nyissam meg, de úgy gondoltam, az Amerikai elnök mégiscsak elsőbbséget élvez egy fiktív akciófilm karakterrel szemben. Sajnos mivel MR. TRUMP töri az angolt, kicsit nehezemre esik kisilabizálni azt az érdekfeszítő történetet, mely e barokkos körmondatban kívánna kibontakozni. Nem derült fény arra, hogy egy Beninben indított banki tranzakció hogy jutott be a kisbetűs fehér házba, miért fontos ez annyira, hogy konkrétan Donald Trump járjon közbe miatta, arra pedig végképp nem, hogy ehhez miért van szükség a lakcímemre, amit egyébként már tudnak is.

Ennek ellenére rettentő fontos embernek érzem most magam, hiszen nemcsak valami random alapítvány, Kelet-Ázsia egyik legbefolyásosabb üzletembere, de még az Egyesült Államok elnöke is sorba áll azért, hogy pénzt vágjon hozzám. Kicsit sajnálom, hogy Soros György nem akart támogatni, de hát ez van, belőlem se lesz véderőbomlasztó Soros-ügynök a mai nap folyamán. Viccet félretéve, most tényleg... nehezemre esik elhinni, hogy volt ember a Földön, aki bedőlt az ilyen típusú csalásoknak. Annyira átlátszóak, hogy az már fájdalmas. Úgy értem, ha nem lenne már önmagában az fura, hogy Donald Trump (aki mellesleg a levele folytatásában úgy hivatkozza meg magát, mint az Amerikai Egyesült Államok dicsőséges vezetője...), a kisbetűs fehér házban ülve személyesen veszi kézbe a meggazdagodásod ügyét, vagy hogy Li Ka-shing USA dollár dollárban akarja nekünk kifizetni a morálisan megkérdőjelezhetetlen indíttatású adományát, a Yahoo-s donaldjtrump042govgov e-mail cím miatt talán már elkezdhetünk gyanakodni arra, hogy itt valami nem kerek. De hé, legalább ott van a levél végén referenciaképp, hogy 'rámguglizhatsz, ami ugye megfellebbezhetetlen bizonyíték az ajánlat hitelességére! Természetesen meg kell adnod a lakcímedet, meg néhány fontosabb adatodat a sikeres tranzakcióhoz, elvégre a pénzt tradicionális mandarin hagyományok szerint postai úton küldő kínai üzletember nem bízik meg olyan, a legalitás szürke zónájában mozgó manőverekben, mint amilyen a banki átutalás. Nem, töltsd ki a mellékelt... nyomtatványt, és máris jöhet a pénzenergia. Persze mivel nagyjából mindenki tudja, hogy ismeretlen forrásból érkező csatolmányt nem ajánlatos megnyitni, ezért a nyomtatvány, mely elvileg egy hivatalos irat lenne, oda van gépelve a levél végére, és voltak olyan kedvesek, hogy még pontozott részt is hagyjanak nekünk, megtartandó a szavahihetőség heveny látszatát. Az összképbe csak az rondít bele, hogy a pontozott részre, vagyis a karakterek fölé nem lehet írni. Azt hiszem a benini pénzek a fehér házban maradnak!

Nem tudhatom biztosan, de van egy olyan elképzelésem, hogy ezeket a leveleket valami zebrafing szagú afrikai országból írják, egy vályogból tapasztott commodore 64-es számítógépről, amit dinamós bicikliken pedálozó csont sovány néger kisgyerekek látnak el árammal. Mondjuk nem lehet hibáztatni őket, elvégre ha a hazád 95%-a sivatag vagy dzsungel, és napi szinten kell pulikutya méretű skorpiókkal és szúnyogokkal küzdeni az internetért, akkor tényleg minden lehetőséget meg kell ragadni a kitörésre. És ha ez sértőnek hangzik, akkor gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mennyire sértőek ezek a levelek ránk, nyugati emberekre nézve. Milyen képet fest rólunk ez a félfogyatékos idióták által kitalált debilis ravaszkodás? Inzultus már maga a feltételezés is, hogy ilyen átlátszó hazugságokat elégnek tartanak az átverésemre. Talán gőgös hozzáállás, de ha engem akarnak lehúzni, akkor legalább egy kicsit vegyék komolyan a dolgot. Úgy értem, nem lehet félgőzzel megkárosítani másokat! Ha piócaként akarsz élősködni jóhiszemű, gyanútlan (bár végső soron kapzsi) ismeretleneken, akkor csináld szívvel-lélekkel! Hol van már a csalók önérzete? Hol van a jól végzett munka, mely önmaga jutalma? Ezek a gyengeelméjűek már nem is igyekeznek, csupán megcélozzák a minimumot, és remélik, hogy a legostobábbja majd fönnakad a rostán. Az ingyen pénz, illetve a kedvező hiba ígéretével dolgoznak, és itt véget is ér a tudományuk. Minden ügyeskedésük izolálható, feltéve ha rendelkezel két számjegyű IQ-val és egy rendeltetésszerűen működő Sandboxie-val. Szóval no money for us today.
(Oh boy, this is gonna be spicy...)

Hála a meglepően nívós Rainbow animének, amit mentális sebeimet borogatandó megtekintettem, sikerült elég lelki erőt gyűjtenem ahhoz, hogy folytassam a Boku no Pico-t. Ezúttal a második OVA epizód, vagyis a Pico to Chico kerül terítékre. Ismerve a korábbiakat kétlem, hogy jó étvággyal fogyaszthatnánk el, de legyünk nagyvonalúak, és feltételezzük a legjobbakat. Tekintve, hogy az előző kritikámban elég gyakran fordult elő a pedofília szó, valószínűleg mostanra már a Nemzetbiztonsági hivatal munkatársait is köreinkben köszönthetjük. Kicsit sajnálnám, ha csak ettől a ponttól kezdenének rólam aktát vezetni, de mit lehet tenni? Lássunk munkához! Hisz ahogy a Candide utolsó soraiból is megtudhatjuk, a munka tartja tőlünk távol a bűnt, az unalmat, valamint a nélkülözést. És nincs nemesebb a szellemi munkánál, még akkor sem, ha történetesen nem megfizetik, hanem megfigyelik azt. Mai kritikám tehát az unalomra talán gyógyír lehet, ha másra nem is. Vessünk hát egy pillantást erre a remekbe szabott kis animére! Akárcsak a legutóbb, most is erősen korhatáros és ízlésromboló matériát boncolgatunk, szóval ha nem fűlik a fogad az ilyesmihez, akkor inkább nézd meg, ahogy Ördög Nóra kakaós fonott kalácsot tesztel!
 (Menjetek inkább Minecraftozni, gyerekek!)

Kezdésképp megcsodálhatjuk a Natural High logóját, melyet a címszereplők stilizált, chibi/puttó angyalka mása repkedett körbe. Ez nem kedvezett az ép elmémnek, de azt még valahogy el lehetett viselni. Ám a nyitó képsorok, melyekben megcsodálhatjuk, ahogy a 8 éves Chico és a 10 éves Pico egymás karjaiban fekszenek, vagy épp válogatott, giccses cosplay ruhákban mutogatják nemlétező gyermeki bájaikat, elérték, hogy újfent megkérdőjeleztem ennek az egésznek az értelmét. Mármint az életét úgy általában, azt eddig is tudtam, hogy ezt az animét teljesen felesleges megnézni. Szóval tanúi lehetünk a két fiú barátságos, bár teljesen szürreális évődésének, ahogy macskajelmezben, szurkolólány ruhában meg pincérnőnek öltözve szórakoznak valamin, amit senki nem árul el nekünk, de nyilván nagyon jó lehet. Itt is azt éreztem, mint a legtöbb slice of life anime esetében, vagyis mintha minket, nézőket kihagytak volna valami őrületes poénból, ami okot ad arra, hogy a kis 'homi élettársad arcát összekend porcukros tojáshabbal, vagy épp viccesen fellibbentsd az uniformisa szoknyarészét. Természetesen mindezt az elmaradhatatlan gyépés dalolászás kíséretében, hiszen ha nem sikerül rávenni egy lobotomizált japán csajt, hogy énekeljen el valami dedós nótát az aranyosnak szánt képsorok alá, akkor gyakorlatilag bedőlt a projekt. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy miért nem tűnik fel senkinek, hogy ez a két gyerek nőnek öltözve jár iskolába, és még az úszáshoz is a lányoknak való fürdőruhákat viselik? Már Japánba is begyűrűzött volna a genderizmus? Én is nagy híve vagyok a szabadságjogoknak, de amikor azt látom, hogy a macskának öltözött kisiskolás srác arcára ráélvez egy alig idősebb fiú, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy esetleg rossz felé kanyarodtunk valamelyik kereszteződésnél. We went to the wrong neighborhood...
(Having a boner for your sister is absolurely normal, right?)

Nos, miután a lecsengett a nemi szerepek relativizálásának érzékletes ábrázolása, kezdetét veszi a történet. Nem tudom, hogy kinek kell érte köszönetet mondanom, de úgy tűnik a világ ezúttal megmenekült az openinget követő pornográf képsoroktól. El is mélyedtem volna a transzcendens hatalmak néma dicséretében, de tudtam, nem kell sokáig várni rájuk. Onnan folytatjuk, ahol az előző OVA végén abbahagytuk, kivéve persze, hogy a két (kvázi) epizód között gyakorlatilag semmiféle kapcsolat sincs Pico személyén kívül. Tamotsu-nak se híre, se hamva, szóval bármi is történt a kieső időben, arról nem beszélünk. Idáig tartott volna az a hihetetlen intenzitással lobogó szerelem, amit a korábbiakban el akartak nekünk adni? Talán a férfi ráunt Pico vészes ütemben elhasználódó testnyílásaira, és úgy döntött, hogy inkább hazamegy, és éli tovább a tisztes 'heteró polgárok hétköznapi életét. Vagy az is lehet, hogy a rendőrségnek végre feltűnt, ahogy Tamotsu a város különböző pontjain kardélre hányja a kisfiút, és úgy döntöttek, ideje lenne tenni valamit. A harmadik lehetőség, hogy elkapott valami nemi úton terjedő betegséget, melynek következtében lassú és fájdalmas halált halt egy húgyszagú kórházi ágyon fekve. Sosem tudhatjuk meg biztosan. Persze igazából senkit sem érdekel, így nem lesznek álmatlan éjszakáink miatta.
(-Á, semmi különöset, csak feláldozunk egy újszülött bárányt.)

Szóval, hogy a külföldi ismertetők egyik legnagyobb közhelyével éljek: meet Chico! A fiú épp a bokáig érő vízben végez mély merülést halak után kutatva, melyeket puszta kézzel próbál elkapni (mondanom sem kell, sikertelenül), mikor észreveszi, hogy a parton ott ül egy ismeretlen srác (Pico), és a meztelen testét bámulja, olyan arckifejezéssel, melyet a begerjedt és végtelenül ostoba kombinációjának lehetne nevezni. Egy darabig nézegetik egymást, és néma arcmimika-kommunikációval próbálják feltérképezni egymás szexuális hovatartozását, mikor hirtelen VÁGÁS, és már Chico tengerparti házában vagyunk, ahol a fiú épp bemutatja a nővérének újdonsült barátját. Hogy mi történt a két jelenet között, azt balladai homály fedi. Teázgatnak kicsit, elbeszélgetnek arról, hogy miért jó a tengerparton élni, majd a két fiú kimegy a pajtába (mert értelemszerűen a vízparton lehet a legjobban láthatatlan haszonállatokat tartani...), és elkezdik egymást szénával locsolni, természetesen meztelenül. Ezt követően úsznak egy kicsit a 10 centi mély vízben, majd egymás karjaiban alszanak el egy fán (?), továbbra is pucéran. Ilyen lett volna Ádám és Éva első napja az Édenkertben, ha mindketten fiúk, langyik és ráadásul kicsit debilek is.
(Szerintem gondoljuk ezt át még egyszer!)

De ugye nem lehet egész nap egy fán héderezni, szóval felmennek a padlásra, és kilesik Chico nővérét, aki egy emelettel lejjebb épp egy banánnal kényezteti magát. Mivel ettől a látványtól mindkettőnek merevedése lesz, Pico bevezeti 8 éves barátját a kiskorúak közti homoszexuális kalandok örömeibe. Először csak finoman játszadozik a kis srác fejletlen nemi szervével, majd némi bimbóizgatás után a szájával kezdi kényeztetni azt. Ezen a ponton úgy éreztem, ideje lesz bevennem egy-két szem Daedalon-t, nehogy véletlenül prosztatarákot kapjak ettől a borzalomtól. Komolyan, pár napja láttam egy videót, melyben egy fiatal nő élő közvetítés közben autóbalesetet szenvedett, és a szélvédőn kirepült, felnyílt koponyájú nővérének a fejébe beletolta telefonját, körbenézett, majd szelfi-pózba merevedve belevigyorgott a kamerába. És még az is kevésbé volt taszító, mint ez az anime.
Úgy néz ki Tamotsu-nak sikerült egy jól funkcionáló buzit nevelnie Pico-ból, ugyanis a fiú olyan gyakorlottan szopja le kis játszótársát, hogy azt a pornószínésznők is megirigyelhetnék. Szerencsére sikerül magát és partnerét is szinte egyszerre eljuttatnia a csúcsra, így miután  Chico beleélvez a szájába, Pico ráélvez a péniszére. Egy laikus azt hihetné, hogy az ilyesmi képtelenség, de valószínűleg az illető még sosem cumizta le a nyolc éves pajtását egy padlásszobában, miközben a házigazda eggyel lejjebb maszturbált, szóval mit tudja, hogy mennek ezek a dolgok? Ha nem tetszik, nem kell nézni, és egyébként is, mit tett le az asztalra, mire föl ossza itt az észt a magas lóról? Rendezett már animét? Rajzolt már yaoi mangát az élete során? Nem?! Na ugye! Hát akkor? Leülhetsz, egyes!
(Éli, Éli, lamma szabaktani?)

Az élet azonban megy tovább: hőseink elfogyasztják tápláló tükörtojás és banán reggelijüket, majd kimennek a szabadba, ahol Chico megmutatja, képes gyalogolva, hason fekve, és hátrafelé is biciklizni, bár az utóbbinál elesik, méghozzá olyan sebességgel, hogy a két fiú az erdőből egyből a gazdasági épületbe teleportál, ráadásul az időben is utazunk, mivel már úgy beszélnek a közös játszadozásaikról, mintha csak rendszeres programok lennének. Úgy látszik Pico most már nem a pedofil nagyapjánál kvártélyozik, hanem konkrétan átköltözött Chico házába. Nem is szarakodnak sokáig, Pico felfüggeszkedik a plafonról lógó bondage-kötélre, és hagyja, hogy Chico kedve szerint oboázzon rajta. Amikor a történelemkönyvekben a felfedezések koráról írtak, valószínűleg nem arra gondoltak, hogy két pre-pubertáskori fiatal egy pajtában fellációban részesíti egymást, de itt és most ez a fogalom új értelmet nyert. Ezúttal Chico gyakorolja a mélytorkozást, amit már egyből profi szinten űz, valószínűleg hazudott korábban a szüzességéről, és már öt évesen elkezdte edzeni magát a nővére szerteszét hagyott csatakos banánjain. Más magyarázatot nem tudok erre a hirtelen fejlődésre. Talán Chico őstehetség, és Isten is úgy akarja, hogy élete jelentős részét pénisszel a szájában töltse. Tudjuk, mindannyian jók vagyunk valamiben. Van, akibe hétszer csap bele a villám, van aki... ja, ezt már elsütöttem egyszer. A drága jó Benjamin Button forog a papír zsebkendő-sírjában. Szemetet a szemét közé, ugye...
Bár még csak az orális szexig jutottak, Chico teljesen intuitív módon elkezdi izgatni Pico ánuszát, mintegy előrevetítve az elkövetkezendőket, melyekről fogalma sem lehetne, de úgy látszik a fiú tényleg Isten áldotta zseni, már ami a 'farmeleg mókázást illeti. Szem nem marad szárazon, persze ennek nem sok köze van az elérzékenyüléshez, sokkal inkább a pontatlan célzáshoz. A hálás Pico ezt követően előkészíti a végbelét, és felpucsítva édesgeti magához fiatal szeretőjét, aki a korábban kikukkolt banános penetráció után tudja, mi a dolga, és igazi 8 éves férfiként beáll a feladat, vagyis barátja feminin segge mögé. Az anime ezen a ponton ismét sorsközösséget vállal a korábbi epizóddal, már ami a példásan megírt párbeszédeket illeti. Az ,,Olyan forró vagy belül", és a ,,Chico, a kukid nagyon kemény..." sorok után el kellett gondolkodnom, hogy vajon ez a remekmű miért nem kapott még arany lófasz díjat?
(Elég gyanús nekem ez a kameraállás...)

Szerencsére mivel a kisgyerekek nem a szexuális állóképességükről híresek, az aktus hamar véget ér, és Picoék levezetésképp bújócskáznak egy kicsit. Közben Chico nővére (dacára a kétségbeesett kérlelésemnek) elment bevásárolni, egyedül hagyva a fiatalokat a házban, hogy kedvük szerint szórakozhassanak. Be is osonnak a lány szobájába, hogy kölcsönvegyenek pár ruhát, rögtönzött cross-dressing divatbemutatót rendezve, ami egy elemes segédeszköz felfedezése után zavarba ejtő gyorsasággal átcsap erotikus hancúrozásba. Ami erős eufemizmus, tekintve, hogy milyen aberrált célra használják a szerencsétlen vibrátort. Mondanom sem kell, minden idegszálam sikoltva igyekezett elhatárolódni a látványtól. És mint ahogy az sejthető volt, mikor a két gyerek épp nagyban alászállt a bűnös örömök világába, Chico nővére pont hazajön, és rajtakapja őket. Kvízkérdés! Mit tennél te, kedves olvasó, ha a vásárlásból visszatérve észrevennéd, hogy a lánynak öltözött öcsédet a legjobb barátja szodomizálja egy macskamancs végű vibrátorral, mely egészen véletlenül a tiéd?
A.: Zavartan bár, de közbeavatkozol, elmagyarázva nekik, hogy teljesen rendben van, ha két fiú szereti egymást, ugyanakkor az ilyesmivel várjanak addig, amíg idősebbek nem lesznek?
B.: Dühödten odarontasz, agyba-főbe vered mindkettőt, az idősebb fiút eltiltod a háztól, az öcsédet pedig katonai akadémiára küldöd, hogy az őrmester úr meg a szobatársak farkalják ki belőle a buziságot?
C.: Bánatodban, hogy valamit nagyon elrontottál a testvéred nevelése során, iszol pár pohár hipót, és a tengerbe veted magad?
D.: Nem feded fel a jelenlétedet, titokban meglesed őket, és önkielégítést végzel miközben azok ketten egymás végbelében kalandoznak?
Aki az első három opció valamelyikére szavazott, annak gratulálok, hiszen ezzel bizonyította, hogy többé-kevés racionális és értelmes emberi lény. Természetesen az animében szereplő hölgy nem tartozik ebbe a kategóriába, nem sikerült megugrania ezt az alapvető szintet, így hát csak áll a fal rejtekében, hallgatja a fiatalok nyögéseit, gyönyörtől reszkető sikolyait, és leginkább azzal van elfoglalva, hogy az ujjaival kellő intenzitással ingerelje a vulváját.
(Az volt a dolgod, hogy elpusztítsa a Sitheket, nem hogy közéjük állj!)

A mélypontot akkor érjük el, mikor Pico (ánuszában a vibrátorral) beleélvez Chico seggébe, és ezzel egy időben Chico nővére, aki közben megszabadult a ruhái jó részétől, és az égre emelt fenékkel maszturbált, szintén eljutott az orgazmusig, majd az arcára kiült totális extázis kifejezésével úgy, ahogy volt mozdulatlanságba dermedve hanyatlott a padlóra. Gondolom pontosan erre a szcenárióra volt szüksége ahhoz, hogy megtapasztalja a mindent elsöprő kielégülést, azt, amit se banán, se macskamancs végű műfallosz nem tudott megadni neki. Nem tudott nem eszembe jutni Farkas Attila Márton által rendszeresen elmesélt Négy nap egy könyvelő életéből c. novella, és az itt megvonható nyilvánvaló párhuzam. Szóval miután lecsengett az aktus, Chico réveteg tekintettel nézett fel kedvesére, és megkérte, hogy megbüntetné-e őt még egyszer. Ezt követően Pico-t már a jól ismert fán ülve találjuk, meztelenül és egyedül, ahogy az Antikrisztus diadalittas taktusaira győzedelmesen belemosolyog a kamerába. Ezen a ponton véget ér az anime, hogy átadja a helyét a fogyatékos japán lány által énekelt endingnek, és bennem megfogalmazódott az a gondolat, ami eddig csak halvány sejtésként lebegett a tudatom egyik hátsó szegletében: Pico maga a Sátán, a megrontó, aki bűnbe és romlásba csábítja a körülötte lévőket. Mindenki, akivel kapcsolatba kerül, alászáll az ösztönvilág sötét és ragacsos bugyraiba, elveszíti emberi mivoltát és elkárhozik. Az, ahogy egyedül üldögél a fán a Hold sápadt fényében fürödve, ifjonti szépsége teljes tudatában, és az a mosoly, amit megereszt felénk, valahogy kikristályosítja bennem ezt a megérzést. Hol van Tamotsu? Mi lett Chico-val és a nővérével? Hogyan fogják folytatni az életüket ezek után? Milyen mélyre merülnek a saját aberrált vágyaik mocsarába? Chico magában hordozta a bűn csíráját, hisz ártatlanul, de mégis megleste a nővérét (aki nyilván szintén terhelt volt a saját démonai által), ahogy az magát kényeztette, és ugyan így Tamotsu-ban is ott volt a ki nem kelt mag, a rejtett igény, az elfojtott késztetés, aztán jött Pico, és mindannyiukban felszította a gyarló szenvedélyt. A mag benne kelt ki, hol szó szerint, hol átvitt értelemben. Ő a katalizátor, a humusz, amelyen kicsírázik az addig meddő, szikes földön pihent kéjvágy.
(Nos, ez pontosan az, aminek látszik.)

Ez a felismerés annyira megrázó, hogy ezáltal az amúgy is szörnyű anime egyenesen infernális, gonosz mellékízt kap. Ugyanis Pico mételye nem áll meg a monitor túlsó oldalán, hanem átszivárog rajta, be a retinákon keresztül a néző agyába, keresve azt a bizonyos magot, mely a véletlen önkénye miatt terméketlen talajra hullott. Félelmetes belegondolni, hogy Pico már hány szempár mögül mosolyog ki a világunkra, hány embert fertőzött meg memetikailag ez a sorozat vizualitásba oltott kódjával. Nem vagyok dawknisista, de úgy gondolom hiba lenne figyelmen kívül hagyni a sorozatnak ezt az olvasatát. Félretéve azt a kérdést, hogy lehet-e olyan audiovizuális terméket előállítani, mely képes a látens pedofilokat és homoszexuálisokat (úgymond) aktiválni... sok mindent megmagyaráz, ha úgy tekintünk Pico-ra, mint az Antikrisztus egyfajta inkarnációjára. Ha ő az a megrontó gonosz, mely az ösztönökön, az eredendő vágyakon keresztül fér hozzá az ember lelkéhez, akkor érthető, amit a korábbi kritikámban megkifogásoltam, vagyis hogy Pico miért olyan tapasztalt, miért rendelkezik ennyire kiforrott szexussal, ilyen széles csábítási eszköztárral. Érthetővé válik, hogy miként van hozzáférése a vágyak és titkos fétisek rejtett világához. A Boku no Pico alatt azt lehetett hinni, hogy Tamotsu csábítja el Pico-t, de ha ez a teória igaz, akkor végig a fiú volt a vadász, és a férfi a vad, aki belegabalyodott a köré emelt háló sűrű, láthatatlan szövedékébe. Azt hihettük, hogy Tamotsu birtokba vette Pico testét, viszont eszerint a narratíva szerint Pico kaparintotta meg a gyanútlan társa lelkét. Hová tűnt? Mi lett a férfival azután, hogy az első epizód olyan idilli módon véget ért?
(The hidden LGBTQ boy is the deadliest.)

Most már kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a harmadik rész, és mennyire igazolja az elméletemet. Chico fel fog tűnni benne, ez a cím alapján borítékolható, így valószínűleg lehetőségünk lesz látni, ahogy a kisfiú tovább sodródik egy lefojtásokkal és pszichoterápiával teli élet felé. Érdekes lehet még a harmadik szereplő is. Vajon milyen szerepet fog játszani e bizarr trió belső dinamikájában? Hagyjuk meg a spekulációt a hanyatló nyugat ópiumának, ha már a szexualitást sikerült elbitorolnunk. Ha a Boku no Pico-ban látható pedofil viszony a Pokol alsó bugyrainak egyikében játszódott, akkor a Pico to Chico kis mértékben, de eltávolodott attól a szférától, bár még mindig valahol a nyolcadik kör tájékán járunk. Nehéz behatárolni, ugye, hisz Dante a XIII. században nehezen jósolhatta volna meg az egymást meghágó és elemes vibrátorral izgató shota cross-dressereket. Ez a felállás egy fokkal emészthetőbb, mint a korábbi OVA-epizódban bemutatott beavatástörténet, de sajnos ez még mindig messze az elviselhetetlenség határán túl van. Erősen kétlem, hogy bárki örömmel nézné azt, ahogy a tapasztalt, és szexuális játékokban járatos Pico bevezeti Chico-t ebbe az aberrált, beteg életmódba. És mielőtt valaki kötelességtudóan megsértődne a semmin: felőlem két egészséges, érett felnőtt azt csinál egymással, amit csak akar. Semmi közöm hozzá, nem tisztem, hogy toleráljam, hogy másoknak mi élvezetes, és mi nem. Ha attól érzed jól magad, hogy Marilyn Monroe-nak öltözöl és kikiáltod magad pánszexuális alpakkának, tőlem akár ezt is megteheted, és ha megtalálod magad mellé a tökéletes, rózsaszín cicanadrágos pankrátort, akkor legyetek boldogok együtt. De ha csak lehet, 8-10 éves kisgyerekek ne öltözzenek már női ruhába, és ne rejszoljanak egymás arcára, mert ez akkor is egy elbaszott, abnormális dolog, ha néhány másfél mázsás, lila hajú feminista social justice warrior lény (nem lány, legyünk politikailag korrektek!) zsebében ettől kinyílik Main Kampf.
(Őket aztán nem nyomorítja meg a patriarchátus!)

Itt is ugyan az zajlik, mint korábban, csak a szerepek cserélődtek fel. Most Pico a domináns fél, és Chico a recesszív, bár ez a felosztás néha pár rövid pillanat erejéig felborul, de a viszonyrendszer akkor sem változik meg. Történet továbbra sincsen, csak egymást követő inkoherens jelenetek, melyek a legtöbb esetben valamilyen szexuális interakcióba torkollanak, tehát alapjában elmondható, hogy minden esemény csupán a következő aktus előkészítésére szolgál. Nem tudunk meg semmi újat a szereplőkről, fogalmunk sincs, hogy mekkorákat ugrunk egy-egy vágás során, vagy hogy ugrunk-e egyáltalán, mert egy olyan világban, ahol a nővéred magához nyúl ahelyett, hogy a seprűnyélért nyúlna, miközben téged éppen hátulról büntet egy másik srác, simán elképzelhető annyi abszurditás, amennyi egy heveny patakparti találkozást minden átmenet nélkül meztelen szénadobálásba és tetőtéri oboázásba vezet át. A két fiú viszonya nem épül fel, még annyira sem, mint amennyire Pico és Tamotsu kapcsolata korábban, pedig már ott is fájó volt a dolog. Hőseink találkoznak, nézik kicsit egymást, aztán már Chico-nál vannak, és meztelenül alszanak a fán, mintha ez ennyire természetes dolog lenne. És lehet, hogy egy 8 éves gyereknek valóban ilyen természetes, hisz még nincs kapcsolata a szexualitással, így teljesen nyitott, ártatlanságában szemérmetlen. De ha ez így van, és Chico tényleg ennyire gyerek, akkor hogy lehet őt egyik napról a másikra vibrátoros cross-dresser homokossá változtatni, aki szinte hezitálás nélkül dől bele Pico valagába? Az a kevés infó is, amit kapunk, két lépés után önellentmondásba keveredik, és rávilágít a saját ordító életszerűtlenségére.
A Boku no Pico-ban legalább volt egy valamennyire érett fél, aki bár pedofil volt, de mégis volt valamilyen kapcsolata a valósággal. Itt meg a másodikos kisgyerek fél nap után langymeleg csődörré válik, a nővére arra maszturbál, hogy két kisgyerek egymásra mászik, Pico meg ugye a maga 10 évével úgy viselkedik, mintha már évtizedek óta molesztálna kisfiúkat pajtákban, pedig nem is lehetett olyan rég az a Tamotsu-incidens.
(He fucked the younglings too...)

Bármennyire is undorító volt a Boku no Pico, legalább köszönőviszonyban volt a realitásokkal. A Pico to Chico viszont annyira abszurd, hogy az már tényleg az öncélúság kategóriájába esik. Feltéve persze, hogy nincs egy indirekt, rejtett sztori, egy háttérben meghúzódó magyarázat, ami értelmet ad a sorozatnak. A harmadik rész majd talán segít eldönteni, hogy jó helyre tettem-e a voksomat. Addig is foglalkozzunk azzal, amit tudunk: a Pico to Chico az elődjéhez hasonlóan megmaradt egy nagyon rendellenes igényt kielégítő réteg animének. A díszletek ezúttal is csak a minimumra korlátozódtak, a készítők megint feláldoztak minden elhagyható tartalmat azért, hogy a maximális mennyiségű szexet belepasszírozhassák a fél órás játékidőbe. Erősen az ésszerűtlenség felé hajló jeleneteivel továbbra sem emelkedik felül a végtelenül olcsó és profán pornófilmek szintjénél, ahol az illúziókat egy olyan alaphazugságból kéne levezetnünk, mely itt a korábbiaknál is hiteltelenebb. Kisgyerekeket próbálnak beállítani egy szexuális viszonyhoz testileg és lelkileg is érett emberekként, érzelmekkel és intimitással akarják megtölteni ezt a képtelen helyzetet, hogy a lépten-nyomon megtörténő ad-hoc dugások ne tűnjenek annak, amik. Pozitívum lehetne, hogy itt legalább nem vonódik be aktívan egy felnőtt a dologba, de mégis ott van, és ahelyett, hogy az értelem fényével visszakergetné a lánca vesztett tudatalatti árnyait a sötétségbe, inkább benyúl a combjai közé, és elkezd maszturbálni, miközben a gyerekek épp összeondózzák a kanapét 5 méterrel arrébb.
(A hímsoviniszta Disney mesék helyett nézessük ezt a gyerekekkel!)

Ami a zenét és az animáció minőségét illeti, az anime hozta a korábbi színvonalat, ami végső soron nem egy nagy szó, tekintve, hogy már az előd is gyengén muzsikált ezen a téren. (Persze minden más tekintetben is, de most ez nem lényeges.) Feszes, ahol feszesnek kell lennie, kemény, ahol pedig keménynek, viszont ezen túlmenően a készítők nem erőltették meg magukat. Az időnk nagy részében irreális belterű szobákban tartózkodunk, így nem kellett bajlódni a tájak megrajzolásával, nyugodtan fordíthatták a figyelmet arra, amire amúgy is teljesen ráfókuszáltak, vagyis a két kisfiú testének minél aprólékosabb ábrázolására. Őszintén csodálkoztam, hogy Chico nővérének rajzoltak melleket, hisz egy olyan animében, melynek közönsége 95%-ban pedofilokból és challenge videókat készítő youtuberekből áll, az ilyesmi egyáltalán nem magától értetődő vagy elvárt. Én, mint régi vágású perverz, azért örültem ennek a kis gesztusnak. Egy pillanatra úgy éreztem hogy ez a történet azért nekem is tartogat valamit!
Komolyra fordítva a szót, el még mindig csak egy körömpiszoknyival jobb, mint az értékelhetetlen, de ugye ez is haladás. Ezért már legalább nem egy örökkévalóságnyi kárhozat jár, vasvillás ördögökkel meg forró szurkot merőkanállal a fejedre porciózó inkubusokkal, hanem egy örökkévalóság, mínusz 2-3 év, jó magaviselettel. A Pico to Chico bőven alkalmas arra, hogy emberekből terhelő vallomásokat csikarjanak ki, viszont ad néhány kapaszkodót amire felhúzódzkodva elkezdhetek elméleteket gyártani a sorozat értelméről, basszus, már az is nagy szó, hogy egyáltalán felvetődött ez a kérdés! Korábban ilyesmiről ezelőtt nem esett szó. Kattogtam kicsit a pedofilokon, a gyerekmolesztáláson, kiskorú prostitúción, meg hasonló könnyed témákon, viszont most elérkeztünk az Isteni tervet aberrált aknamunkával szabotáló Sátánhoz. Helyben vagyunk! A következő kritikával lezárjuk ezt a ciklust, és továbbléphetünk végre az értelmesebb, és kisebb nemzetbiztonsági kockázatot jelentő topikok felé. Ha csak a csúcsra járatott ízléstelenséget látjuk meg ebben a sorozatban, akkor vesztettünk. És én nem fogom hagyni, hogy ez az anime legyőzzön! Akkor is kisajtolok belőle valami tanulságot, ha vért kell izzadnom hozzá! Your fighting spirit is rising! It fills you with DETERMINATION!

2/10

Kitahito

Megosztás:

Szólj Hozzá

    Blogger Hozzászólás
    Facebook Hozzászólás

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése